Rejtett énemhez

Mondd, ott vagy még bennem?
Fel tudsz állni velem szembe?
Kérlek mondd el hogyan működik a világ!
Miért vannak azok a rettentő hibák?
Minden kicsavarodott,
az utad is elkanyarodott.
Összetörve, lebénulva,
kirekesztve, elnémulva.
Ebben a beteges létben
a lelkemet hiába védem.
Értem nyúlik az üresség.
Miért nem múlik ez a dühödt kép?
Lélegzetemet visszatartva,
tetteim visszahatnak.
Az igazság már elérhetetlen,
minden olyan remélhetetlen.
Csak te láthatsz engem,
tartottál már egyben.
Az élet önzéssel festve,
mindent felszínessé keltve.
Elnyomásba gabalyodva,
megtörik akaratodat.
Meginogva, értéktelenül,
megrendülve, élettelenül.
Csak te számítasz már,
rám más nem vár.
Védeni akarlak,
mások elől eltakarlak.
Nem akarom látni szenvedésed,
hallani akarom boldog nevetésed.
Már teljesen összeégtem.
Kérlek ne nézz rám.
Kérlek ne nézz rám,
te valódi színekkel festett énem!
Hazugságok amik körülöttem örvénylenek,
értékeim utolsó erőmmel fölfénylenek.
Meglátom a mocskot,
mit a világ belém oltott.
A működést megértve,
magányomat elértem.
Nem tudom elkerülni hatását
létezésnek a kivédhetetlen csapását.
Élettelen rímekkel
összetörtem a díszeket.
Kérlek őrizd meg.
Kérlek őrizd meg,
azokat a gyönyörű színeket!
Már nem lehetek az, aki voltam.
Életemet mások elé dobtam.
Lebénulok ebben a z ürességben,
átadtam magam ennek a bűvölésnek.
Megóvtam ártatlan mosolyod,
amit oly gyakran hajszolok?
Nem akarlak beszennyezni,
ebbe a világba bevezetni.
Utat jelölök neked,
mely jobb helyre vezet.
Fényeim maradékát morzsolom,
létrehozom a mennyországod.
Változtattam a sorsodon.
Mondd, ott vagy még bennem?
Ugye már nem állsz velem szemben?