A lány a szomszédból XVI. rész

XIV rész.

Mire utolértem az autót, szakadt rólam a víz. Tamara a vezetőülésben maradt, hátul kellett beszálljak.
- Klassz autód van, most én vezetek. Te pedig hátul kussolsz.
Anna is hozzám szólt:
- Örülj, hogy nem a csomagtartóba teszünk. Tamara azt mondta, hogy keményen kell bánni veled, ezért most kapsz egy kis kóstolót. Úgy ülsz, hogy lehajolsz és megfogod a bokáidat. Így, bekötve. Fejed lehajtod a lábaid közé. Lefele nézel és kussolsz. Használaton kívüli szolga vagy, ilyenkor mindig szenvedned kell. Várd, hogy használjunk, akard hogy hasznos legyél.

Hallgattam, tudtam, hogy most nem szólhatok, még annyit sem, hogy köszönöm. A testhelyzet nagyon kényelmetlennek bizonyult, állandóan hátracsúsztam. Hogy ezt megakadályozzam, erősen kapaszkodtam a bokáimba. A hátam és a nyakam hamar fájni kezdett. Az is rossz volt, hogy nem tudtam hol járunk, hova megyünk és mennyi lehet még hátra. Szenvedésemet tetézte, hogy elöl a lányok vidáman, fesztelenül beszélgettek, engem természetesen levegőnek tekintettek. Szomjas is voltam, kicsit éhes is, de arra gondoltam, hogy ők jól érzik magukat és különös módon ettől jobban lettem. Szólt a rádió és ez segített abban, hogy lefoglaljam magam. Éreztem, hogy letértünk a pályáról, nagyon vártam a megérkezést. Végre megálltunk. Anna szólt hozzám.
- Kiszállás, egy-kettő. hozd a dolgainkat, strandra megyünk. Továbbra is kussolsz.
Némán kipattantam, de azonnal elszédültem a kimerítő testhelyzet következtében. Kicsit leguggoltam a kocsi mellett. Ekkor Tamara mellém lépett és térdével odanyomta arcomat a kocsi ajtajához. Bőrének érintésére azonnal felizgultam. Lábait néztem, oly tökéletesek, kívánatosak. Éreztem bőre illatát, egy pillanatra megláttam bőrén az apró pihéket. Úgy megcsókoltam volna. Az autó forró felülete és térdének nyomása azonban megmutatta hol a helyem.
- Azt akarom, hogy tedd a dolgod és minden gondolatod körülöttünk forogjon. Azért vagy velünk, hogy megkönnyítsd életünket és kiszolgálj. Igyekezz jól és pontosan tenni a dolgodat, akkor kevesebbet szenvedsz majd. Tetszik amit látsz?
Nyeltem egy nagyot. Lábai csodálatosan szépek voltak, ebből a közelségből különösen.
- Igen, Tamara.
- Nézheted, de nem érhetsz hozzá. Csak egy szolga vagy. Én döntöm el mit tehetsz és mit nem. Most menj és hozd a csomagokat.
Remegve álltam fel, szemem sarkából láttam Anna gúnyos, lenéző mosolyát.
- Majd az én lábaimat csókolgathatod, amikor elég koszosak lesznek. Élveznéd?
- Igen.
- Hazudsz. Dehogy élveznéd. Undorodni fogsz, de meg fogod tenni, ha akarom. Most menj.

Letelepedtünk a strandon. A lányok egy fa árnyékában, kényelmesen fekve. Én a közelben állva lestem a parancsaikat. Sorban álltam lángosért, vigyáztam a holmira amikor a vízbe mentek. Bekentem őket napolajjal, ez volt a legizgalmasabb. Néha kaptam egy kis maradék ennivalót, amit Anna a földre szórt számomra. Amikor engedélyt kértem elengedtek vécére és ott ihattam vizet. Szerencsére nem voltak sokan a strandon, senki sem figyelt ránk, de így is nagyon kényelmetlenül éreztem magam egész nap. Az volt az érzésem, hogy mindenki minket figyel. Anna betartotta a szavát. Egyszer miután kijött a vízből, intett nekem, hogy kövessem. Bevitt egy öltözőbe, de menet közben végigjárta a vízszéli iszapot, majd mezítláb végigjárta a füves, homokos, földes utat. Az öltözőben leült a padra és a lábaira mutatott:
- Nyald tisztára! Lássam, hogy élvezed.
És nyaltam. És tényleg undorodtam. Az iszap iszonyúan büdös volt és a lábujjai között elég sok megmaradt. De jól lepleztem undoromat, mosolyt erőltettem arcomra és lelkesen nyalogattam mindenütt. A vége felé, amikor lábai tiszták lettek, kezdtem élvezni. Formás, ápolt lábai izgalomba hoztak.
Anna most is gúnyosan mosolygott.
- Tiszta legyen, vagy véged van. Jól csinálod, de lehetnél lelkesebb is. Ez még csak a kezdet. Most mehetünk vissza Tamarához.
Így telt a napom, érzékeim telítődtek a lányok látványával, ízével, illatával, hangjával.