Ha lány lehetnék 2.

Még fel sem dolgozhattam a csoportos mélytorkozás "elszenvedését" (amit sokkal inkább élveztem...), amikor Uram meghívott hétvégére a házába. Szombaton korán keltem, és izgatottan készülődtem. Megmostam és csini frizurát szárítottam vállig érő szőkésbarna hajamból, leborotváltam a lábamtól kezdve a puncimon át a hónaljamig mindent, nehogy egy kósza szőrszál is bosszússá tehesse Uram. Nem vettem melltartót, hogy hetykén meredő, tinilányos, pici cicijeim csúcsai férfiszemeket izgatóan át tudjanak sejleni felsőmön. Szoknyám alá pedig bugyit nem húztam, elvégre minek az...
Az elrendelt időre odaértem a megadott címre, egy szép nagy kertes ház volt a külvárosban. Becsöngettem, Uram személyesen jött kaput nyitni, és betessékelt. A ház belülről is eleganciát és jómódot sugárzott. És volt ott egy másik fiatal nő. Alkatra hozzám hasonlított, vékony, magas típus, csak neki hosszú sötétbarna haja volt. Ránézésre szolidnak, kedvesnek tűnt, azt gondoltam, egy másik szolgalány lehet.
- Ő Zsuzsa, a feleségem - mutatta be Uram a nőt - Ő pedig Csilla, akiről már meséltem neked - mutatott be engem.
Nem is tudtam eddig, hogy az Uramnak van felesége, persze nem is tartozik rám, gondoltam. És persze attól, hogy a felesége, még lehet szolgalány is egyben, fűztem hozzá gondolatban.
- Gyere velem, megmutatom a helyed - mondta Zsuzsa, miután köszöntünk egymásnak.
Engedelmesen követtem. Utunk a pincébe vezetett, ami hatalmas volt, és az egész egy csodálatos BDSM barlangnak volt berendezve. A falakat olyan kővel burkolták, ami a régi várbörtönök falára emlékeztetett, igazi fáklyák (vagy talán azok modernebb, gázlánggal működtetett változatai) adták a halovány, remegő fényt, mely sejtelmes félhomályba burkolta a helyiségben megbúvó eszközöket. Márpedig ezekből volt bőven. A falakból mindenhol masszívnak tűnő vaskarikák lógtak, polcok voltak tele mindenféle bilincsekkel, korbácsokkal, maszkokkal, különféle dildókkal, anál dugókkal, vibrátorokkal, végül számtalan bútor a kalodától kezdve a deresen, ketreceken, nyújtópadon át az András-keresztig. Minden nagyon igényes volt, sejtettem, hogy egy vagyon lehetett mindezt így megcsináltatni. Le voltam nyűgözve.
- Vetkőzz le! - parancsolta Zsuzsa.
Engedelmeskedtem. Utána a nő ráhúzott a kezeimre egy-egy kesztyűt, abból az egyujjas fajtából, ami túl rövid volt, így be kellett hajlítanom ujjaimat, és az anyaga is nagyon vastag, merev volt, hogy innentől kezdve ne tudjak megfogni semmit. Csuklóimon össze is lakatolta őket. Eztán az egyik ketrecre mutatott. Körülbelül 80 centi magas lehetett, 60 centi széles és 1 méter hosszú. A keskenyebb oldalán volt az ajtaja, amely két oldalra nyílt, és középen egy kerek nyílás volt hagyva rajta. A hátsó oldalán pedig egy jókora dildó volt belülre felcsavarozva, kb. fenékmagasságba, ha négykézláb áll az ember.
Amíg én négykézlábra ereszkedtem, ő kinyitotta az ajtókat. Négykézláb behátráltam, egészen addig, amíg a dildó fenekemnek nem nyomódott. Zsuzsa behajtotta az ajtókat, utasítva, hogy fejem helyezzem a kerek nyílásba. Megtettem, a nő az ajtószárnyak közé zárta a nyakam, aztán belakatolta az ajtót. Hogy még kevesebb mozgásszabadságom legyen, kezeimet ki kellett dugnom a rácson, és még kívülről össze is bilincselte, ugyanezt megtette bokáimmal is. Aztán szó nélkül ott hagyott, felment a lépcsőkön, bezárta maga után az ajtót.
Csend volt, semmi nem mozdult. Az egyetlen hang a gázfáklyák halk sziszegése volt, illetve a bilincsláncaim zörgése a ketrec rácsain, ha megmozdultam. Egy ideig, nem tudom, mennyi lehetett, teljesen elvesztettem az időérzékem, türelmesen vártam. Aztán ahogy kezdett zsibbadni testem a rám kényszerített póztól, úgy próbáltam egyre inkább ficánkolni, mozogni, nyújtózkodni, bár itt csak centiméterekről lehetett szó. Végül már kezdtem nagyon kitikkadni, megszomjazni, megéhezni, elkezdtem rángatni a rácsokat, de nagyon masszív volt, meg se mozdult. Tudtam, hogy innen soha nem juthatnék ki, ha Uram nem mondaná azt, hogy mehetek. Úgyhogy lehiggadtam, és tovább vártam.
Egyszer csak zajt hallottam. Kinyílt az ajtó. Lépések a lépcsőn. Zsuzsa jelent meg előttem egy kutyáknak való etetőtállal a kezében. Egy kis sámlit tolt a ketrecem elé, rátette a tálat, aztán újra elment. A sámli azért kellett, mert máskülönben nem tudtam volna lehajolni, hogy elérjem az ebédem. Észrevettem, hogy a tálkába bele volt gravírozva a nevem: Csilla. Ebből arra következtettem, hogy máskor is igényt fognak tartani rám. Amennyire tudtam, közel hajoltam a tálhoz, és nyelvemmel megpróbáltam kilefetyelni a tartalmát. Hát, az első falat után grimaszba rándult arcom, nem igazán ízlett. A halvány fényben igyekeztem kisilabizálni, hogy mi lehet az. A látványa és az íze alapján arra jutottam, hogy egybeöntötték a levest, a főételt, a savanyúságot és a desszertet, ami önmagában mind fenséges lehetett, de így elkeveredve valami förtelmes moslékot alkotott. Egyre hangosabban korgott a gyomrom. Nem tehettem mást, fintorogva, apránként, de tisztára nyaltam a tálat.
Amikor elfogyott az étel, ismét unatkozni kezdtem. Eszembe jutott a dildó a fenekemnél. Amennyire tudtam, próbáltam úgy mozgatni a csípőm, hogy a puncim bejáratánál érezzem a hatalmas műfarok hegyét. Amikor sikerült pozícióba állnom, hátratoltam a derekam, felsikítottam, ahogy belém hatolt a vastag szerszám. A kezdeti fájdalom után jóleső bizsergés járta át testem. Körülbelül annyit tudtam előre-hátra mozogni, amennyit nyakam hossza engedett, illetve amennyit a hátam behajlításával és kinyújtásával nyerhettem. Ha azt vesszük, hogy minden végtagom le volt bilincselve, és senki nem volt a környékemen, kijelenthetem, hogy saját magam erőszakoltam meg. Egyre gyorsabban, egyre hevesebb mozdulatokkal nyomtam a csípőm hátra, mígnem nyögve-sikítva el nem élveztem. Lihegve hagytam abba a mozgást. Karjaim úgy remegtek, hogy alig bírtam magam megtartani négykézláb-állásban.
Egy idő után ismét lejött Zsuzsa. Az üres etetőtálat látva elégedetten bólintott, majd kiengedett a ketrecből. Lekerültek rólam a kesztyűk is, azzal az utasítással, hogy készítsem elő a fenekem. A helyiségből nyílt egy mosdó is, itt elintéztem, amit kellett. Visszatértem a kínzókamrába.
Zsuzsa egy kb. két méter magas, két méter széles fémkeret alá utasított. Itt terpeszbe kellett állnom, miközben a nő kétfelé széthúzva a fémoszlopok töveihez láncolta lábaim, majd kétoldalt az oszlopok felső részéhez a karjaim. Így X alakban kifeszítve álldogáltam tehetetlenül. Megláttam, hogy Uram is lejön a pincébe, és leül egy karosszékbe. Még nem tudtam, mi fog következni, úgy véltem, a nő előkészít, és majd az Úr elbánik velem. Zsuzsa elő is vett a polcról néhány anál plug-ot. Sorra felemelte őket a szemem elé.
- Ez túl kicsi - dobott félre egy kb. 2 centi átmérőjűt. - Ez is... - lökte félre a kb. 4 centiset.
Végül megállapodott egy olyannál, ami ránézésre 5-6 centi vastag lehetett a legszélesebb pontján. Félelmetes méretű volt számomra. Sokszor dugtam már a popsimba vibrit és hasonlókat, de egyik sem volt ilyen vastag. Zsuzsa biztosan látta arcomon az ijedelmet, mert mutatott egy még sokkal nagyobb análtágítót is, megfenyegetve, hogy idővel ezt is belém fogják dugni...
A nő most még finom volt. Alaposan bekente síkosítóval az eszközt és a fenekem is, és lassan, fokozatosan dugta egyre beljebb és beljebb a plug-ot. Eleinte még élveztem, de szerintem nagyjából a felétől már próbáltam elhúzódni, és sziszegtem is, ahogy Zsuzsa egyre csak erőltette, erőltette beljebb a szerszámot. Egyszer csak határozottan nyomott egyet, felsikítottam, nagyon fájt, de tudtam, hogy már bent van végig. A nő várt egy kicsit, lassan hozzászoktam az érzéshez. Persze feszített, nagyon ingerelt, próbáltam összeszorítani a fenekem, de egyszer, amikor jobban belém hasított a fájdalom, elengedtem magam, és a plug kicsúszott.
- Ha még egyszer elejted, meg fogod bánni... - vette fel Zsuzsa bosszúsan az eszközt a földről, és újra belém nyomta.
Jó kislány akartam lenni, így fogaim is összeszorítva figyeltem a fenékizmaimra... Zsuzsa elégedetten bólintott, majd újra a polchoz lépett, és egy ostort vett le róla. Nagyot nyeltem, úgy megijedtem. Elém állt, megsuhintotta az eszközt, és végigcsapott a melleimen. Összeszorított szájjal nyögtem fel, rándultam össze, de a láncok egy centit sem engedtek. Zsuzsa pedig módszeresen végigkorbácsolta a testem, a melleim, hasam, combom, fenekem, hátam. Nem nagyon durván, de mivel nem voltam hozzászokva, nagyon fájt. Rájöttem, hogy Zsuzsa nem másik szolgalány, hanem egy igencsak kegyetlen domina. Amikor egy kicsit erősebb csapásánál felsikoltottam, és elhagyva magam kicsúszott a fenekemből a plug, ezt még inkább megtapasztalhattam.
- Mit mondtam neked erről? - emelte fel Zsuzsa kérdőn az eszközt.
- Hogy... ha... kiejtem... nagyon... megbánom... - szipogtam.
- Pontosan így is lesz.
A nő elvett a polcról egy hatalmas felcsatolható péniszt, magára rögzítette, mögém lépett, és egy határozott mozdulattal a fenekembe nyomta a műfarkat. Megfogta a csípőm, és annál fogva rángatott magához, mint ahogy a férfiak csinálják, amikor durván, erőszakosan szexelnek. Nem is nagyon emlékszem, hogy mi történt, hogy bírtam ki, de tudom, hogy sikítoztam, rángatóztam, zokogtam, és kegyelemért könyörögtem. Végre Zsuzsa lassított kicsit, és megkérdezte:
- Mondd a neved!
- Csilla... - nyöszörögtem.
- Nem értem! - vágta rá a nő, miközben tövig nyomta belém a műfarkat.
- Csilla! - kiáltottam, miután elnyomtam sikoltásom.
- Még mindig nem értem!
Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, de aztán Uramra pillantottam, aki megszánhatott, és némán a "ribanc" szót formálta ajkaival.
- Ribanc vagyok, Úrnőm! - mondtam ki határozottan, erélyesen.
- Így már értem - bólintott Zsuzsa, és végre kihúzta rojtosra baszott fenekemből a műfaszt.
Szinte elájultam a megkönnyebbüléstől. Zsuzsa úrnő fogta magát, eloldozott, visszaadta rám a kesztyűket, visszazárt ugyanúgy a ketrecbe, ahogy előtte voltam, kezeim és lábaim kibilincselve a rácsokhoz, nyakam befogva, hogy még véletlenül se tudjam megérinteni-megmasszírozni kicsit sajgó tagjaim.
Lezárásként még Uram odajött, elém térdelt, és orrom alá tolta meredő férfiasságát. Nem akartam engedetlen lenni, hiszen már láttam, hogy nem babra megy a játék, úgyhogy mindent beleadva leszoptam, amíg tele nem élvezte a szám. Felállt, odatolta a sámlit, az edényembe öntött némi vizet, aztán elment. Ismét magamra maradtam a pincében, és a hétvégének még nyilván nem volt vége...