sub vs. sub

Valamelyik hasonló témájú oldalon ismertem meg. A közös chaten kezdtünk el csevegni, aztán folytattuk privátban. Humoros, kedves pasi volt, lényegében napokig csak viccelődtünk és élcelődtünk egymással, gyanútlanul. A humora és a humorom egymásra talált. Megbeszéltük, összeülhetnénk egy kv-ra vagy teára. Aztán egyszer csak szóba került a "mocskos" testiség. Elmondtam, szub vagyok. Elmondta, hogy ő is...plusz eléggé mazó. Meghökkenés, némi csalódottság. Hümmögés..."jajjdekár-ogás". Humorba csomagoltuk a csalódottságot, aztán megbeszéltük, barátok még lehetünk, találkozzunk. Találkoztunk...elképesztően jó pasi várt rám. A humora és kedvessége ugyanaz volt élőben, mint betűben. A kávézóban botrányosan röhögtünk mindenen...aztán egyszer csak csend lett. Halkan megjegyeztem neki, kár hogy szub...azt mondta, ugyanezt gondolja rólam....de nem próbálnám ki vele? Próbáltam már a domináns szerepet? Á, én soha...engem ez nem vonz. De a bogárka a fülembe került. Ő óvatosan győzködött napokig....és győzködött a kiváncsiságom is. Igen-t mondtam. Megbeszéltük a találkozót, nála, az asztalos műhelyében. Ideges voltam...és igen, féltem. Hogy ártani fogok neki. Elmondta, hogy mit kedvel...fenekelés és viasz, megalázással együtt. Felültem a munkaasztalra, ruhában.Ő ácsorgott velem szemben, ruha nélkül. Már majdnem meggondoltam magam, amikor észrevettem, hogy olyan vágy lobog a szemében, ami majdnem felgyújtotta a forgácsot körülöttünk. Esdeklően, könyörgően nézett rám. Egyszerűen megsajnáltam, de nem tudtam, mit tegyek. Időt kellett nyernem. Ráparancsoltam kissé félszegen, hogy térdeljen elém és masszírozza meg a talpam. Óvatosan kibújtatta a lábam a cipőből és nagyon finoman masszírozni kezdte. Rájöttem, hogy mostmár végig kell csinálnom. Kerestettem vele egy vékony lécdarabot. Már ettől ágaskodni kezdett a férfiassága. Én meg zavarba jöttem...gyorsan meg is tiltottam neki, hogy rám nézzen. Ő teljesen átszellemült, én meg egy burleszknek éreztem a szituációt. Először félszegen és bénán járattam meg a fenekén a lécet...de ő annyira élvezte, hogy egészen belejöttem. Nem tudom, hányat kapott...ő csak nyöszörgött és szűkölt, meg könyörgött. De a farka...az úgy állt, mint a cövek. Gondoltam, nagy baj nem lehet, ha ennyire élvezi. Kis idő után meguntam...meggyújtottam az odakészített gyertyát, és a vörösen égő fenekét beborítottam viasszal. Itt már hangosan jajjongott és remegett...az élvezetmérő továbbra is ágaskodott. Aztán elővettem a lécet, és a rákeményedett viaszt az utolsó darabkáig levertem róla...meg még grátisz is kapott jópárat. Azt éreztem, a határain táncolok, így abbahagytam mindent. Visszaültem az asztalra és csak néztem a művemet. Szegény ott billegett négykézláb előttem, a farka a hasának feszült. Na, most mi legyen? Hagyjam itt, álló farokkal? Azt tudtam, hogy engem ez a szituáció nem mozgatott meg, sehogyan sem. Vajon neki most így jó? Bevillant, hogy elfelejtettem megalázni...basszus. És mi lesz az álló farkával? Hirtelen jött az ötlet. Ráparancsoltam, hogy támaszkodjon meg a falnál gyertyaállásban, és verje ki a farkát a saját mellkasára. Teljesen begőzölt ettől. Megtette. Majd ernyedten borult az oldalára. Fellélegeztem. Kielégült. Túlélte. Leszálltam gyorsan az asztalról és becsuktam magam mögött az ajtót. A műhely ajtaját is...meg annak a világnak az ajtaját is, ahol először és utoljára jártam. Nem tetszett. Nem élveztem. Idegen volt. De legalább megtudtam, hogy ez nem az én világom.
Még akkor este felhívott. Megköszönte, nagyon élvezte. Megkérdezte, lehetne e máskor is? Nem-et mondtam. Nem csak neki. A másik oldalnak is. Pedig eltöprengtem azon, hogy este akkor ki is szolgált kit? Hm. :)