Várj...(A hím szemével)

-Várj, kérlek… csak megkeresem a szájfényem és mehetünk! – kérte a lány és sietve magához kapta azt, amit keresett az asztalról.
-Rendben van, időnk nem kell sietni - válaszolta a férfi nyugodt hangon miközben már a kitárt ajtót fogta.
A lány kilibbent az ajtón egy mosollyal az arcán, hogy elrejtse enyhe zavartságát miközben fürkészte a férfi tekintetét. Az ajtó lassan zárult és a rács nyílt. A lány azon is gyorsan kilépett mellyel nem is tagadhatta volna mennyire izgatott volt annak tudatában hova is tartanak.
-Lépcsőn?! - kérdezte mosolyogva, amelyet már párszor megtett.
-Igen… lépcsőn… - válaszolta a férfi. „ Mindig ez történik…” gondolta magában a lány. Szinte várta ezeket az egyszerű, de határozott megnyilvánulásokat a férfitól, amelyek nem voltak kedvesek ugyan, de mégis szívesen hallotta. A kocsihoz érve egyszerre szálltak be, amely sötét volt kívül belül hűen tükrözve a férfi világát. Egyszerre volt félelmet keltő, de egyfajta biztonságot nyújtó is. Elindultak az első közös útjukon, amelyet még mindig kétséggel fogadott a lány, hogy vajon tényleg oda mennek? Most tényleg? Vagy csak viccelt? Mert ugyan szokott viccelni a tőle várható módon, de azok olykor cinikusak, és úgy szúrnak, mint a kaktusz ezer éve kiszáradt tüskéje… mégis mindig mosolyt csal a lány arcára. Az oda vezető út ismeretlen volt a lány számára mégannyira a közös program végkimenetele, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta a férfit ott és úgy azon a helyen ahova mentek. Egy táncos szórakozó helyre.
-Biztos, hogy van kedved? – kérdezte a lány újból.
-Ezt már megbeszéltük… ha nem lenne, kedvem hozzá nem lennénk úton odafelé… - kapta a velős hideg választ egy enyhe mosollyal a férfi arcán.
-Jó-jó-jó! Csak mert ha nincs, kedved mehetünk máshova is! Tudod, milyen diplomatikus vagyok! Te meg tudod milyen vagy… – mondta mosolyogva, de belül örült a válasznak.
A férfi elmosolyodott, mert látta, hogy a lányt mennyire felvillanyozza, ami történik vele. Bár jókedvét és oldottságát otthon megalapozta két pohár whisky Colával.
-Tudom… olyan, mint aki karót nyelt? – kérdezte a férfi enyhe mosollyal. A lány nem válaszolt csak szélesen vigyorgott, mint megannyiszor.
-Óóó már tudom hol vagyunk, ismerős ez a hely! – bámult ki az ablakon és arcáról le se lehetett mosni a vigyort.
-Akkor mégis csak idejöttünk! – mondta a férfi most már tényleg mosolyogva.
Egyből találtak egy megfelelő helyet ahol le parkoltak, majd elindultak céljuk felé.
-Várj hozom a személyit biztos kelleni fog,itt mindig kell… - mondta a lány és a tőle megszokott módon az utolsó pillanatban még felkapta amit akart.
-Nem fog kelleni hidd el… - jött a nyugodt válasz.
-Jaj, micsoda magabiztosság Mr.! Majd meglátjuk ez a tánctéren is megy-e! – kapta a kedvesen cinikus visszavágást. A férfi csak elmosolyodott újfent, mint ma már meg annyiszor.
Igazából szerette és engedte ezeket a lazán elszórt beszólásokat a lánynak, mert tudta mindig mi lesz a vége.
-Remélem nem baj! - és bejárat felé elindulva a lány a férfiba karolt. A bejárathoz érve rövid kis sor fogadta őket. Ekkor a három őr közül az egyik: -
-Erre tessék! – és karjával a másik bejárat felé mutatott. A férfi az ajtót kitárta a lánynak és mélyen a szemébe nézve mosolygott.
-Ne is mondj semmit!!! – mondta a férfinak és érezte az enyhe forróságot, amely kezdte elárasztani az arcát amely egyszerre volt kínos és kellemes. „Az elmúlt hetekben oly sokszor történt ez vele” hogy már kezdte megszokni ezt a számára kellemetlen, de mégis vonzó érzést.
A ruhatár után elindultak a dübörgő zene és villódzó fények tömkelegébe. A férfi már többször járt itt így számára nem volt ismeretlen merre vezessen az útjuk. Nem érkeztek túl későn így a lazán zsúfolt tánctéren átvágva megcélozták a bárpultot.

-Mit kérsz inni? – kérdezte a lányt.
-Amit eddig is! - kapta a gyors választ és a zene máris kezdte átjárni a testét. Teljesen oldott volt… Észrevehetően jó választás volt a hely, mert a lány szinte azonnal kezdte átadni magát az élvezetnek.
A férfi kikérte az üdítőt és whisky colát amit egyből oda nyújtott annak lánynak, aki már közel nem volt az a lány aki pár perccel ezelőtt még a kocsiban ült várva arra, hogy szabadjára engedje magát. Az átváltozás szinte azonnal elkezdődött… A férfi a pultnak támaszkodva figyelte a folyamatot, ahogy előbújik a nőstény ördög. A fekete feszülős nadrág, a fekete csipkézett blúz tökéletesen kiemelte a lány minden adottságát. Tetszett neki, amit lát. Nagyon is tetszett, de nem érte meglepetés. Mindig is gondolta, hogy legbelül ez is az énjéhez tartozik. Az a vadkurvás, ribancos tekintet, a hozzá megfelelő táncos lányokat megszégyenítő mozgással és vonaglással. A férfi mosolygott. Kívül és belül is, már sokadik alkalommal. Lenyűgözve figyelte mennyire nem megjátszó, hanem ösztönös mozdulatok követik egymást, mint egyfajta kérés: Gyere csak… ez itt… mind a tiéd!
Formás feneke tökéletesen kivehető, izmos enyhén kivágott blúz alól kivillanó hát, a vékony nyak, vállig érő tépett haj maga volt a megtestesült csapda.
A férfit felizgatta látvány és az üveget lerakva egyszerűen ösztönösen mögé lépett.
A lány érezte a férfi közeledtét. Ahogy a mozgását átveszi majd a ritmust lassan diktálva irányítani kezdi. Érezte a férfi meleg leheletét a nyakán, ahogy egy vastag kar lassan körbe fonja a nyakánál, a másik kéz pedig derekát megmarkolja erősen. Ismerős volt ez az érzés, hiszen érezte már. Csak nem itt és nem most. Átadta magát teljesen amennyiben ezt lehetséges volt egyáltalán még jobban megtenni. A tánc mely más számára már lehet nem is feltétlenül tánc volt, hanem szinte két ösztönlény párzáshoz való felkészülése intenzív volt és sokáig tartó. A lány közben néha körbe pillantott és észre vette, hogy egyesek meredt tekintettel bámulják őket. Férfi, nő és párok egyaránt. Egyesek tekintetében mosoly másoknál az irigység jelei voltak észrevehetőek. Mindketten a forróságtól és verejtéktől bódultan élveztél egymást amennyire csak lehetett. A lánynak nem is kellett több az benne rejlő exhibicionizmus is utat tört végre. A férfi felé fordult, de nem bújt ki a szorításból. Ehelyett ajkait igyekezett minél közelebb tenni a férfi felé, de nem azok nem érintkeztek egymással. Incselkedett, játszott amennyire csak tőle telhetett, mert úgy érezte: „Most megvagy!”
Csak hogy a férfi tudta ezt. Ismerte már ezt a trükköt és magában kaján vigyorral a száján csak annyit mondott az utolsó pillanatban: „Na persze kislány!” És lassan enyhített a szorításon és elengedte a lányt, hogy kirívó és egyben kihívó táncát egyedül folytassa.
Mindketten mosolyogtak és férfi a pultnál újból inni kért mindkettőjüknek. A férfi egyre csak kisebb távolságból figyelte a lányt, ahogy az önkontroll kezd semmisé válni a benne. A lány egyre jobban élvezte a zenét és ennek jelei nagyon is észrevehetőek voltak. Figyelte őt és a körülötte lévő ember tömeget. Az őket körülvevő nőket, férfiakat és a hiénákat. Hiénákat, akik szabad prédára lesnek és kezdtek gyülekezni a lány körül. Nem tudtak ellenállni neki. Senki se tudott. Csak bámulták és próbáltak egyre közelebb férkőzni, hogy egy adott pillanatban megszólítsák vagy táncba kezdjenek vele. A férfi észrevette és figyelt. De már nem a lányt, hanem a vadászokat. Azokat a vadászokat, akik maguk sem tudták, hogy egy meggondolatlan mozdulattal akár könnyen prédává válhatnak.
Ekkor megtörtént valami, amire a férfi nem számított. A lány odalépett hozzá és az alkoholtól mámorosan csak annyit mondott:
- Ne menj messzire!
A férfi tudta miért mondta és nem ez egyáltalán nem is volt szándékában. Vigyázott rá.
- Ne aggódj, figyellek és figyelem őket is!
Majd mögé lépett és átkarolva már lassan táncolva éreztette a lánnyal biztonságban van.
A hiénák lassan feloszlottak más könnyen ejthető vad után kutatva.
A férfi érezte, hogy a lány már eléggé, de koncentrált és már nem önmaga ura a testének.
- Gyere, indulunk. – súgta a fülébe. A lány csak bólintott és automatikusan kézen fogta a férfit, hogy vezesse ki a már zsúfolt teremből.
A férfi kikérte a ruhákat és elindultak a kijárat felé. A lány már jócskán túl volt a becsiccsentés határán, de még tartotta magát amennyire lehetett. A férfiba karolva elsétáltak az autóig ahol a férfi kinyitotta a kocsi ajtaját és segített a lánynak, hogy beszálljon. Nem haragudott rá.
Jól éreztem magam! – mondta a lány enyhén bódultan félig csukott szemmel.
Örülök neki, mert én is! – válaszolta inkább megnyugtatóan, mint hidegen.
A hazafelé az úton a férfi észre vette, hogy a lány zihálva néha kezd ténylegesen átesni a mélyponton.
Nemsokára hazaérünk. – jelezve a lánynak finoman hogy nem sokára vége a kacskaringózásnak, ami észrevehetően tovább rontotta a lány helyzetét. Megérkezve finoman leparkoltak majd a férfi segített a lánynak kiszállni. Tettek pár lépést, de már késő volt.
-Kibírod hazáig? – kérdezte a férfi egyáltalán nem megvetően.
-Nem… - válaszolta nagy nehezen a lány kezét a hasára téve.
-Semmi baj! Akkor itt és most szépen túl esünk rajta rendben?
A lány nem válaszolt csak bólintott egyet és percekig tartó görcsök után előre görnyedve sikerült kicsit enyhíteni a görcsein. A férfi teljes nyugodtsággal végig nézte, ahogy a lány amennyit tud, kihány a felgyülemlett alkoholból. A lány szégyellte és kellemetlenül érezte magát, de a hátát finoman simogató tenyér lassan elfeledtette ezt az érzést.
- Most már jobb?
- Igen.
Lassan felértek a lakáshoz. A lányban a megszokott rács és zár kattanások megnyugtatóan hatottak. A lakásba belépve csak annyit mondott a férfinak ártatlan szemekkel:
- Ne haragudj!
- Nincs semmi gond! Előfordul néha. – kapta a megnyugtató választ.
- Elmegyek fürödni. – mondta enyhén lesütött szemekkel.
- Csak nyugodtan. Utána én is megyek.
A lány levetkőzött a fürdőben és vett egy enyhén hideg fürdőt hátha kicsit magához tér annak hatására. Miután végzett lepakolta a ruháit a kisebbik szobába miközben az járt a fejében vajon mire gondolhat most a férfi: „Megveti ezért vagy haragszik rá?”
A férfi eközben már a fürdőben volt, de mikor kilépett az ajtón tekintetük összetalálkozott és csak ennyit tudott mondani:
- Jó éjszakát! – majd befordult a szobába és gyorsan befeküdt az ágyba.
- Jó éjt neked is – válaszolta a férfi a tőle megszokott nyugodt hangján.
A férfi egyáltalán nem haragudott a lányra, sőt még kicsit aranyosnak is találta az egész szituációt. Bement a másik szobába és mosolygott magában. Mint azóta meg annyiszor.
Épp készült lefeküdni, de a takaró a másik szobában volt.

Felkelt és átment a másik szobába. A fény éppen csak beszűrődött és látta a lányt, ahogy fekszik az ágyon. Csak egy fekete tanga volt rajta semmi más. A takaró a lába közé gyűrve, mint egy erotikus fotózáson. A lány észre vette és csak várta mi fog történni. A férfi oda lépett rátérdelt az ágyra egészen közel hajolva a lányhoz. A lány légzése a tőle megszokott módon sóhajjá változott és a szempár nagyra nyílt.
- Csak a takaróért jöttem. – mondta halkan fülébe suttogva a takaróért nyúlva.
Tudta nagyon jól hogy nem tudja megállni, de amennyire tudott adott az érzésnek hogy kétségbe ejtse a lányt:„Vajon ennyi?”
Talán sikerült talán nem ezt már nem tudta eldönteni ő maga sem, mert a takarót elengedve finoman végig simította a lány arcát majd a hajába markolva ajkaik összeforrtak. Mindketten tudták ugyanaz a „tánc” vette kezdetét, mint pár órával ezelőtt de most máshol és máshogy. A lány ismét kezdte elveszíteni az önuralmát, de most nem az alkohol hatására. Tudta mi következik. Akarta a férfit annyira, amennyire a férfi akarta őt. Ismerős érzés kerítette hatalmába, de most nem a zene adta az irányítást, hanem egy hím. Egy hím, aki érzéki, de mégis határozott mozdulatokkal vezetni kezdte. Egy vadnak érezte magát, akit elejtettek és hamarosan a lehető legélvezetesebben megkóstolnak, széttépnek és elfogyasztanak. Érezte, ahogy minden porcikáját feltérképezik újból és újból mintha a vadász felmérné érdemes-e ezt a vadat elfogyasztani. A kezek lassan végig vándoroltak a nyakától a mellén keresztül a combjáig miközben érezte a vállába finoman vájódó fogak szorítását. A szorítás nem engedett, sőt egyre csak erősödött. Élvezte, ahogy birtokba vétel előtt a testét megjelöli.
Már nem tudott uralkodni magán érezte, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt és nedvesedni kezd. Érezte magán a férfi fújtatását minden alkalommal, miután mintha mintát akarna venni bőrének illatából és ízéből. Az egyik kéz közben tovább vándorolt a nyakára ahol erőteljes szorítás azt jelezte: Most megvagy! Ezután egy vastag erős comb a lábai közé hatolt és teljesen szétfeszítette a lábait egymástól folyamatosan ránehezedve. A másik kéz két ujja combjáról lassan átsiklott a szemérem dombján keresztül benedvesítve azokat egészen a vaginájába. Ekkor erősen felszisszent, de nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől. Egyáltalán nem ellenkezett, nem is tudott volna, de nem is akart. Forróság öntötte el belül és a libabőr teljesen végigjárta a testét. A két vaskos ujj lassan majd egyre határozottabban ki be járt benne. Érezte, hogy nem fogja sokáig tudni tartani magát ajkai kinyíltak fent… és lent is. Ekkor a két ujj kiszállt belőle lassan majd egy finom csapást érzett a teljes terpeszben lévő lábai között. Az érzés furcsa volt, de mámorító, ahogy a fájdalom lassan újból élvezetté válik a benne újból mozgó ujjakkal. Egyre nehezebben viselte a vég gyors közeledtét, hogy hamarosan az következik, amely után annyira vágyott. Az ujjakat már egyre vastagabbnak érezte, ahogy vadul, de mégis élvezetet adóan járnak benne. A lüktetés kezdetét vette, hasizmai megfeszültek majd karjaival amennyire csak lehet kapaszkodva átadta magát az orgazmusnak, amely lucskos csatakos spriccelésben teljesült be. Zihálva kissé kimerülve érezte, hogy szinte nem érez semmit csak az ujjak lassuló mozgását. Ajkai felül kiszáradva alul szinte tócsában feküdve várta a következő felvonást. Comb szorítása időközben megszűnt és majd az egyik kéz féloldalt fektette felső combját egészen mellkasához szorítva. Az erős comb utána újból érezhetővé vált, ahogy lábát neki szegezi mozdulásra képtelenül. Az egyik kéz még mindig a nyakát szorítja mintha folyamatosan a szívverését akarná érezni, míg a másik kéz finoman és lassan a nedveit a másik lyukához terelik. Tudta mi jön. Érezte, ahogy finoman egy új testrész akarja birtokba venni. Lassan de határozottan hatolt belé érezve a feszítést és hogy nem tud tenni semmit. Most se akart. Csak egyet hogy benne legyen. Érezni, ahogy azt veszi birtokba, amit csak akar. Érezni, ahogy lassan majd egyre határozottabban és durvábban a fenekét is magáévá teszi a férfi. Nem tudja eldönteni vajon a fájdalomtól vagy az élvezettől nyög, ahogy érzi az ujjaknál jóval vastagabb testrészt, ahogy pumpálja, és szinte szétfeszíti belülről. A mozgás lassan lelassul majd lassan a feszülő érzés is megszűnik a fenekében és a nyakán is.
A férfi közel hajol majd suttogva annyit mond:
- Most pedig gyere velem.
Kézen fogva bevezeti a fürdőbe és meleg vizet enged a lányra és magára. Lassan tusfürdőt enged a kezére, megmossa a lányt és lemossa magát is. Miután megtisztálkodtak a lányt maga felé fordítja, két kezébe temeti az arcát és szájon csókolja. A tenyerek egyre csak szorosabbá válnak, majd a vizes hajba markolva hátra feszítik a lány fejét. Újból fájdalom járja át a lány testét a tépett hajtól a lábának kisujjáig. Térdre rogy, miközben a fejére egyre csak folyik a víz. A haját felül, mint egy copfként összefogva a száját enyhén nyitva tartja miközben lassan a vele szemben meredező farokra húzzák. Érzi, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a szájába. Mozdulatról mozdulatra csak egyre több és több tűnik el torkában, míg végül már az orra elér a hasfalig. A lassú és ütemes egyre vadabbá válik. Már nem tudja felvenni a ritmust, nem tudja kontrollálni a légzést, csak engedi, hogy a férfi torkon dugja. A szorító érzés lassan átköltözik a fejére, amit tudja mi követ. A szorítás egyszer csak nagyon erős lesz a mozgás megszűnik, majd a férfi hörgését követően érzi, ahogy a torka megtelik. Öklendezve igyekszik lenyelni az egészet nehogy, megszakítsa az élvezetet, amit nyújtani tud.
A szorítás egyszer csak enged és újra finoman az arcokra simul, feláll, a szempárok összenéznek, majd az ajkaira csókot kap.
-Velem alszol? – kérdezi a lány.
-Igen veled alszom… – adja a választ a férfi.