Egy nap...

Alig aludtam az éjjel, ideges voltam, hogy hova megyünk másnap, mit fogunk majd csinálni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha lesem fekszem, de nagyon fáradt voltam, és muszáj volt aludnom egy kicsit, ezért hamar elnyomott az álom.
Nem sokkal később az ébresztőóra csörgésére ébredtem, azonnal kipattantam az ágyból, rengeteg teendőm volt még 8-ig, amíg megérkezik az Uram! Szinte minden reggel ugyanaz a rutinom, a kedvenc zenémet maximum hangerőre tekerem, és így készülődök, egy vödör kávéval a kezemben. Muszáj vidáman indulnia a napnak, ez nálam alapelv. Az viszont nem, hogy nagyon ideges voltam, egyszerre csináltam mindent, ezáltal amit csak lehetett kiborítottam, feldöntöttem, leejtettem.
Amikor nagyjából a lakást is helyretettem, rápillantottam az órára, már 7:30-at mutatott, és én még mindig egy bugyiban álltam, fogkefével a kezemben. Elkezdtem kapkodni, de végül sikerült időre elkészülnöm, utolsó pillantás a tükörbe, majd 7:58-kor bezártam az ajtót, és elindultam lefelé a kapuhoz. Csak bíztam benne, hogy nincs még itt, ezáltal én várok az Uramra, és nem fordítva, azt hiszem ez így helyes. Amint kiléptem a főbejáraton, megcsapott a friss levegő, nagyon jó érzés volt, csak álltam ott, és élveztem a reggeli szellőt, ahogy a hajamba kap. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, de megállt előttem az autója. Egy pillanat alatt beültem mellé, és köszöntöttem:
- Jó reggelt Uram!
Nem indult el, csak nézett rám, pedig mögöttünk már dudáltak.
Végül csak ennyit mondott:
- Jó reggelt! - és hatalmas mosolyra húzódott a szája.
Zavaromban azt sem tudtam merre nézzek, nem is láttam még ennyire mosolyogni soha, amikor velem beszélt.
Elindultunk, csendben ültünk egymás mellett, csak a rádió szólt halkan, de egyszer csak megszólalt:
- Nyúlj be a kesztyűtartóba, vedd ki, amit ott találsz, és tedd fel magadnak.
Így is tettem, 4 darab csipesz volt benne. Tudtam, hogy hova kell tennem, hiszen nem először kért meg erre. Örültem, hogy szoknyában jöttem, mert csak a bugyimat kellett levennem, és így könnyű volt a csipeszeket a helyére illesztenem, majd így mentünk tovább, szótlanul.
1,5 óra múlva kezdtem ideges lenni, szerintem már a térképről is lementünk, a csipeszeket pedig néha 1-2 percre vetette csak le velem, ezért úgy húztak, hogy már ordítani tudtam volna. Végül muszáj voltam megszólalni:
- Uram, megkérdezhetem, hogy hova megyünk?
- Majd ha odaértünk megtudod. - hangzott a válasz.
Egy kis hatásszünet után megkérdezte:
- Ugye bízol bennem?
- Természetesen Uram, ha nem így lenne, nem ülnék itt.
Ebben azért nem voltam egészen biztos, de jól hangzott, az a lényeg.
Kis idő múlva beértünk egy hatalmas erdőbe, elkezdtem mocorogni, talán még olyan is elhagyta a számat, hogy 'Jaj'.
Pár perc múlva lassított, és megállt.
- Szállj ki, és leveheted a csipeszeket! - kaptam az utasítást.
A kocsi mellé léptem, elég sötét volt, és hűvös, összekulcsoltam a karomat magam előtt, és úgy vártam.
Ő még valamit keresett a kocsiban, majd kiszállt egy sporttáskával a kezében. Gondoltam, hogy abban van a "felszerelése", ezért emiatt nem is aggódtam.
Mellém lépett, és a karomnál fogva elkezdett vezetni. Egy nagyon szép faházikóhoz értünk, olyan volt, mint a mesékben, elővette a kulcsokat, és beléptünk rajta.
- Itt fogjuk tölteni a hétvégét. - szólalt meg.
- Hétvégét? Csak a mai napról volt szó Uram, nem tudok egész hétvégén maradni. - hangzott a válaszom.
Ekkor odalépett elém, mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte:
- Tessék?
Lesütöttem a szemeimet, nem szóltam egy szót sem.
- Itt maradsz a hétvégére, térerő nincs, ne is próbáld, a legközelebbi városka majdnem 30 km-re található, így biztos lehetsz benne, hogy nem hallanak meg minket...
Hatalmasat nyeltem, a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem ott helyben elájulok, de nem volt időm gondolkozni, mert hamarosan megszólalt:
- Hozz fát a kandallóba!
- Igen Uram! - hangzott a válaszom.
Kiléptem az ajtón, és amikor már eszembe jutott, hogy nagyon remélem van aprítva fa, akkor szerencsére meg is láttam a farakást a ház oldalában.
Éppen hajoltam volna le, hogy felemeljek egyet, amikor megéreztem a tekintetét a hátamon, megfordultam. Egy pillanat alatt elkapott a hajamnál fogva és megcsókolt, de nem vadul, ahogyan azt megszokhattam, hanem érzékien, lágyan. Már kezdünk belemerülni, amikor eltolt magától, és rám nézett.
Én lenéztem, és egy vessző darabka volt a kezében.
- Vedd le a ruhádat! - hangzott az utasítás.
Megmondom őszintén egy pillanatig haboztam, de végül engedelmeskedtem, és pár perc múlva ott álltam előtte meztelenül, Ő megfordított, és letérdeltetett a farakás elé, a mellkasomat a fának döntve.
- Ezt a pimaszságodért fogod kapni. Megértetted?
- Igen Uram! - és vártam.
Suhintott párat a levegőben a vesszővel, aminek olyan hangja volt, hogy beleborzongtam.
A fenekem volt a célpont, gyorsan mérte a csapásokat, pár másodperc szünetet sem hagyott, de én egy hangot sem adtam ki. Tűrtem, ezáltal felkínáltam a testemet Neki, jó érzéssel töltött el, hogy ezzel is szolgálhatom az akaratát. Igazából nem ütött hatalmasakat, még izgató is volt az egész szituáció.
Miután végzett, megköszöntem Neki, majd az utasítása után felálltam.
Hirtelen odalépett hozzám, és odaérintette az ujját a puncimhoz, ami úszott a nedvességtől természetesen.
- Milyen kis mazochista szolgalányom van, jobban is teszed, ha előveszed ezt az énedet is. - mondta, és halványan elmosolyodott.
Majd végigsimított az arcomon, és egy csókot lehelt a homlokomra.
- Gyere be, nehogy megfázz! - és elindult az ajtó felé.
Hihetetlenül boldog voltam, annyira kedves volt velem, elhozott erre a csodálatos helyre. Soha nem fogom tudni eléggé meghálálni a törődését, a figyelmét, az idejét, amit rám szán minden alkalommal.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be az ajtón, már lobogott a tűz a kandallóban, annyira szép volt... de hamar elveszett a pillanat varázsa, mert oldalra fordítottam a fejemet, és megláttam, hogy éppen a sporttáskából pakol ki.
Rengeteg minden került az asztalra, dermedten figyeltem minden mozdulatát.
- Ezeket mind rajtam akarja majd használni? - gondoltam magamban.
Ekkor nagyon halkan, szinte suttogva, megszólalt:
- Remélem kipihented magadat az éjszaka, mert ez a hétvége nem arról fog szólni, ebben biztos lehetsz...