Kollégium után 2

Hamar reggel lett.
A függöny megszűrte az odasütő nap fényét.
Először Norbi kezdet el mocorogni, s ezzel felébresztette Zolit is.
Norbi újra szorosan magához szorította barátját. Az viszonozta a reggeli puszit, s benyúlt a takaró alá. Megsimította barátja hátát.
- Nem voltam tegnap nagyon kemény? lehet egy-két nyom a hátadon...
- No és? Senki nem fogja látni rajtad kívül. Úgyis tudod, hogy mennyire szégyenlős vagyok. Amikor összekerültünk a koleszben akkor is mindig kivártam, hogy elforduljál, s csak akkor vetkőztem le.
- Ez igaz. Én nálam más a helyzet. Egy olyan hálóban, ahol sokan alszanak nem szokatlan látvány a meztelenség. Sőt ez a természetes. Mondd! Nem bántad meg, hogy megveretted magad?
-Nem. Sőt nagyon kellemes volt, hogy attól kaptam meg életem első verését, akit szeretek is. Te hogyan élted meg azt, hogy engem megvertél?
- Nekem nagyon kellemes érzés volt, fel is állt közben a nekem is... Persze ezt te nem vehetted észre, mert magaddal voltál elfoglalva. Nem gondoltam magamról, hogy ilyen érzés lesz...
- Megteszed máskor is nekem? Akár itthon, akár a koleszben?
- Háááát igen... Csak aztán nehogy rászokjunk nagyon. Egyszer én is kipróbálnám a Te oldaladat... Kíváncsi vagyok, hogy mennyire bírnám... Azt tudod, hogy tegnap nem voltam túl kemény hozzád. Tényleg megsajnáltalak... Azt bántsam, akiben megtaláltam az igaz barátot?
- De ezzel szívességet tettél nekem. És én nem is a verést élveztem annyira, hanem a kiszolgáltatottságot. Azt, hogy valakinek a hatalmában vagyok, és azt tehetne velem, amit akarna. De ezt csak olyannal tudom elképzelni, akiben feltétlenül megbízom. Még majd egyszer el szeretném azt "játszani", hogy keményen megkötsz, megalázol, tulajdonoddá teszel.
- Megbeszélhetjük, hiszen ez csak játék kettőnk között. És úgy gondolom, hogy ez kettőnk nagyon mély titka is maradhat.
- Ez csak természetes... Ami pedig azt illeti, hogy szeretnéd egyszer Te is kipróbálni a máik oldalt, semmi akadálya. Én is kipróbálnám hogy van-e szívem megütni Téged. De most öltözzünk fel, Apám már biztosan a konyhában tevékenykedik.
Kimentek a hallba. Meg volt már terítve három személyre. Kávészag lengte be a házat.
- Fiúk! Leülni az asztal mellé! Azt tudom, hogy a fiam szereti a sonka-toját. Zoli, Te is azt kérsz?
- Nagyon szépen köszönöm. Sem a kollégiumban, sem az intézetben nem szokott az reggeli lenni.
Friss ropogós zsemlye került az asztal közepére.
- Korán kelhettél Apu, hogy már boltban is voltál.
- Mi a tervetek mára? Ebédelni a szokott kis vendéglőnkbe megyünk. Már helyet is foglaltam.
- Délelőtt én tanulni fogok, és azt hiszem Zoli is.
- De azért gondolom, hogy egész vasárnap nem a könyvek fölött akartok görnyedni.
- Rendben. Jó étvágyat!

A délelőtt tényleg tanulással tellett. A fiúk kiültek a kerti asztalhoz, s ott tanultak.
Laci is később kiment hozzájuk. Üdítőt vitt nekik. Közben átfogta a két egymás mellett ülő srác vállát.
- Látom szorgalmasok vagytok. Én is a dolgozószobámban rendezkedek közben. Mert, hetente csak egyszer jön a bejárónő. Ő rendbe teszi a lakást, de tudja, hogy az íróasztalomat én tartom rendben... Délben ebéd!
Tizenkettőkor elindultak a nem messze lévő családias étterembe. Gyalogoltak, mert mind a hárman szerettek volna ebéd után meginni valamit.
Jó hangulatban fogyasztották el az ebédet. Közben vidáman beszélgettek. Laci nagyon fiatalosan egyáltalán nem lógott ki a társaságból. Ha nem őszülne, akár haveroknak is nézhették volna őket.
Jócskán fogyott ebéd közben az ital is. A srácok mosolygósra itták magukat. Vidáman értek haza.
Ebéd után Laci bevonult a szobájába.
-Az én koromban már szükség van ilyenkor egy kis szundikálásra. Ti is dőljetek le. Utána, ha úgy gondoljátok még tanulhattok egy kicsit vacsoráig.
A fiúk is elvonultak a hátsó szobába, s az italtól elnyomva ledőltek. Ahogy már megszokták, egymás mellé feküdtek, átfogták egymást, s aludtak pár órát.
Utána tényleg szorgalmasan forgatták a tankönyveket.
Hét órakor csengetés zavarta meg őket. Ételfutár állt az ajtó előtt.
Laci kimet, és átvette a dobozokat, s vacsorázni hívta őket.
Akkor vették észre, hogy a verandán már meg van terítve az asztal, közepén gyertya.
Amíg ők tanultak Laci mindent előkészített, szépen megterített. Még az italhűtőt is kitolta. A szép tavaszi estében a házból halk nosztalgiazene szűrődött ki.
Körbeülték az asztalt, s mindenki maga elé húzott egy pizzát.
- Nem addig... Norbi! elfelejtetted, hogy milyen nap van ma?
- Nem is gondoltam rá Apa! Ma van a születésnapom.
- Jó lesz, ha konyakkal köszöntünk meg? Van egy üveg NAPÓLEON a hűtőben. Tudom, hogy a konyakot szoba-hőmérsékleten ajánlják fogyasztani a hozzáértők. De én nem vagyok hozzáértő, és én hidegen szeretem.
Odahajolt az italhűtőhöz, s az asztalon lévő öblös poharakba töltött az aranybarna italból. Meggyújtotta a gyertyát, és ünnepélyesen megszólalt.
- Fiam! Nagyon sok szeretettel minden jót kívánok a tizenkilencedik szülinapodon.
Nagyon örülök, hogy így együtt lehetünk ezen a szép ünnepen. Külön öröm nekem, hogy itt van a barátod is.
Összeérintették poharaikat, először csak ízlelgették, majd lehörpintették a poharak tartalmát.
A pizzavacsora nagyon jól sikerült, és gyakran szisszentek a sörösüvegek is nyitáskor.
Nagyon kellemesen telt az este. Sokat beszélgettek, nevetgéltek. Érdekelte Lacit Zoli eddigi élete. Ő mesélt magáról, eddigi életéről...
Már jócskán besötétedett s a gyertya is utolsókat lobbant, amikor asztalt bontottak. Gyorsan behordták a mosogatnivalót a konyhába, és mind a hárman elindultak a szobájuk felé.
Norbi és Zoli bementek a szobájukba. Az ajtóban belülről ráfordították a kulcsot. Egymás szemébe néztek, és összeérintették az ajkukat.
- Én is boldog születésnapot kívánok. Nem tudtam, hogy most van, így nem hoztam ajándékot.
- Nekem Te vagy a legnagyobb ajándék. Még soha nem volt igazi barátom, és most megkaptalak Téged.
- Nagyon köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy hozzám... S most az fog éjszaka történni, amit Te szeretnél. Mivel már tegnap elárultad, hogy mire vágysz, most teljesülhet minden vágyad. Legyél az uram parancsolóm. Mindent megteszek, amit szeretnél. S mivel tegnap azt kérted, hogy fordítsuk meg a szerepeket, készen állok rá.
- Meg kellett tizenkilenc évet érnem ahhoz, hogy valaki teljesítse egy gyermekkori álmomat. Köszönöm... És akkor most gyerünk. Ettől a pillanattól kezdve Te irányítasz, te parancsolsz. Uram!

Folyt köv