Fiatalok

Idestova több, másfél évtized telt el azóta. Kölyök voltam, huszonpár, gondtalan, léha, szerelemnek hitt papás-mamások bajnoka. Mércém a szépség, nem érdekes milyen áron, villogni a nőkkel. Sosem értettem mi, de valami hiányzott, ezek a kapcsolatok valamiért hiányosak voltak. Persze gondolni nem mertem arra, hogy a mi szippanthat be öntudatlanul, hiszen az interneten még kevés és primitív tartalom volt, ami nem ide terelt.

Nyomott, meleg, átmeneti idő volt, olyan, mint most. Nyugtalan voltam, nem tudtam a dolgomra koncentrálni, úgy éreztem felrobbanok. Szinte nem is emlékszem hogy öltöztem fel, irány a város, egyedül. Éhes szemmel kutattam, nőt kerestem, egyszerűen lehullt rólam minden visszafogottság, a fejemben forgó mocsokhoz kerestem valakit, minden nő szemébe nézve, akit megláttam. A szórakozóhely előtt tömött sorok, bent a haverok, de én már nem jutok be, mert a szemem megcsillan egy barna szemben. Természetesen tekintetelkapó barátnővel együtt, amikor azon vitatkoznak, hogyan jutnak haza az agglomerációba. Farkasvigyoromat mosollyá faragva, kedvesen mentem oda, felajánlva: nálam meghúzhatják magukat reggelig. A barna szem belecsillant az ajánlatba, a forró vasat ütve taxit rendeltem és mindhárman a lakásomon találtuk magunkat. A lányok csak 17 évesek, keresztnevüket mondják, kedvesek, de álmosak, főleg hogy öntöm a bort beléjük. Végül úgy döntenek, hogy alszanak, rendben, a csalódástól és meghiúsult várakozásaimtól kábán egy-egy pólót adok nekik és átengedem a hálószobám, magam pedig a kanapén fészkelem el magam. Még zúg a vér az agyamban, próbálok aludni, nem megy, de ekkor nyílik a háló ajtaja, a barna szemek osonnak ki és leülnek a kanapé szélére. "Nem tudok aludni..." - mondja - "valami hiányzik" és rám néz. Felülök, odahúzom magamhoz, megcsókolom, beletúrok a szőke hajába, majd megfogom a combját... Nyirkos, combközépig nyirkos! Magammal rántom, felültetem az asztalra és széttárom a lábát. Nagy, húsos és a szemem előtt nedvedző pina, sem azelőtt, sem azután nem láttam olyat, hogy valakinek ennyi nedve (nem squirt) legyen. Megkóstolom, finom. "Na és mit szeretnél?" - kérdem. A válasz évtizedekre meghatároz: "Azt szeretem, ha irányítanak". Felbaszom az asztalra, lehúzom róla a saját pólómat, amit alváshoz adtam, az egyik kezét lefogom. Szőke lány ül az asztalomon, barna szemekkel, húsos, nőies testtel, fiatal kora ellenére szolizott, sima, barna bőr, amin ugyanakkor még átüt a tiniillat. Nagy mellek, szopnivaló bimbókkal, megharapom finoman az egyiket, még torzabb és gyönyörtelibb a vigyor és a pina, az a nagy, húsos pina ontja a nedvet, szabályszerűen bugyog és folyik belőle. Lehajolok és habzsolni kezdem, majd elkapom a haját, hátrahúzom a fejét és vadul lesmárolom. Kibuggyantom a farkam a boxerből, a hajánál fogva magam elé gugoltatom, a hátát az asztalnál támasztva és szopatni kezdem. Nem sokáig, mert baszni akarom, ki akarom élni rajta azt a mozgásra buzdító vágyat, ami egész nap kínzott. Szemből hatolok be, a nagyra dagadt farkam egyszerűen csak belesiklik a gyönyörtől megdagadt és hatalmasra tágult pinába. Élvezem a behatolást, birtokba veszem, megforgatom odabent, majd lekapom az asztalról, ő pedig ugyanazzal a torz vigyorral nyugtázza ahogy vonszolom a kanapé felé. Rálököm, hátulról belerakom és élvezem, sokáig élvezem a kölcsönös örömöt, az izgalmat, hogy a rengeteg nedve a kanapéra csöpög, a felszabadult mozgást. A nedve az orromban, azt üzeni, bassz, bassz! Halkan, elfojtva nyög, nehogy a barátnő felébredjen, nem tudja elfojtani a pici sikkantásait. Sokáig kúrom így, amíg a bokáját fogva megfordítom és szemből kezdem döfni. Tocsog, a nedve szinte kifröcsög a farkam mellett... Kezem önkéntelenül a nyaka köré kulcsolva, tágra nyílt szemmel néz a szemembe, megkérdezem: "Na, hová?" - a válasz a legszebb két lélegzetvétel közt: "Ahová csak akarod..." Baszom még, majd kirántom, fölé magasodok, de majdnem késő, az egész napos feszültség lávaként tör elő, a sperma egy része a mellén landol, de odahúzza magát és mohón szopja ki a bőséges maradékot, örökre megmarad a mozdulat, ahogy masszíroz, hogy minél nagyobbat élvezzek, valósággal a szájába feji belőlem az utolsó cseppet is.

Soha többet nem láttam. Reggel hatkor megszólalt az ébresztő, elfeledkeztem a reggeli jelenésemről. A lányokat gyorsan felébresztettem, kávét nyomtam beléjük és gyors öltözés után szabályszerűen kidobtam őket a lakásból, hogy én is elindulhassak. A barna szemek még reménykedőn súgtak egy telefonszámot, amit hiába próbáltam vissza idézni a napok folyamán. Pedig egyre többször tört rám azután a kényszer, hogy felidézzem, hasztalan. De örökké hálás leszek, hogy aznap este a ringyómmá vált és hogy végérvényesen megmutatta számomra az utat.