Kiszollgáltatva saját akaratból 2 (L.nek)

Józsi odalép mellé, és először a csukójára teszi a rögzítőt, majd a lábai következnek. A csipője alá rak egy kispárnát... Így domborodik ki igazán a feneke.
Ott fekszik széttett kezekkel, lábakkal X-ben. Látom, hogy már remeg a félelemtől. Pedig tudja, hogy mi következik... Magától jött ide, Ő kérte, hogy jöhessen.
Ráérősen odasétálok mellé. Kezemben a kiválasztott pálca.
- Mennyiről is volt szó?
- Kétszer huszonötről Uram.
Hát akkor kezdjünk neki.
Megsuhogtatom a pálcát... egyenlőre csak ijesztgetésből... Meg simítom kidomborodó formás fenekét.
Majd hirtelen rácsapok.... Felszisszen. Nem foglalkozom vele, mindig ilyen... Majd beleszokik.
Tudja, hogy számolnia kell az ütéseket hangosan. Meg is teszi.
Látom, hogy Józsi élvezettel nézi. Vigyorog, hogy most nem Ő fekszik a deresen, hanem valaki más... Ő hetente kétszer fekszik fel... Neki is szüksége van rá. De Ő a korbácsot kedveli... Szereti hallgatni a suhogást, amit a vékony bőrszíjjak adnak, amikor meglengetem a háta felett.
Laci erőlködik, hogy minél tovább visszatartsa fájdalmának hangját, de már a huszadik után nagyon erősen hallani... Hősiesen állja a huszonötödiket is... (nem is tudna semmit tenni ellene, mert le van kötve)
Tudja, hogy csak egy szavába kerülne, s abbafejezném a fenekelést... csak ki kellene mondania a menekülőszót. Ezt már a legelső alkalommal megbeszéltük. De azt is tudja, hogy akkor ez volt az utolsó eset, hogy idejöhetett...
- Huszonöt - mondja ki nagy meg könnyebbüléssel...
Józsi odalép melléje. Kioldozza, s a karjánál fogva segít neki leszállni a deresről. Félszemmel odanézek, s látom, hogy nagyon megkeményedett Laci.
De odapillantok Józsira is, és látom, hogy neki is dudorodik rendesen a nadrágja. Nem mondom... én sem maradtam közömbös...
- Menj, ki a fürdőbe, és addig ne gyere vissza, amíg Jozsi be nem megy érted!
Amikor becsukódik mögötte az ajtó magam elé térdeltetem Józsit. Tudja a dolgát. Gyorsan kibontja a nadrágomat, és engedelmesen csinálja azt, ami ilyenkor a munkája.
Nem hagyom végigcsinálni, belemarkolok a hajába, és felállítom. Megfogom a nadrágját és érzem, hogy a szokottnál is keményebb...
Suttogva szólok hozzá:
- No mi van? csak nem élvezed a helyzetet? Tudod, hogy egy magadfajta rabszolgának ilyenkor csak engedelmeskednie kell. Nézni, és csinálni a dolgát...
Hálásan néz rám:
- Igen uram, de olyan kellemes látvány a gyerek...
- Mindent a szemnek, semmit a kéznek... - figyelmeztetem.
- Tudom Uram, hogy a Te kizárólagos tulajdonod vagyok. Azt teszem, amit parancsolsz... de láttam, hogy Te sem vagy közömbös. Végigsimítottad a fenekét kezeddel...
A megtorlás nem maradt el. Csattanósra sikerült a pofon...
- Ne félj, jut neked is... - sziszegtem.
Azonnal a kezemhez hajol és megcsókolja, ahogy illik.
- Köszönöm a figyelmeztetést, de nem álltam meg, hogy ne említsem meg.
- Jól van... de ezért még számolunk!
- Tisztelettel várom- hajtja le a fejét Józsi.
- Most hívd be a fürdőből a gyereket, és tegyél rendet ott.
Kinyitja az ajtót, s benéz. Int Lacinak, hogy kijöhet...
A gyerek kijön s megáll előttem...
- Fordulj meg, hadd nézzem milyen lett a feneked!
Megfordulsz, és illemtudóan lehajolsz.
Látom, hogy kipirosodott rendesen, de külön pálcanyom nem maradt. Újra végig simítom a testét. Megrázkódik egy kicsit, mintha áram ütötte volna meg... De tudja, hogy nem szólalhat meg.
Józsi végzett a fürdő rendberakásával s kopogás után a hívásomat hallva belép.
Tanul. Tudja, hogy mi a dolga, s hogyan kell viselkedni - állapítom meg magamban.
- Laci! Akkor jöhet a második huszonöt?
- Igen uram. Várom.
- Állj csak ide elém! Mondd el, hogy most miért kéred a fenekelést! De a kezeket tedd hátra, akarlak látni! Tudom nagyon jól, hogy a lőcsöd elárul mindent...
Pirulva hátrateszi a kezét, és megszólal.
- Megérdemelem a mai adagomat. Szájaltam az Anyámmal. Nem adtam oda a laptopomat a tesómnak, amikor kérte. A munkahelyen is beszólltam az egyik kollegának - aztán rájöttem, hogy neki van igaza. Szóval megérdemelem Uram.
Kérem a második huszonötöt.
- Akkor legyen! Józsi! Tedd a dolgodat!
- Igen Uram!
Laci odamegy a dereshez, felfekszik rá, és szétterpeszti kezét, lábát.
Józsinak csak egy kicsit kell igazítani rajta. Újra a csípő alá teszik a párnát.
Látom, hogy most többet vacakol a kikötéssel, és szorosabbra köti.
- Helyes gondolom, mert a második adagot mindig nehezebben viseli a gyerek.
Félszemmel látom, hogy Józsi végigsimítja a testét, úgy ahogyan én tettem az előbb. Szó nélkül hagyom, de nem felejtem el.
Odalépek a deres mellé...
- Ugyanazzal a pálcával kéred újra?
- Igen Uram... az nagyon megfelelt.
- Most a Józsi fogja számolni.
A deres túlsó oldalára parancsolom egy intéssel rabszolgámat... (hadd nézze, és hadd csöpögjön a nyála a látványtól)
- Számolj! S ahányszor eltéveszted, Te is megkapod a magadét!
- Igenis Uram.
Máris lecsapok a domborodó fenékre. Látom, hogy Laci Nagyon kapaszkodik a deresbe, de szó nélkül tűri legalább is az első pár ütést. Aztán kezd egy kicsit hangosabb lenni. Tíznél már erősen szívja a fogát.
Nem szól. Csak Józsi monoton számolása, és a pálca csattogása hallatszik a nyögéseken kívül.
- Egy férfinek bírni kell ennyit - szólalok meg.
Nincsen válasz, és nem is halkul a nyöszörgés.
- Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy, huszonöt. - hangzik Józsitól.
- No akkor ennyi - mondom. - Elég volt? vagy esetleg egy kis ráadást?
- Uram! Elég volt. De, hogy lássa, hogy mennyire kemény fiú vagyok, kérek még öt ráadást.
Elismerően pillantok rá.
Folytatom, s még ötöt rácsapok a fenekére.
Hang nélkül viseli el.
- Elég volt? vagy kérsz még egy kis ráadást?
- Igen Uram. Még befejezésül öt ráadást, - ha lehet!
Megkapja a ráadás ötöt. Egy hang nélkül viseli el.
Ránézek Józsira. Intek neki, hogy oldozza el.
Laci segítség nélkül száll le a deresről, s megáll előttem. Már nem szégyenli ágaskodó hímtagját. Megszokta a kiszollgáltatottságot.
- Köszönöm Uram a tanítást. Sokkal könnyebb lesz az elkövetkezendő időszakban elviselni másokat.
Intek Neki, hogy felöltözhet.
Odamegy a ruhafogashoz, s elkezd öltözni. Nem fordít hátat mint máskor, hanem nyugodtan szemben állva veszi fel először az ingjét, majd a zoknit. Belebújik a fehér boxerbe, majd a farmerbe. Belelép a sportcipőjébe, de a dzsekit csak magára teríti.
Indul a kijárat felé.
Az ajtóban megáll, és szembefordul.
- Köszönöm uram még egyszer, s egy hónap múlva jelentkezem...
Józsi becsukja utána a külső ajtót. Megint hallom a nyikorgást.
- Ideje, hogy a Józsi megkapja ezért a magáét!
Kinézek az ablakon, s látom, hogy Laci odamegy a buszmegállóba. Már többen állnak ott... Nem látszik a gyereken, hogy nemrég kapott egy jó adag verést. Felugrik a beálló buszra, s még egyszer feltekint az ablakomra. Intek neki, és Ő visszaint. A busz elfüstölög vele...


Vége