Szobatársak

A gólyabálban már jócskán a tetőpontjára hágott a hangulat.
A diákok egy része a táncparketten igyekezett a megtalálni a jövőbeli partnerét, partnereit.
Azok,akik már belefáradtak abba, hogy feleslegesen koptassák a cipőjüket, mivel állandóan lekérték tőlük azt a lányt akit kiszemeltek maguknak, inkább leültek kint a söntéspult közelében egy asztalhoz, s a sörös üvegüket szorongatták.
A sarokban egy társaság borzaszótan hamisan magyarnőtázott. Tőlük be hallatszhatott a kinti zene, ők csak fújták a búskomor nótákat, nem törődve másokkal.

Az a néhány párocska, akik a mások sarokban ültek kéz a kézben, meg nem hagyták magukat zavartatni. Ők teljes egészében el voltak foglalva egymással. El vesztették a fonalat. Csak a velük szemben ülő szemével, és még ki tudja mivel voltak elfoglalva...


A csendben sörözgetők, borozgatók között ült Norbi és Zoli is. Már mindketten belefáradtak a hiábavaló udvarlásba, s leültek iszogatni. Mindkettőjüknek elkezdett nehezedni a szempillája.
A kinti teremből lassan a DJ búcsúzenéje, búcsúszavai szűrődtek be. A táncolók lelkesen tapsoltak, ráadást követelve.
A söntés sarkában üvöltők semmit nem hallottak, csak a saját éneklésüket.
A párocskák indultak a ruhatár felé, s utána ki tuja merre.
Norbi és Zoli is szedelőzködött. Elég bizonytalanul, de elindultak a közeli kollégium felé.
Együtt laktak egy kétszemélyes szobában. Így osztották be őket a koleszbe érkezéskor. Nem lettek igazán jó barátok. Tudomásul vették a másik szokásait, hangos szó még nem volt közöttük. Egy karra jártak, de nem egy csoportba kerültek. Mindegyikük járta a saját útját.

Norbi egy közeli kisvárosból jött. Apjával élt együtt, már rég elvesztette édesanyját. Szép nagy házban laktak. Még a nagyszülőktől maradt. Ha bevette magát a ház egyik felében lévő szobájába, és hangosan hallgatta a zenét, nem zavarta vele még otthon is dolgozó apját.
Amikor kamaszodni kezdett, apja behívta magához. Leültette maga mellé, hogy beszéljen neki arról, amiről ilyenkor egy apának illik beszélni növekvő csemetéjével... Norbi a szemébe mosolygott s megköszönte, hogy fel akarta világosítani, de az iskolában a biológiatanár is, és az osztálytársak is "nagy fiúvá" homályosíottták.. Apja megkönnyebbüléssel vette ezt tudomásul, s biztosította róla, hogy akármikor mehet hozzá, ha kérdése van. Szívesen válaszol majd. Apja rengeteget dolgozott, hogy fenntartsa viszonylagos jólétüket. Norbi függetlenül élt otthon. Apja gondoskodott arról, hogy meglegyen mindenük. Havonta megkapta a zsebpénzét, amiből bőven ki tudott jönni, sőt még spórolni is tudott.
Hétvégeken mindig vendéglőben ebédeltek, s közömbös dolgokról beszélgettek.
Nyaranta mindig elmehetett az iskolai táborokba. Ott is inkább visszahúzódó volt. Nem akart megnyílni senkinek sem.
Nagy változást hozott neki, hogy középiskola után a közeli város egyetemére vették fel. Apja mondta neki, hogy választhat a bejárás, és a kollégium között.
Ő inkább a kollégiumot szerette volna. Emberek közé vágyott. Még soha nem volt barátja, hátha ott talál magának .

Zoli egy messze lévő nevelőotthonból érkezett a főiskolára. Édesanyja a szülés után eldobta. Az otthon vezetői próbálták kihelyezni nevelőszülőkhöz, de valahogy soha nem jött össze. Vagy Ő nem szeretett ott lenni, vagy pedig a nevelőszülőknek lett valami "problémájuk" és nem kellett már az a pénz, amit az állam fizetett utána... (amit addig sem nagyon ráköltöttek) Így mindig vissza-vissza került az otthonba.
Nagyon jól tanult. Úgy látták a nevelőtanárai, hogy érdemes középiskolába, majd egyetemre küldeni.
Szívesen sportolt, szép szálkás, kidolgozott teste lett tizennyolc éves korára.
Nem nagyon barátkozott össze senkivel. Haverjai voltak, de hát azok csak haverok voltak.
Néha lámpaoltás után a szobabeli ágyak felől halk rázkódás hangzott. Olyankor Ő sem hagyta ki a lehetőséget, és könnyített magán. De soha nem szállt be az közös játszadozásba... Valahogy nem volt gusztusa hozzá.
Egyszer a szobabeli hangadó fiúk lerántották róla a takarót, a szoba közepére vezették meztelenül, és ráparancsoltak, hogy Ő is csinálja velük, mert nem hiszik el, hogy már "nagyfiú". Akkor kénytelen-kelletlen bebizonyította, hogy Ő is képes rá. De akkor megmondta, hogy neki ilyesmihez nincsen kedve. Lehet, hogy az ilyen kiállása miatt nem találta a kapcsolatot szobatársaival. Azóta csak a WC-ben intézte el az ilyen dolgát... Nem tartozik az senki másra - tartotta.
Amikor bekerült az egyetemi koleszba, egyáltalán nem volt szokatlan neki, hogy szobatársat kap. Sőt örült hogy csak egy valakihez kell alkalmazkodnia.

Norbit rokonszenvesnek találta, de a veleszületett óvatosság nem engedte meg a barátkozást.
Zoli is rokonszenvesnek érezte Zolit, de hát eddig sem került közelebb hozzá senki, és egyáltalán nem furcsállotta, hogy ezután is magányos lesz, holott együtt lakik valakivel.
Néha beszélgettek egymással, de ezek inkább a főiskolai dolgokról szóltak.
Tudták egymás körülményeit.
Volt, hogy Norbi elhívta egy vasárnap délutáni sétára, beültek egy-két sörre. Mindig Norbi fizetett, mert tudta, hogy nem túl bőkezű a "mecénása" az állam.
Zoli megköszönte, és vissza akarta fizetni. Ezt Norbi azzal ütötte el... Nekem van, neked nincsen.
Mindketten bár együtt laktak, de őrizték a személyes szférájukat. Nem nyiltak meg egymásnak.

A gólyabálból hazafelé Zoli észrevette, hogy Norbinak elég bizonytalanok a léptei. Belekarolt, úgy érezte, hogy egy kicsit többet ivott, mint kellett volna.
Norbi szívesen vette a segítségét, erősen magához szorította szobatársa karját.

Így mentek be a kollégiumba. A portás csak rájuk nézett, Ismerte már őket, s csak mosolygott a bajsza alatt... Így szokott lenni ez a gólyabál után.

Elég nehezen tudta feltámogatni Zoli a társát az emeletre. Kinyitotta a szobaajtót, s odavezette az ágyához, s az azonnal ruhástól végigdőlt rajta.
- Norbi! Le kellene vetkőznöd...
- Igen. Jó lenne, ha segítenél... De zárd be az ajtót, nehogy valamelyik részeg társunk bejöjjön.
Bezárta az ajtót, és vissza ment Norbihoz.
Levette a nyakkendőjét, Felültette az ágyban, s kibújtatta az ingből. Amint el engedte szobatársát, azonnal visszahanyatlott az ágyra. A cipőjétől és zoknijától is megszabadította. Kénytelen volt kigombolni a nadrágját, és lehúzni róla.
Éppen be akarta takarni, amikor Norbi átfogta a nyakát, és magához vonta s egy puszit nyomott az arcára.
- Nagyon köszönöm. azért annyira nem vagyok részeg, csak nagyon jólesett, hogy hazafelé beléd karolhattam. Itthon pedig nagyon kellemes volt, hogy levetkőztettél...
Nagyon közel érezlek magamhoz. Úgy érzem, nagyon jó barátok lehetnénk, ha Te is így szeretnéd...
Zoli nagyon meglepődött. Nem számított ilyen "vallomás"-ra. Neki is rokonszenves volt a srác... Hagyta, hogy átfogja a nyakát, és maga mellé vonja az ágyba.
Norbi felült, és most Ő vetkőztette le szobatársát. Ott feküdtek egymás mellett kis gatyában.
Egymást szorosan átkarolva zuhantak bele az éjszakába.

folyt köv.