Tibor-3

Tibor-3
Nos halljam csak, hogy mit nem csináltál meg, szólt a főnök és Tibor mögé lépett, majd lesújtott a meztelen fenekére. Pontatlan voltam, nem készítettem el időben a feladatomat. Rossz jelentést csatoltam, és megszegtem a munkahelyi öltözködésre vonatkozó utasítást- mondta Tibor.
Á látom már, hogy lassan a számodra is világossá válik, miért szenvedsz itt. Hát most megtanítalak rá, hogy nem szabad sohasem ellentmondanod nekem, míg a főnök beszélt a pálca elviselhetelenül erősen csapódott Tibor fenekéhez, olyan égető érzést érzett, hogy felszisszent, majd nyögni kezdett.
Aztán már annyira fájtak az ütések, hogy egyszer odakapott a fenekéhez. Azt érezte, hogy valami nedvesség van ott, amikor visszavette a kezét kicsit véres volt.
A feneke jobb felén már szétment egy két hurka és lassan szivárgott belőle a vér.
Vajon mikor hagyja már abba? gondolta Tibor azt hiszem ,nem sokáig bírom. A csapások keményen érkeztek. Majd a főnök megállt.
Álljon fel, mondta Tibornak. Ő pedig összeszedte magát kicsit remegő lábakkal, de ott állt a főnöke előtt. Vegye le az ingét. Tibor elég szégyellős volt, így is próbálta takargatni magát, de ez alig sikerült. A füléig vörösödött mikor levette az ingét.
Ott állt meztelenül és próbálta magát takargatni. A főnök észrevette a zavarát. Mi van, szégyelli magát , azt elhiszem, szégyellheti is. Emelje fel a kezét és nyújtsa előre, térdeljen le a sarokba, amikor a pálca leesik a kezéről, folytatom a büntetését.
Tibor letérdelt a főnöke elégetten sóhajtva a kezére tette a pálcát, a kiállt izgalmak és fájdalom miatt kicsit reszketette Tibor karja, de tartotta a pálcát. A főnök leült és őt nézte.
Tibor tartotta a pálcát, a keze remegni kezdett, összeszorította a fogát, nem nem akar ezzel még több verést, tartani kell gondolta magában. A feneke égett, a térdeit nyomta a padló. Kicsit fázott is. A farka olyan mini méretűvé zsugorodott össze, hogy alig látszott belőle valami, golyói is felhúzódtak a hasához.
Nagyon szégyellte magát. A főnök pedig nézte és nézte. Tibor keze remegni kezdett egyre nehezebb volt tartani a pálcát, nem csoda, hiszen mereven kellett kinyújtania vállmagasságba. Nem fogom bírni ezt sokáig, de még kitartok. Arcáról elindult egy kis izzadságpatak, lassan csorgott a füle mellett. A főnök elégedetten nézte a remegő karú és izzadt arcú férfit. De nem szólt semmit csak mosolygott.
Tibor karjai egy nehezebbek lettek, a homlokáról egy két csepp izzadtság a szemébe csöppent pokolian csípte, jó lett volna kitörölni. A kezét is szerette volna megmoccantani már, és ekkor egy alig észrevehető mozdulatot tett a pálca, ami eddig a csuklóján feküdt legördült és hangos koppanással landolt a földön.
A főnök felállt. Vegye fel a pálcát, álljon fel. Jöjjön ide a kanapéhoz és hajoljon rá a karfára, úgy, hogy a feneke megfeszüljön, folytatjuk a verést. Tibor felsóhajtott, felvette a pálcát odavitte a kanapéhoz, majd ráfeküdt a karfára és beletörődve várta az újabb csapásokat. Ám ekkor…. ( folyt. köv.)