Fesztiválozók 2

János leült a fotelbe. Tamás azonnal a másik fal mellett lévő szekrényhez ment, s kinyitotta. Péter csodálkozva látta a szekrény tartalmát. Pálcák, korbácsok, szíjjak voltak benne.
János intett Péternek, hogy üljön le egy ott levő kisszékre a sarokba.
- Tamás! Hozd ide a korbácsot!
A szólított azonnal ugrott, hogy teljesítse a parancsot. Ura kezébe adta a kért eszközt.
Gazdája a póráznál fogva odavezette a dereshez, és X alakban kezeit, lábait kikötötte. Meglobogtatta a korbácsot, és lecsapott Tamás hátára. A szíjjak süvítő hangot adtak, és erős csattanással érték testét.
Péter kíváncsi volt, hogy mennyit fog kapni, és arra is, hogy hogyan bírja. Csak ötig számolt. Tamás egy hang nélkül bírta.
- Egyenlőre első menetnek ennyi volt. De még fogsz kapni, mert nagyon vártalak az éjjel, és aggódtam érted.
Tamás csak annyit mondott:
- Köszönöm gazdám. Megérdemeltem.
- Péter! Te már voltál ilyen helyzetben? Fenekeltek már el?
- Igen én is kaptam már. Igaz, hogy én a barátomat nem uramnak szólítom, de körülbelül nekünk is ilyen a kapcsolatunk azzal a különbséggel, hogy mi egymást szoktuk elfenekelni. Mind a ketten élvezzük azt is, ha verünk, és azt is, ha kapunk.
- Nagyszerű! - szolt János... Esetleg akarod a következő adagot te kimérni a szolgámnak?
- Igen. Szeretném, élvezném.
- Mivel akarod adni? Láthatod, hogy a szekrényben vannak pálcák is, szíjjak is.
Különben amint beléptél az ajtón, láttam rajtad, te is élvezed ezeket a játékokat. Én azonnal észreveszem, ha valaki benne van...
- Szeretném a pálcát használni.
- Tessék. Vedd el, és ötöt adhatsz a fenekére.
Odalépett Péter a szekrényhez, és választott egy kellemesnek látszó pálcát.
János helyeslő intésére odalépett a deres mellé, és Tamás kidomborodó kemény fenekét vette célba.
A pálcával keményen lecsapott ötször egymás után. Tamás most már nem bírta hang nélkül. Elég keménynek érezte a csapásokat.
János elismerően nézett Péterre.
- Ügyes vagy. Most megkapta amit érdemelt. Remélem máskor nem fog így megvárakoztatni. Egyenlőre elengedem, had pihenje ki magát. De még fog kapni, mert kijár neki minden nap. Ezt csak azért kapta, mert elmaradt. Akarod te kioldozni?
- Igen.
- Akkor vedd le róla a béklyókat.
Petinek nem kellett kétszer mondani, Eloldozta a deresről Tamást. Az felállt, és azonnal ágyéka elé tette a kezeit.
- Tedd hátra! - szólt rá János.
Tamás kénytelen volt elvenni a kezét, és láthatóvá vállt ágaskodó farka. Elpirult. Zavarta, hogy Péter így látja.
- Ne szégyenkezz! Biztos vagyok benne - szólt János - hogy látott már ilyent. Péter! Vezesd ide.
Péter nem fogadta el a feléje nyújtott pórázt, hanem megfogta Tamás kemény dákóját és annál fogva vezette oda gazdája elé.
- Köszönöm a leckét. Vigyázni fogok legközelebb arra, hogy időben haza érjek.
Várom a további parancsot!
- Köszönd meg a haverodnak is a fenekelést szokás szerint.
- Úgy, ahogy neked szoktam megköszönni?
- Igen. Tamás nálunk az a szokás, hogy a fegyelmezést kéz és farokcsókkal kell megköszönni.
Most Péter pirult el. De látta, hogy Tamás nem lepődött meg, és nem tiltakozik.
A szolga odalépett eléje, letérdelt, és a nadrágjához nyúlt. Kigombolta, és elővette akkor már megkeményedett lőcsét és megcsókolta, majd a keze után nyúlt, és arra is csókot nyomott. Majd várakozóan nézett urára.
- Felállhatsz. Hozzál le üdítőket.
Tamás azonnal elhagyta a kínzókamrát.
- Péter! Ha szeretnél tovább is szerepelni a játékban, akkor te is csak sub szerepben teheted ezt. Van kedved?
- Igen. És ilyen jól felszerelt kínzókamrában még nem voltam. Kipróbálnám az összes itt lévő eszközt.
- Csak meg ne bánd. Most megvárjuk Tamást, és utána folytathatjuk ha szeretnéd, de már ketten lesztek szolgáim. Láttam, hogy élvezted, amikor átadtam a pálcát. De Te is fogsz kapni majd.
Már hallották, hogy Tamás jön lefelé a lépcsőn. Kezében tálca, rajta 3 pohár, kezében pedig üdítők. Kinyitotta az üvegeket, és urának is, és Péternek is oda kínálta azokat.
- Tamás! Úgy döntöttünk, hogy most már ketten lesztek szolgák.
- Igen uram. Örömmel veszem, ha Péter is élvezettel száll be a játékba.
- Levetkőzteted Pétert is meztelenre, nyakába teszel egy nyakörvet, és a kezembe adod a te pórázoddal együtt.
Pár percen belül már mind a ketten ott álltak János előtt meztelenül, nyakörvvel a nyakukon.
Mind a két szolgának meredezett a farka, és várták a parancsot, ami nem is késett sokáig.
- Most Péter kerül fel a deresre, és vissza adhatod neki azt, amit tőle kaptál.
Peti szó nélkül felhasalt, s úgy helyezte kezeit, lábait, hogy csak rá kelljen csatolni a rögzítőket.
Tamás nagyon rövid idő alatt végzett vele, és kérdően nézett Jánosra.
Gazdája intett neki, hogy a pálcát vegye kézbe.
Megcélozta az előtte domborodó feneket, és lecsapott élvezettel rá.
- Ötöt - parancsolta János.
Becsülettel kiszámolta. Péter egy hang nélkül elviselte.
Ura parancsára Tamás eloldozta a deresről, és segített neki felállni. Oda vezette János elé, és kézbe adta mind a két póráz végét.
- Mind a ketten letérdeltek ide a padlóra elém, és had lássam mennyire tudjátok megkeményíteni magatokat. De most verseny lesz. Csak kezdjetek neki, aztán majd megmondom, hogy mi lesz a tét.
János kézbe vette a korbácsot, s megsuhogtatta. Felváltva csapott rá a két fiú hátára nem túl erőseket.
Amikor már mind a kettőnek nagyon kemény volt, leállította őket.
Úgy rendelkezett, hogy üljenek fel a deresre, és kezdjék el egymást simogatni.
- Amelyiktek előbb tudja a másikat csúcsra juttatni, az veszi kézbe az irányítást. Huszonötöt mérhet a másikra azzal az eszközzel, amivel akar.
A két fiú felfeküdt a deresre, és igyekeztek minél jobban teljesíteni a parancsot. Élvezték egymás testét, és megtettek minden azért, hogy a másikat minél előbb sikerüljön a másikat csúcsra juttatni.
János élvezettel nézte a két fiú küzdelmét. Őt sem hagyta hidegen az előtte folyó játék. Már mind a két srác hevesen lihegett. Odaállt melléjük, és figyelte, hogy mi lesz a végeredmény.
Mind a kettő próbálta visszatartani saját beteljesedését. Végül Tamás lett a vesztes. János azonnal leállította a játszadozást... Nem engedte, hogy Péter is elélvezzen, amit nagyon elkeseredve vett az tudomásul. De a parancsnak engedelmeskednie kellett. Mind a ketten leszálltak, és az úr elé álltak.
- Ezek szerint Péter nyerte meg a vetélkedést. Eredetileg arról volt szó, hogy huszonötöt üthetsz rá azzal, amivel akarsz, de ha úgy gondolod változtathatsz. Huszonöt percig birtokolhatod. Akármit csinálhatsz vele, csak nem dughattok.
Péternek felcsillant a szeme.
- Inkább a huszonöt percet választom. Szeretném birtokolni... Annyira nem szeretek verni. De birtokolni, igen.
- Rendben. Vedd le magadról a nyakörvet, és vedd kezedbe Tamás pórázát. Ha akarod felmehettek az ő szobájába huszonöt percre. Nem foglak benneteket zavarni. De mielőtt felmennétek, zuhanyozzatok le. Akkor kezdődik az időd, amikor beléptek Tomi szobájába. Én felmegyek, mert azért ott kényelmesebb nekem.
Gyorsan lemosták magukat.
Amikor megtörülköztek, Péter kezébe fogta a másik pórázát. Kivezette az ajtón. Felérve látták, hogy bent ül János a foteljében. Amikor elmentek a szobája előtt tüntetőleg az órájára nézett.
Tamás intett az egyik ajtó felé. Péter értett ebből, és belépett rajta. Egy kis szobába találta magát. Egy szekrény, és egy megvetett ágy volt csupán benne.
- Péter! Használd ki a lehetőséget, mert az uram pontosan fogja figyelni az időt.
- Akkor tényleg ne késlekedjünk. - Pórázánál fogva odavezette az ágyhoz, beleparancsolta. Ő is melléje heveredett, és átölelte. - Nagyon élveztem, a sátramban, amikor éjjel egymást átöleltük.
Választ nem várt, hanem erősen magához szorította. Oda igazította száját a másik szájához. Lenyúlt az ölébe, s várta a viszonzást. De Tamás nem kézzel nyúlt le, hanem a szájával ért hozzá.
Péternek nagyon hevesen kezdett el verni a szíve. Mind jobban érezte, hogy nagyon közel van a befejezéshez. Az utolsó pillanatban felemelte Tamás fejét és megint megcsókolta. Nyögött egyet, és még jobban magához szorította a másikat, annak testére lövellt ki. Még pár percig ölelték egymást, amikor kopogás hallatszott az ajtó felől.
- Fiúk! Vége. Gyertek ki. Jól éreztétek magatokat?
- Igen - válaszolták egyszerre.
- Akkor most én jövök. Mind a kettőtöket élvezni akarom.