mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vidáman a szabadban (7)

2015. 05. 04. 18:07 | Megjelent: 895x
Ahogyan haladtunk tovább az erdei úton a többiek után és már nem láttuk a másik domboldalon sem a fiatalokból álló társaságot, kirobbant belőlünk a nevetés:
- El tudom képzelni mennyire meglepődtek, mikor meglátták a cipekedő fiúkat úgy, anyaszült mezítelenül. – szólaltam meg. Félix csatlakozott szintén nevetve:
- Igen, hát még mikor azok rájuk sem hederítettek, csak – gondolom – még buzgóbban szedték a lábaikat, majd szinte szaladtak a csomagokkal, tovább.
- Tényleg. Mit gondolsz, volt közöttük, aki próbálta takargatni magát és a szerszámát? – néztem Félixre.
- Igen, azt gondolom, volt. Bandita és Zivatar biztosan nem volt közöttük, bár azok mehettek legelöl. Viszont kis Ádiról, de akár Marsról is el tudom képzelni ezt. A két másik srácot még ennyire nem ismerem. – válaszolta Félix elgondolkozva egy pillanatra.
- Igen, én is ezt gondolom, de szerintem Niki és Encsi is ezt tette, szerintem. Nincsenek ehhez hozzászokva még biztosan. – erősítettem meg Félix véleményét. Még hozzátettem: - Meg fogjuk tudni, ha utolérjük Őket! Majd Bandita, vagy Zivatar elmeséli. – mondtam nevetve s egyben figyelmeztetve is Félixt, kitől kérdezősködjünk csak.
- Jól van, siessünk, akkor hamarabb utolérjük a srácokat. – csatlakozott Félix is.
Nem is kellett sokáig erre várnunk, mert a következő kanyar után szinte a srácokba botlottunk. Ott hevertek a csomagok az úton egymás mellett s a srácok pedig két csoportban álltak egymással szemben. Bandita éppen ezt válaszolta Nikinek:
- Azt gondolom, arra kaptunk parancsot, hogy vigyük le a csomagokat a parkolóhoz. A parkolóhoz. Így, ahogyan vagyunk! – hallottuk még, de már mást nem, mert előbukkanva mi is megláttuk Őket, de Ők is minket. Odaérve végignéztem a srácokon és megkérdeztem:
- Vitakört tartotok? S kinek, mi a véleménye? Mi is megtudhatjuk?
- Igen, azaz nem Uram! – kezdte Bandita.
- Folytasd! – szólítottam fel a beszédre.
- Tudja Uram, azért álltunk meg, mert az előbb, kicsit feljebb, találkoztunk egy másik, fiatalokból álló csapattal, akik ugyan a másik domboldalon haladtak, de igen megrökönyödve álltak meg és kiabáltak át nekünk. Én ugyan nem engedtem, hogy megálljunk, nem is válaszolt közülünk senki a kérdésükre, kiáltásukra, de azért ez okozott némi galibát s ezért álltunk meg, itt a kanyar mögött, már. Megvitatni ezt. – válaszolta Bandita.
- Értem s mi volt a galiba? – unszoltam színvallásra Banditát. Az vállat vont, jelezve, neki semmi, de a fiatal srácokra nézett, mint egy felszólítva azokat a megszólalásra. Niki és Encsi behúzta fülét-farkát, de nem szólalt meg. Végül a kínossá váló csendet a kis Ádi hangja törte meg:
- Uram! Azt történt, hogy lehet, hogy kívántuk, vágytunk arra, hogy csupaszon legyünk a szabadban, még talán álmainkban arról is ábrándoztunk, hogy milyen jó lesz így találkoznunk idegenekkel, de mikor megtörtént, itt, az előbb, hát… Elment a bátorságunk. Szerencsére kellett fogni a csomagok fülét, azt nem engedhettük el, s Bandita nem is engedett megállni, de futni sem, így csak siethettünk tovább, miközben fülig vörösödtünk szégyenünkben. Legalább is én, biztosan. – tette hozzá és nézett rám, nyíltan a szemembe.
- Igen, így volt, Uram! Nagyfiú voltam, mikor csak terveztem, terveztük, de igen kicsi lettem, mikor „rajtakaptak” és megláttak a fiatalok, még ha messze is voltak, a másik domb oldalán. Most, itt, arról vitatkoztunk, hogy várjuk be Urainkat és kérjük meg, had öltözhessünk fel, s úgy mehessünk tovább. Kérem Uram! – fejezte be most Mars.
Kis ideig senki sem szólt. Félix rám nézett és hagyta, hogy én döntsek. Kis hezitálás után viszont Nikitől és Encsitől megkérdeztem:
- Nektek is tele lett a rajtatok nem lévő nadrágotok az előbb?
- Hát, azt gondolom, igen, Uram! – válaszolták szinte egyszerre a kérdésemre.
- S tovább tudnátok így menni, le egészen a parkolóig? – firtattam s néztem merőn rájuk.
- Hát, ….ööööö…..azt hiszem, én talán, inkább, nem. – bökte ki Encsi s gyorsan csatlakozott Niki is a véleményéhez: - Én sem, Uram!
- S Ti? – néztem kis Ádira és Marsra.
Azok ott álltak, nézték a „cipőjük orrát”, de egy ideig nem szóltak, csak vonogatták a vállukat.
- Volnátok szívesek válaszolni, ha kérdezek valamit! – kiáltottam rájuk. Összerezzentek, de csak nem szólaltak meg. Majd Mars mégis csak kibökte:
- Azt gondolom Uram, ha megparancsolja, hogy így menjünk le a parkolóig, akkor megteszem, talán. De ha még többször, más csoporttal is találkozunk, főleg ha azok közül valamelyik a mi ösvényünkön jönne szembe, akkor biztosan eldobnám a csomagot és usgyi fel, be az erdőbe. Én ezt tenném, még ha meg is büntet utána, Uram! – fejezte be Mars nehezen, de most sem nézett rám. Ádi bólogatott mellette.
- Rendben. Akkor, ha megérkezünk oda, ahova tartunk, majd emlékeztess, hogy büntetéssel tartozom Nektek. Ott fogjátok megkapni. Most pedig, nyissátok ki a csomagot, amit Bandita megmutat és vegyetek fel sportnadrágot, zoknit, cipőt! De igyekezzetek, majd iparkodjatok úgy utánunk! – szóltam s elindultam előre. Félix követett.
Már jól eltávolodtunk tőlük, mikor egy másik kanyarba érve láttuk, hogy a mi ösvényünkön jön három, idősebb pár, velünk szemben. Köszöntünk és kitértünk, majd folytattuk utunkat.
- Épp ideje volt felöltözniük. – nevette el magát Félix.
- Igen, jókor. – erősítettem meg. S megrémültem hirtelen.
Mi van, ha csak a négy srác öltözött fel s Bandita és Zivatar nem? Mert ők büszkébbek annál, hogy ezt tegyék. Ők jönnek elől, ráadásul. Gyorsan megfordultam és a három pár után futottam. Utolérve Őket hangosan rájuk kiáltottam:
- Bocsánat, jó úton haladunk, ha le akarunk érni a közeli faluba? És hova érkezünk? – kérdeztem meg hangosan, túl hangosan is, hogy az utánunk jövő srácok is meghallják. Az idősebbek megálltak és válaszoltak:
- Igen, még vagy 500 métert kell menniük s kiérnek az erdőből és hamarosan a parkoló mellett elhaladva Pilis….-ba érnek. Mi onnan indultunk.
- Köszönjük, akkor további szép kirándulást! – köszöntem el tőlük.
Ekkor láttam meg, hogy a kanyarból kibukkant a csapat, de mindenkin volt nadrág és cipő. Azok is köszöntek az idősebbeknek, majd elhaladtak mellettünk és tovább haladtak lefelé.
Mikor eltávolodtunk már és előttünk pedig feltűnt az erdő széle és azon túl a parkolót is láttuk már, rájuk kiáltottam: - Állj, várj!
Azonnal megálltak, mint akik már várták is ezt a parancsot.
- Azt a büntetést még nem kapjátok meg, csak ott, de egy másikat itt prezentálunk nektek! – szóltam hozzájuk. – Mindenki lekapja a gatyáját, bokáig, kiválaszt egy fák és átkarolja erősen, mert amit kap, az is erős lesz. Hangot nem akarok hallani! – harsogtam és már törtem is egy botot, amivel elkezdtem a csapásokat a legközelebb állókon. Félix is követett. Így mindenki kapott kettőt-kettőt tőlünk, majd újra visszafelé is még annyit.
- Nem hallottam, semmit! – szólítottam fel őket.
- Köszönjük, Uram! – hallatszott szinte egyszerre mindenkitől.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.