Az utolsó üzenetem

Az értékek apró pillanatai,
mi megtölti a napjaid.
A lélek mozzanatai,
melyek megtanítanak lazítani.
Az őszinte szavaid,
mely ledönti falaid.
Gondolkodtál már azon,
miben hiszel vakon?

A boldogság cseppjei,
leszálló léggömbjei.
A világok illatai,
mely lelked iratai.
Bánatod megállítója,
boldogságod irányítója.
Ha örömödet keresed,
mond hol leled kegyedet?

Az én forrásom
mosolyoddá formálom.
Szemeid ragyogása,
lényem dadogása.
Pimasz szavaid
elűzik bajaim.
Mondd hát kérlek,
mikor váltál alkotómmá végleg?

Apró érzelem,
mely hibája éktelen.
Tőlem elfordulva,
lényeg eltorzulva.
Te felröppenve,
hátrahagyva megtörve.
Egész idő alatt
lényed magával ragadt.

Látni akartalak,
de látom zavartalak.
Érteni akartam mosolyod,
de velem be nem mocskolod.
Gondolatok forrása,
életed vonzása.
Fájdalmat minek hagytál örökül?

Nem ülök tétlen,
életem maradékát védve.
Fénylő könnyeim megeredve,
döntéseim rám nehezednek.
Létezés szilánkjai megrepedve,
bánataim forrása megdermedve.
Könnyeim átváltozva
erőmnek áldozva.

Vakmerőn nekiindulok,
de már többé nem izgulok.
Még ha a holdat köd takarja,
életem fényét többé nem kaparja.
A szél szárnyán lovagolva,
döntéseimet átgondolva.
Lényem határozója megváltozva,
Kit találsz csodálkozva?

Az utam tovább fonódik,
de már el nem mosódik.
Méltó hőseim,
életem őrzői.
Büszke vagyok létemre,
tetteim képére.
Mond hát,
megérte?