Kollégium után. (A barlag)

-A hét komoly tanulással múlt el. Egymást segítve, a tételeket megbeszélve a hét végére érezték, hogy lelkiismeretesen nekivághatnak a vizsgáknak.
Úgy tervezték, hogy a hétvégét még a kisvárosban töltik Norbi édesapjánál. Hétfőn reggel utaznak vissza az egyetemre.
Szombat délelőttre még volt egy-két tétel, amit át kellet ismételniük, de ebéd után elköszöntek Lacitól.
Norbi javasolta, hogy menjenek el a környékbeli erdőkbe kirándulni.
Mivel kellemes idő volt, csak rövidnadrágot, és könnyű póló vettek fel.
- Tudok egy kellemes erdei kiránduló utat errefelé. Van ott egy barlang is, ahova én még nem mentem be sohasem. Megnézzük. Úgy hallottam, hogy jó sötét, és nagyon hosszan benyúlik a hegy alá. Valamikor oda bújtak a helyi emberek a török, vagy más támadó hordák elől. Tegyünk el egy zseblámpát is.
Vidáman mentek az erdei úton, s amikor nem számítottak másokra, megfogták egymás kezét, vállát.
Nagyon boldogok voltak. Az elmúlt hét bebizonyította nekik, hogy nagyon egymáshoz valók. És tudták azt, hogy a következő félév a koleszben is nagyon szép, kellemes lesz.
- Ott van az a barlang! Menjünk oda!
Megközelítették a barlang száját. A sötétből hűvösség csapta meg őket.
- Nem félsz - kérdezte Zoli. - Én nem szeretem a sötétet. A nevelőben, ha meg akartak büntetni minket, akkor mindig a sötét fáskamrába zártak. Én kis srác koromban nagyon féltem ott. Valahogy azóta sem kedvelem a sötét helyeket.
- Ugyan már... Mitől kellene félni? A sötéttől csak a kis gyerekek félnek. Mi már nem vagyunk azok. Gyerünk!
Norbi belépett a barlangba, Zoli vonakodva de ment utána.
Lehetett látni, hogy nem elhagyatott hely ez, Kitaposott ösvény vezetett a barlang mélye felé.
- Ide elég sokan járhatnak.- szólalt meg a hátul jövő - Akkor talán mégsem olyan el hagyatott.
- Megnézzük, hogy mi van tovább... Ott látom, elkanyarodik a járat. Ne félj!
- Azért é még mindig nem kedvelem az ilyen helyeket.
Bekapcsolták az elemlámpát. Elérték azt a helyet, ahol elkanyarodott a járt út. Ide már semmi fény nem hatolt be kívülről. De a kanyar után megint fényt láttak a távolban.
Zoli vissza szeretett volna fordulni. Megfogta Norbi vállát, de az nem hagyta magát. Kézen fogta Zolit, és maga után húzta.
Közeledtek a világosság felé, ami hirtelen eltűnt előlük. Hiába világítottak a zseblámpával, semmit nem láttak olyan messzire előre. Most már Norbi is inkább megfordulás meglett döntött volna. De akkor erős kezek kapták el őket. A zseblámpát kikapták Norbi kezéből. Próbáltak kiszabadulni, de nem sikerült. Vezették őket tovább, és elértek arra a helyre, ahol még az előbb világos volt. Bekötötték a szemüket valami fekete anyaggal, Aztán azon keresztül már átszűrődött a fény.
A körülöttük levő mozgásból úgy gondolta Zoli, hogy legalább nyolcan vannak azok, akik elkapták őket.
Hátra feszítették a kezüket és valami durva kötéllel összekötötték.
- Kik vagytok? - szólalt meg egy nagyon mély hang.
- Főiskolások
- Mit kerestek errefelé? Ez a mi helyünk, és ide senki sem jöhet be a mi engedélyünk nélkül.
- Mi ezt nem tudtuk... csak szerettük volna megnézni a barlangot.
- Hát most megnézhetitek! De még a csillagokat is látni fogjátok. Durva kezek levették a fekete anyagot a szemükről. Nem is tudtak körülnézni, elvakultak.
Abban a pillanatban mindkettőjük arcán egy-egy hatalmas pofon csattant.
Fel jajdultak mind a ketten. De védekezni nem tudtak, mert a kezük hátul meg volt kötve, oldalról pedig az erős kezek még midig tartották őket.
- És most, hogy legközelebb ne legyetek kíváncsiak erre a barlangra tanulni fogtok. - szólalt meg az előttük álló nagyon magas, kigyúr fiú.
Körülnéztek, és látták, hogy nyolc feketébe öltözött srác fogja őket körül. Norbit odavezették egy oszlophoz, és háttal az oszlopnak, odakötözték.
Zolit pedig oda lökdösték egy pad mellé. Eloldozták a kezét, és a durva kezek levetkőztették teljesen meztelenre. Őt nem nagyon zavarta saját meztelensége, hiszen a nevelőben mindig egymás előtt öltöztek, vetkőztek, fürödtek. Csak azok a vizsgálódó szemek zavarták. A nevelőben nem szokták egymást megbámulni a fiúk. A farka egészen kicsire összehúzódott... Ezen a körben állók jót vihogtak.
- Nézd milyen kicsi van neki... Ezzel csak pisilni lehet...
Rálökték a padra. Kezeit, lábait odakötötték a lábakhoz.
Valahonnan előkerült egy ujjnyi vastagságú pálca, és már is odaállt mellé az egyik fiú, s megsimította a fenekét lapátkezével. Nocsak... Úgy látom, hogy nem tőlem fogod kapni az elsőket. Látszik még az előző verések nyoma.

*

Nem sokat várakoztatta. Azonnal lecsapott a pálcával a mellette álló srác.
Zoli elhatározta, hogy nem mutatja ki a fájdalmát... Hogy elterelje a figyelmét a fájdalomról, magában számolta az ütéseket. Közben azért érezte, hogy ezek a csapások nagyobbak, mint amit Norbitól kapott.
Úgy látszik a srác is számolt magában, mert éppen huszonötnél hagyta abba. A körben állók hangosan megjegyzéseket tettek rá, és röhögcséltek..
- Milyen pofákat vágtál közben... De elismerem, hogy egy hang nélkül kibírtad - szólalt meg az a srác, amelyik feltehetőleg a társaság vezére, hangadója volt.
- Elég lesz neki tanulásként!.
Eloldozták a padtól, és fel állították...
- Nézd! már nem is olyan kicsi a farka... Talán csak nem élvezte?
A kezét azonnal hátrakötötték, s oda vezették Norbihoz, akit el oldoztak, és Zolit kötötték a helyére teljesen meztelenül.
Norbit odavezették a deresként használt pad mellé, és azonnal levetkőztették meztelenre...
- Nézzétek! Ennek már most áll a farka - szólalt meg a bandavezér, és előkapott egy másik pálcát, s rácsapott. Norbi hátraugrott, s ha nem tartják erősen a többiek, akkor lehet, hogy el is esik.
Jót nevettek rajta a srácok. rálökték a padra, s neki is odakötötték a kezét, lábát a pad lábaihoz.
A mellette álló srác ránézett a fenekére.
- Nézzétek! Ennek sem lesz újdonság a verés, amit tőlünk kap. Ezen még erősebb nyomok vannak. De majd én még jobban kidekorálom.
Körbe állta a társaság. Sorban megfogták, és meg is csapkodták kézzel, s közben jókat röhögtek.
- Na gyerünk! Lássuk mennyire bírja!
A fiú, akinek a kezében a bot volt, azonnal le is csapott rá.
- Ennek a fele sem tréfa, ezek komolyan megvernek - gondolta Norbi. Igyekezett nem elárulni a fájdalmát, de csak a tizedik ütésig bírta hang nélkül. Utána már sziszegett, és volt, hogy hangosan fel is jajdult, hiába szoritota össze az ajkait.
Őt is huszonötig ütötték.
Belül kétféle érzés volt. Az egyik a fájdalom, a másik pedig az, hogy eszébe jutott, hogy ilyenre vágyott már nagyon régen, s a farka környékén kellemes érzése volt. A nézők közelebb léptek, s megnézték az eredményt. Volt aki még ráadásként oda is csapott ahol a legjobban látszottak a bot nyomai.
Felállították a "deres"-ről. Most lett csak igazán csúfondáros nevetés, amikor meglátták, hogy erősen ágaskodik, és kemény a farka.
Odavezették melléje Zolit is. Ott álltak mind a ketten meztelenül a banda előtt.
- Remélem ez jó tanulság volt, hogy ne kíváncsiskodjatok máskor...
Össze szedték a ruháikat és egy madzaggal összekötötték egy csomagba, s Zoli nyakába akasztották.
Norbi kezét nem kötötték újra össze.
Valahonnan előkerült egy ostor, és egy korbács is.
A kijárat felé irányították, s hátulról ösztökélték őket kemény csapásokkal. Ők pedig meztelenül siettek, ahogy tudtak.
Zolit a sietésben gátolta a nyakába akasztott csomag is. Norbi pedig még nagyon frissen emlékezett az előbb elszenvedett verésre.
A korbács és ostor a hátukat érte, s nagyon kellemetlen volt.
Ahogy közeledtek a barlang szájához, látták, hogy már jól besötétedett.
Végre elértek a bejáratához. Egy-egy erős korbács, ostorcsapással kilökték őket úgy ahogy voltak - meztelenül az erdőbe. A csapat megfordult, és hangosan nevetgélve visszafelé indultak a barlang belsejébe.
Norbi odalépett a barátja mögé, kioldozta annak összekötött kezeit..
Elosztották a ruhákat, s felöltöztek, s elindultak a városka felé sietve. Nem néztek vissza...