Kollégium után

Zoli nagyon meglepődött. Nem számított ilyen "vallomás"-ra. Neki is rokonszenves volt a srác... Hagyta, hogy átfogja a nyakát, és maga mellé vonja az ágyba.
Norbi felült, és most Ő vetkőztette le szobatársát. Ott feküdtek egymás melle az ágyban.
Egymást átölelve zuhantak bele az éjszakába.

Hajnalodott, amikor felébredtek. Zavarban voltak, amikor egymásra néztek.
- Még soha nem aludtam együtt senkivel. - bökte ki Norbi
- Én is mindig egyedül aludtam, soha nem engedtem az otthonban sem magam mellé srácokat, pedig lett volna rá jelentkező.
- Nekem nincsen testvérem. Csak az apámmal élek egy lakásban, de őt sem érzem magamhoz ilyen közel, mint téged.
- Nekem meg senkim sincsen. Anyám, apám ismeretlen. Egy időben gondoltam rá, hogy megkeresem őket, de aztán rájöttem, hogy ha ők eldobtak maguktól, akkor bizonyára nem volt rám szükségük. Így soha nem kérdezősködtem utánuk. Pedig bizonyára meg lehetne tudni róluk valamit az intézeten keresztül. Eddig is elvoltam nélkülük, s ezentúl sem fognak hiányozni. Elvégzem a főiskolát, és most már megállok a saját lábamon. De egy igazi barát mindig hiányzott. S most úgy érzem - találtam egyet.
- Szívesen barátkozom veled. Nekem is hiányzott egy testi-lelki barát, akiben megbízom, és tudom, hogy nem ver át. Megbízunk egymásban?
- Én már régen régen nagyon közel érezlek magamhoz, csak soha nem mertem eddig kimutatni az érzéseimet. Mindig féltem attól, hogy visszaélnek az őszinteségemmel. De úgy érzem, hogy te nem fogsz...
Zoli szorosan újra átölelte Norbit, és sokáig szorították egymást. Majd megtalálták egymás száját. Egymáshoz simulva maradtak sokáig. Érezték, hogy az altestük megtelik vérrel, és keményen kidomborodik a még mindig rajtuk lévő alsónadrág.
Norbi benyúlt a takaró alá, és lehúzta Zoli alsóját, amire azonnal válasz is érkezett.
Ráfogott a keményen álló hímszervre s elkezdte simogatni. Ágytársa is viszonozta.
Így maradtak elég hosszú ideig, pontosan addig, míg el nem érték mindketten a csúcs közelébe. Gyorsan a zuhanyhoz siettek, és beálltak mind a ketten. Egymást átölelve teljesedett ki az élvezetük.


Közeledett mát az ebéd ideje, amire összeszedték magukat, s felöltöztek. Egészen másnak látták mind a ketten a világot, amióta barátra találtak egymásban.
Lementek a menzára ebédelni. Szerencséjükre nem voltak még sokan, mert a többiek még a gólyabál fáradalmait pihenték.
Így csak ketten ültek az asztalnál, és nyugodtan foglalkozhattak gondolataikkal.
Csak nagyon ritkán szólaltak meg, és akkor is közömbös dolgokat hoztak szóba. Már megkezdődött a vizsgaidőszak előtti szünet, előadások már nem lesznek.
- Te hol töltöd a szünetet? - kérdezte Norbi.
- Visszamegyek az intézetbe, mert ott legalább van kajám.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ezt az egy hetet töltsed nálunk. Hely van, és együtt is tanulhatnánk.
- Én szívesen mennék, de apád mit fog szólni hozzá?
- Semmi gond, felhívom telefonon, s megkérem. Úgyis furcsának találta, hogy állandóan egyedül vagyok, és nincsenek barátaim. MÉg lehet, hogy örülni is fog.
Menjél fel a szobába, és várjál. Beszélek vele.
Zoli felállt, s elindult felfelé. Norbi követte a szemével... Egyre jobban kedvelte a fiút.

+

A vonat zakatolt alattuk. Egymással szemben az ablaknál ültek.
Norbi jól sejtette. Apja örömmel megengedte, hogy a szobatársát magával hozza. Sőt azt is megígérte, hogy ha ideje engedi kimegy eléjük a vasútállomásra.
Nem tartott sokáig az út. Amikor megállt a kisvároska állomásán már az ablakból felfedezte Norbi apja szálas alakját a peronon.
Mutatta is Zolinak...
- Nézd az az őszülő férfi az apám.
Leugrottak a vonatról, s már is ott álltak a kicsit már gömbölyödő, de még midig nagyon fiatalos férfi előtt.
Norbi átölelte, arcon csókolta.
Zoli megfogta a felé nyújtott kezet. Bemutatkozott.
Norbi apja átfogta a vállát, s magához húzta.
- Örülök, hogy ilyen helyes barátot talált magának a fiam. Engem csak szólítsál Laci bácsinak. És semmi magázódás... tegezz ugyanúgy, mint a fiam.
- Egyébként mi újság? Hogyan éreztétek magatokat a gólyabálban? Én is emlékezem annak idején, amikor én kezdtem az egyetemet az első bálban ocsmány részegre ittam magam. Úgy kellett hazatámogatni. Remélem, ti sem maradtatok józanok!
Mind a ketten helyeslően bólintottak, s csak kicsit jöttek zavarba. De ezt nem lehetett észre venni rajtuk.
Beültek a kocsiba. Norbi az apja mellé, Zoli pedig hátra.
- MI a tervetek erre a hétre?
- Tanulni kell, mert hamarosan jönnek a vizsgák. El is hoztunk miden tankönyvet... Szerencsére mindenből csak egyet kellett hozni, mert mind a ketten ugyan abból vizsgázunk.
- Rendben. De ha valamire szükségetek van, nyugodtan szóljatok. Én sajnos dolgozom minden nap, késő este érek haza. Csak vasárnap leszek otthon egész nap.
Ha akartok valami programmot csinálni, amibe én is beleférek, szívesen veletek tartok.
- Örömmel vesszük, csak nekünk a tanulás a fontos.

+

Este kinyitották Norbi szobájában a dupla heverőt. És ugyan úgy mint előző nap a koleszban egymást átölelve feküdtek le. Bekapcsolták a televíziót.
- Gondolom, te az otthonban nem nagyon nézhettél videókat. Főleg nem olyanokat, mint amilyenek nekem vannak... Nézzünk inkább azokból.
- Oké. Nálunk nem volt videó... tévét is csak a társalgóban.
- Akkor nézzed. Nekem vannak szex és pornó filmjeim is.
- Beteszem az én kedvencemet. Így legalább mindent megtudsz rólam.
A film elkezdődött. Zoli nagyon meglepődött. Egy fiú volt kikötve andráskereszthez, s egy másik korbáccsal verte korbáccsal, s közben szidalmazta, majd maga elé térdeltette, s a szájába adta meredező hímtagját. S közben a korbács egyfolytában csattogott.
- Nekem ez a kedvenc filmem. Én is szeretném ezt átélni. Megtennéd velem egyszer? Úgy élvezném... Bár még soha nem vertek meg, de szeretném átélni. Vágyom nagyon rá. És soha nem volt még senki, akit meg mertem volna kérni erre.
Te vagy az első, akinek ezt el merem mondani. Megteszed nekem?
- Megteszem a te kedvedért. Most és itt?
- Igen. Minden itt van a szekrényemben, amire szükség lehet. Tessék bilincs, kötél, korbács, pálcák... Vedd úgy, hogy én vagyok a szolgád, és azt csinálsz velem, amit akarsz...
Lerántotta magáról az egyetlen ruhadarabot, ami még rajta volt. Hátat fordított Zolinak, s nyújtotta neki a bilincset. Megkapta a kezére.
Letérdelt barátja elé, és várta a parancsait.
Zoli is levette magáról az alsót, s eléje állt.
S a kezében elkezdett suhogni a korbács. Lecsapott Norbi hátára... Az felszisszent, de nem tiltakozott. Sőt szemmel láthatóan élvezte a kiszolgáltatottságot.
- Mennyit adjak?
Norbi nem válaszolt, csak intenzívebben mozgatta a fejét.
Hamar nagy sóhajtással elkészült Zoli. Abba hagyta az előtte térdelő hátának kezelését. Fel állította, és magához vonta.
- Erre vágytál?
- Igen. Nagyon élveztem. Nem is gondoltam, hogy ennyire kellemesen érint egy megverés.
- Érdekes... én is élveztem, pedig nem tartom magam szadistának...
- Köszönöm. De most már dőljünk le, és aludjunk...

folyt köv