Vidáman a szabadban (8)

Lent az erdőben még, a parkoló előtt Ákos megbüntette a kis társaságot, oda-vissza kaptak tőlünk alaposan a popóikra. Látszott a srácok egykedvűen fogadták a büntetést, mert jogosnak tartották, de én éppen nem nagyon értettem akkor és ott az értelmét és jogosságát.
Azaz valami azért kapizsgált bennem is: Nem tudtam hova megyünk, miért is jöttünk el a házból ilyen hirtelen; de azt azért tudtam, hogy visszatérünk még oda, hiszen sok mindent fent, ott hagytunk, a házban.
A parkolóhoz érve, gyorsan pólót húztak a srácok és Ákos, valamint kis Ádi kocsijába már be is pakolták a még teli csomagot és az üres másikakat. Beülni nem mertek, mert nem tudták Ákos kinek, hol jelöli ki a helyét.
Ákos hamarosan határozott és mutatta:
- Ádihoz megy előre Félix, hátul pedig Zivatar és Encsi utazik. Hozzám, előre ül, mellém, Bandita és hátra Mars és Niki. Végeztem. – szólt.
- De Uram, megkérdezhetem hova megyünk? – szólalt meg halkan Ádi, de mindenki kíváncsian fülelt a válaszra, mert az mindenkit érdekelt.
- Megtudhatnád, de nem kell tudnod. – szólt mogorván Ákos és már szállt is be a sajátjába. Ádi még értetlenkedett:
- Félix úr legalább tudja hova, merre megyünk? – kérdezte még meg. Ákos lehúzta az ablakát és kiszólt azon:
- Nem, Ő sem tudja, de Te nem Félix után, hanem utánam fogsz jönni. Megértetted? Ha elkeveredsz, akkor meg hívlak mobilodon, így az legyen bekapcsolva! – mordult rá.
Így mi sem tudtuk az úti célt, csak követtük Ákos kocsiját. Nem nagyon lemaradva, de azért nem is szorosan tapadva. Egy ideig nem volt szövegelés a mi kocsinkban sem, de azért Ádi nem bírta sokáig, így rám nézett s biztatásomra megszólalt:
- Bocsánat Uram, de ha Ön sem tudja a célt, akkor sejtése sincs? – kérdezte meg.
- Nem, nincs, de ismerve Ákos urat, érdekes lesz a célhoz megérkeznünk. S ne feledjétek, hogy minden, vagy is sok minden ott maradt a háznál, tehát azért hosszú időre nem megyünk el.
- Kérdezhetek, Uram. – szólalt meg hátulról Zivatar.
- Igen, persze. - adtam engedélyt erre.
- Tudom, talán nem is lényeges, de lassan délfelé jár az idő és még nem is ettünk, de nem is láttam a csomagokban elemózsiát. – kezdte Zivatar.
- Jó meglátás. Majd csak lesz valahol, valami. – adtam talányos választ, miközben az én gyomrom is megkordult, hogy erre emlékeztették. Nevetés hangzott a kocsiban erre.
- Igen, én is tudnék enni, de majd lesz hol, amikor erre lesz idő. – feleltem határozottan.
- Ha én is kérdezhetek, azaz közbeszólhatok – kezdte Encsi – akkor csak annyit tennék hozzá, hogy soha nem maradtunk éhen Ákos úrnál, de néha nem is étellel „laktunk” jól!  - fejezte be talányosan.
- Hanem? – csapott le rá Ádi.
- Hanem? Mi, mindannyian Subok vagyunk, kivéve Félix és Ákos urat, így bőven van mivel „jól laknunk”? Nem? – nevetett fel Encsi. Zivatar hümmögött csak, de Ádi megszólalt:
- Azért a büntetés, meg a hirig nem pótolja a kaját, pedig nekem van tartalékom – mutatott a pocakjára – de azért enni tudok, ha lehet. – fejezte be.
- Nyugi, ne izguljatok! Mindennek itt lesz az ideje, s akkor kaja is lesz, de szerintem más is!  - nyugtattam meg a kis társaságot.
Ekkor vettük észre, hogy Ákos előttünk indexel és lekanyarodik egy földútra és lassabban azon halad tovább. Érdeklődéssel néztünk előre s nem messzi távolban domboldalt láttunk, végig kis présházakkal és a domb mögött valószínűleg szőlősorokkal, amit nem láttunk innen.
Már nem sokáig tartott az út a présházakig. Odaérve jobbra tartott Ákos és a legutolsó előtt be is kanyarodott az ottani présház elé. Mi is utána, majd melléparkolt Ádi. Gyorsan mindenki kiszállt és megtortáztatta elgémberedett testét. Ákos nevetett:
- Igen, tegyétek csak, de hamarosan még jobb torna vár reátok. - szólt nevetve.
- Azért jöttünk ide, hogy tornázzunk? – kámpicsorodott el Ádi.
- Azt nem hiszem. – szólaltam meg. – Várjátok ki a végét!
- Nagyon kíváncsi vagyok. – suttogta Encsi Zivatarnak.
Közben Ákos kinyitotta a csomagtartót és mutatta Bandita emelje ki az ottani csomagot és vigye a présház elé, majd felénk fordulva kiadta a parancsot:
- Ott sorakozzatok a présház előtt, a diófa alatt, de már a megszokott rend szerint!
- Mit tegyünk? – nézett Ádi Marsra, majd Zivatarra és Banditára, aki azonban már visszafelé tartva hozzájuk kapta is le a pólóját, a sportnadrágját és zokni-cipőben állt kis terpeszbe, szokásaink szerint.
A többiek is végre észbe kaptak, kicsit félénken néztek körbe, de azért csak lekerültek a sportnadrágok és a pólók róluk. Igazodtak is, mert a sor elején Bandita állt, a végén Zivatar. Bandita után Ádi, Mars, Niki és Encsi következett. Én maradtam a kocsi mellett, ahol kiszálltam.
Ákos hozzám fordult, odanyújtotta a kulcsot és megkért nyissam ki a présházat. Mikor ez megtörtént, akkor előre ment, Banditát maga után intve és nekem is intett, hogy menjek be. Bent már elmosolyodott és így szólt hozzánk:
- Azt gondoltam, hogy kint lehetne gyorsan megfőzni a kaját bográcsban, mert minden félig készen ide van készítve a konyhába. – szólt és mutatott is arra. – Jó lenne, ha Te Félix intéznéd a főzést, mindent ott, bent találsz, ami kell. – adott útmutatást rögtön.
- S Ti addig mit tesztek? – kérdeztem meg Ákostól.
- Mi? Addig én a már beígért büntetést kiszabom és Bandita segítségével végre is hajtom rajtuk, itt, bent. Nem maradsz le semmiről, mert a főzés közben lesz időd bekukkantani ide és be is szállhatsz, ha akarsz! – szólított fel Ákos nevetve.
- Beszállni? Mire? Szerepjáték lesz soron? – kérdeztem meg.
- Tényleg, nem is rossz ötlet. – csapott a homlokára Ákos. – Kitalálunk, egy szitut s arra kell ötletelni, ki, mit tenne. Remek. Mondjuk, legyen a téma az: - egy tagot elkapnak itt a szőlőben, mint tolvajt, amint feltörte a pincét és vinni akar a borból. Mit tennének vele, hogyan fenyítenék meg? Ezt kell elmondani. A többiek pontozzák. Majd csere és más felállásban jön az újabb mese. Az nyer, aki a legtöbb pontot kapja.
- Aha, s akkor azt el is játsszuk? – kérdeztem még meg.
- Igen, elsőnek azt, de a többit is, éppen azon, aki kitalálta, előadta. Jó móka lesz. – nevetett Ákos.
- S mi lesz az én szerepem? – kérdezte meg Bandita.
- Az, hogy betereled ide a fiúkat, majd sorsot húzatsz velük és jegyzed a pontokat is, amit kapnak az ötleteikre. –válaszolta Ákos.
- Szerintem meg Magad is ötletelhetsz, így részt vehetsz a játékban, hátha nyersz. – cukkoltam Banditát, aki nevetett és megígérte rajta lesz ezen. Kicsit elgondolkozott, majd elkezdte:
- Először is el kell kapni, hátracsavarni a kezét, majd úgy addig kényszeríteni, míg csak térdre nem esik, akkor kötéllel megkötni hátul. Közben szabad párszor jó nagyot belerúgni a farába. Utána…- elakadt majd a bejárati ajtóra nézett s folytatta: - Szóval, itt a megkötözött kezű tolvajt rányomnám az egyik hordóra, majd azzal a fenőszíjjal jól elagyabulálnám. – mutatta. - Közben itatnám is az ellopni akart borral, s mikor már tántorog, akkor kikötném a kezeit oda, meg ide s hagynám egy ideig, majd lerántanám a nadrágját, s kicsúfolnám azt, amit látok, ott. Van kint csalán, abból szednék s felhúzva az ingét is, kissé végigverném, had tudja meg, milyen a csalán igazi csípése. Végül pedig, kapna pár pofont is s mezítelenül, kihajtanám a szőlőbe, azaz végig a tövek között. – fejezte be.
(folyt. köv.)