Földön túl 2.rész

Valahogy nem sürgettem az időt. Sőt, olyan gyorsan telt, hogy azt el se hittem, de ilyen az én szerencsém.
Hétfőn egykedvűen zötykölődtem a trolin a többi iskolással, kis időre még úgy is éreztem, mintha még én is tini lennék. Hallgattam a szüntelen csacsogásukat fiúkról, dolgozatokról és az iskoláról, egy-egy tréfás történeten én is elmosolyodtam. Az utolsó megállónál felszállt egy aktatáskás 30-as pasi - a jelenség gyorsan eszembe juttatta a múlt heti borzalmakat és be kellett látnom, nagy hatással volt rám az "Igazgató Úr".
A tanítási napok unalma újra csak eltereltette a gondolataimat arra, amerre nem kellett volna.
A napok szürkesége és egyhangúsága lassan elaltatták bennem az élményeket és örömmel véltem felfedezni, hogy az állásinterjú élményei elhalványodtak bennem.
Csütörtök este kaptam egy e-mailt a cégtől.
"Tisztelt Darkas Írisz Gyakornoknő!
A holnapi napon egy üzletkötési gyakorlati napra hívjuk meg, kérem, reggel 9 órakor jelenjen meg az Ihar utca 9. szám alatti irodánkban. Onnan kíséri üzletkötőnket Hajdúszoboszlóra. Az utazás körülményeit és költségét társaságunk vállalja.
Oktató üzletkötő: Harmati Dávid - igazgató, vezető üzletkötő, csoportvezető
Szeretettel várjuk!

Coc Sea Kft."
A fejem a klaviatúrába csapódott. Kész, meg fogok őrülni, én nem megyek, szépen megírom a felmondásom, de most azonnal. Nem akarok vele még egyszer egy légtérbe kerülni, egy percet sem vagyok hajlandó elviselni...
Miután minden lehetséges módon kihisztériáztam magam, erőt vettem magamon és egy "ott leszek" tartalmú válasz után felkészítettem magam a napra.
Megbeszéltem magammal, hogy nem pánikolok be, úgy mint a múltkor. A saját főnököm csak nem fog kinyírni, lehet, hogy nem is pszichopata, csak nekem volt ennyire furcsa...
Szépen elültettem magamban, hogy félreismertem és tévedtem, amúgy meg mekkora lehetőséget rejt ez a meló. Alig két hónap múlva már semmi gondom-bajom nincsen, kvázi belépek az újgazdagok körébe, onnantól pedig már sínen van az életem.
Reggel fázósan ácsorogtam a buszmegállóban, de a szívem a torkomban dobogott. Keveset aludtam, vagy egyáltalán aludtam? - Nem emlékszem, hogy aludtam volna, legfeljebb elbóbiskolhattam egyszer-egyszer.
A buszozás után megtámadtam az első boltot egy energiaitalért. Nem túl egészséges, és a karikákat sem fogja eltüntetni a szemem alól, de talán agyilag ott leszek valamennyire a tárgyaláson. Gyorsan felhajtottam és pillanatnyilag úgy éreztem, hogy használt, mert a fejem kitisztult tőle és friss gondolatok járták be elmémet.
A panel fölém magasodva, tornyosult támadólag, de bátran felcsengettem és beviharoztam a liftig és úgy látszik eddig tartott az édes-káros nedű hatása, mert minél lejjebb ért a lift, annál jobban reszkettek a lábaim...
Most még összeszedhetem magam, míg felérek szerencsére - gondoltam, mikor nyílt az ajtó.
Nem, már késő - a főnökömet is hozta ez a rozoga vacak...