Vidáman a szabadban (10)

Mars leszegte a fejét, de később felemelte és Ákosra nézett. Az vissza rá, de nem szólalt meg.
- Azt javasolom – kezdte Félix, majd így folytatta: - a büntetés és a díjátadás nem itt lesz. Most ebéd következik, kis borkóstolóval, majd visszaautózunk a Sasfészek parkolójáig és ott, fent lesznek este, a büntetések lebonyolítva, kiadva. Mert ne feledjétek nem csak Mars, de Bandita is kap büntetést. S az után pedig a díjátadás jön. Jó étvágyat az ebédhez! – fejezte be.
- Igen, de a jó étvágy miatt ruha fel! – szúrtam közbe már nevetve én.
Jól sikerült az ebéd. A bográcsgulyás mind elfogyott, nem is maradt semmi a bográcsban, mert a maradékot is volt, aki kitunkolta. Jól esett rá a pincéből előkerült többféle borocska is. Igaz, mindenki óvatosan iszogatott, mert nem akartak a többiek előtt még csak szalonspiccesekké sem válni. Azért némi vicc, humor előkerült.
Már jócskán benne jártunk a délutánban, mikor lassan szedelőzködni kezdtünk s indultunk visszafelé a parkolóba, már kocsival. A kocsik utasai ugyanazok voltak, mint idefelé: Ádival ment Félix, Zivatar és Encsi, velem utazott Bandita, Mars és Niki.
A másik kocsiban nem tudom miről folyt a szó, de nálunk – nem sokkal az indulás után – megszólalt Niki:
- Uram, kérdezhetek valamit? – kezdte.
- Igen, természetesen, mondd! – szólítottam fel Nikit a beszédre.
- Uram, talán én is büntetve leszek, ha odaérünk, mint Bandita és Mars, de megkérdezhetem, hogy miért ott lesz a büntetésük és miért nem itt volt? - kezdte a kérdezést Niki kicsit akadozva. Bár Mars próbálta leállítani őt, de én közbeszóltam, hogy had mondja csak el, végig, majd így válaszoltam a kérdésére:
- Ugyan Félix döntött erről, látszólag, de én is így gondoltam volna. Miért? Mert ott a pincében már volt részetek a játékban s az ebéd után pedig már nem lett volna igazán idő erre.
- Igen, ezt értem Uram. – bólintott Niki, de azért folytatta: - De, azért, mégis csak úgy gondolom, hogy a cselekedet, azaz a vétség és a büntetés nem jó, ha elválik, nem csak időben, de még a helyszíne is más. – nyögte ki. – Így nincs meg annyira a hatása.
- Egeeeen? – néztem kicsit hátra a tükörben Nikire. – Igazad lehet, de azért azt se feledd, hogy ott nekünk is lehetett volna módunk még – ha nem is rögtön büntetni – de beszállva végig”játszani” rajtatok valamit, ha akartunk volna. Viszont én, én nem akartam.
- Miért nem Uram? – kottyantott közbe Mars is hátulról. Bosszúsan mondtam:
- Azért, mert nekünk máskor, máshol is van erre módunk. S bár érdekes volt a helyszín s veletek ott még nem játszottunk, de ami késik, nem múlik. Arra voltam én kíváncsi, ti mit tesztek a másikkal és mennyire tudtok átállni a domináns oldalra, ha csak egy kis időre is. Meg kell mondjam, hogy Banditának nem volt nehéz ez, lévén maga is hol dom, hol sub, de Te Mars, jól oldottad meg a váltást, hiteles voltál domként is. Viszont Niki és Encsi nem is vállalta, de nem is tudta volna teljesíteni. Ők sohasem lesznek domok! – fejeztem be. Kicsit mindenki emésztette az általam hallottakat, majd mégis Niki megszólalt újra:
- Uram, már sok mindent értek, de azt nem, hogy miért lesz más a büntetés ott, fent, a Sasfészeknél?
- Még nem is értheted, de majd meg fogod látni s akkor megérted. – zártam le a beszéd ezen részét. – Ha már itt tartunk, akkor te milyen büntetést tartanál igazságosnak magadnak? Mit tennél te fent Banditával és Marssal? – kérdeztem vissza Nikit.
Niki sokáig töprengett, gondolkozott, mire újra megszólalt:
- Uram. Ne várj tőlem sokat. A magam büntetése legyen kikötés és pálcázás ott fent.
- Aha, csak ennyi? – kérdeztem meg.
- Háát, lehet több is, ha Uram megengedi. – felelt vontatottan.
- Jó, akkor ezen még gondolkozom. És mit javasolsz Banditának és Marsnak? – kérdeztem meg Nikitől kíváncsian.
- Bandita jól bírta a pincénél is a gyűrődést, így számára valami keményebbet, de egyben érdekesebbet gondolnék. Azt gondolom, hogy a változatosság kedvéért fel kellene lógatni egy ágra, de fejjel lefelé és persze pucéran és úgy kaphatna mindenkitől. – sorolta Niki.
- Nem rossz ötlet. – szólaltam meg. – De rajtad kezdeném. Mit szólsz hozzá? – javasoltam. Niki persze tiltakozott, a többiek meg nevettek. Mars szólalt meg:
- Öreg, olyant javasolj, amit magad is elviselsz. – mondta és hátba ütötte.
- Majd lohad mindjárt a jókedved. – szóltam Marsra és Nikihez fordultam: - Jó, csak vicceltem, de arra még nem adtál javaslatot Mars mit kapjon?
- Mars, Uram. Ő a pincében nagyon élvezte a csikizést, úgy vettem észre. Én kikötözném háton feküdve a tisztáson az asztalra és utána gyerünk, rajta, mindenki, de egyszerre csikizze. Megérdemelné és élvezné is. – ötletelt Niki.
- Ha élvezi, mi abban a büntetés? – szólt közbe Bandita.
- Addig kell és úgy tenni, hogy már ne élvezze, hanem könyörögjön azért, hogy abbahagyjuk. – mondta meg a tutit Niki és diadalmasan nézett körül.
Több szó már nem esett a kocsiban. Mindenki elvolt a gondolataival a parkolóig. Néha azért a tükörbe tekintve láttam, hogy már Niki sem olyan magabiztosan néz. Ő is gondolkozott valamin, nagyon.
Megérkezve kiszálltunk és indultunk fel a csomagokkal a házhoz. Persze, amint az erdőbe értünk, nem felejtkeztünk el arról sem, hogy a subok lekapjanak magukról mindent és mezítelenül, de párosával haladjanak, mint lefelé. Most szerencséjük volt, mert nem találkoztunk turistákkal az úton.
Fent a háznál gyors lepakolás közben félrehúztam Félixt és elmondtam a kocsiban elhangzott beszélgetést neki is. Érdeklődően hallgatta és lelkesen helyeselt a végén. Mikor a lepakolással végeztek, a subokat kiparancsoltam a tisztásra, a ház elé, de Banditára nézve az megértette s összekészített dolgokat, ami kellhet odakint.
Már felsorakozva vártak és nekem már csak annyit kellett mondanom, hogy sor került előbb a büntetések kiszabására és végrehajtására. Azt nem mondtam el, hogy Niki ötleteit követjük, de a velem érkezettek számára világossá vált, mikor Banditát az egyik vastagabb fához irányítottan, lefektettem és felcsatoltam a bokabilincseket és úgy kötöttem össze a lábait, majd egy erősebb kötéllel – segítséggel – felhúzattam a fára fejjel lefelé függve. Egy ideig hagytam ott hintázni, forogni, míg megszokta és láttam nagyon nem futott a vér a fejébe sem.
Most sorban rámutattam mindenkire, még Félixre is, hogy azzal, amit talál, csapjon ötöt Banditára. Így Félix vékony vesszővel, volt, aki csalánnal, kötéllel, paskolóval végezte ezt el. A végén már kicsit sziszegett Bandita, s vörösödött is, így leeresztettük, de lefektetve hagytuk magához térni. Addig Nikit adjusztáltam és húzattam fel a helyére, de nem sokáig, mert nem nagyon bírta s a vére a fejébe futott, nagyon vörösödött ettől. Leengedés után viszont kiköttettem a fához és most őt csapdosták meg a többiek.
Végezetül Mars következett, akit a tisztás szélén álló asztalra kötöztettem s mindenki ahol érte ott csiklandozta. Mars veszettül vergődött, próbálta dobálni magát, a testét, de nem sok sikerrel. Jó ideig bírta, tettük, csak vagy egy fél óra után kezdett könyörögni, hagyjuk abba, mert nem bírja már tovább. Közben azért nevetett a kíntól.
Ezzel ért véget a büntetések sora, de az itteni időnk is.
(vége)