A jó választás

Tibor épp hazafelé készülődött, rajta kívül már csak egy- két ember volt az irodában, már megint elpöcsöltem az időt, majd az aktákat marokra fogta és berakta a fiókjába. Épp leoltotta a lámpát, amikor megszólalt az asztalán a telefon. Vajon ki lehet az? Épp most mikor sietnék mormogta a foga között, de felkapta a kagylót és kelletlenül belehallózott.
Ám a levegő szinte bennakadt a főnöke hívta. Most azonnal jöjjön fel hozzám és hozza fel a harmadik negyedév kimutatásait, siessen, sürgős!
Igen Uram, mondta Tibor és felkapta a dossziét, majd szinte szaladva indult, a folyosói tükör előtt lassított egy pillanatot végignézett magán, cipő nadrág kifogástalan, az ing is a nyakkendője félrecsúszott azt megigazította, majd öles léptekkel ment a lift felé. A kis megállásra azért volt szükség, mert a főnök nagyon adott az alkalmazottak megjelenésére, tavaly például kirúgott egy fickót, mert az másnaposan , borotválatlanul pecsétes ingben és nyakkendő nélkül akart dolgozni, akkor mindenkiben tudatosította, hogy mi az ami a munkahelyen viselendő öltözet. Sőt ezt a férfiak nem is értették, de egy bizalmas kör-emailt kaptak, hogy fehér fecskeszabású alsónadrágot kell hordaniuk. Persze ezt nem ellenőrizték, így volt, aki betartotta, de volt, aki nem. Tibor épp egy türkizkéket viselt aznap, de nem volt mit tenni a lift megállt az ajtó kinyílott és ő belépett a főnök tágas irodájába.
A vakító fehér fény kicsit az arcába csapott, de néhány pillanat múlva már ott állt a főnök előtt.
Jó estét Uram!
Jó estét. Nos, Tibor mutassa csak azokat a papírokat, jöjjön ide és nézze csak meg ezt a dossziét. Tibor az asztalhoz lépett, de még nem sejtett semmit. Érezte a másik férfi kicsit izzadt szagát, de kellemes parfümjét is, és egy kis cigarettaszagot. Nos, mit lát a főnök forró lehelete a tarkóját perzselte. Tibor elvörösödött, a fülei égni kezdtek . Már rájött mi a baj a harmadik negyedév eredményei teljesen megegyeztek a másik dossziéban lévő papírokkal, ami a dosszié tartalomjegyzéke szerint a második negyedéves adatokat tartalmazta. És ekkor felrémlett. Uramisten , ez csak valami rossz álom lehet.
Mit szól ehhez kedves Tibor. Mi ez?És a főnök hangja már dörgött. Mi ez a becstelenség. maga nem készítette el a jelentést, de ahelyett, hogy kért volna egy kis határidő módosítást besunnyogott ezzel a szarral-és itt már üvöltött: minek néz maga engem? Mi.
Legszívesebben az asztalomra fektetném és elverném mint egy kétfenekű dobot, vagy kirúgjam. Mit csináljak magával ?
Kérem Uram, nekem nagyon szükséges ez a munka, Azt elhiszem, de tudja hányan csinálnák ezt pontosan nem ilyen trehányul.
Nos, Tibor válasszon. Vagy holnap felmond és eltűnik, vagy… hm… vagy megbüntetetem, ahogy az engedetlen kisfiúkat szokták ,elverem egy pálcával a seggét, de persze úgy, hogy megtanulja, hogy máskor ilyen hibát nem véthet és azt is, hogy nem kukoricázhat velem. Megértette. Válasszon, de hogy jobban meggondolja magát. Térdeljen oda a sarokba , tegye a kezét a tarkójára és várja meg, míg elszívok egy cigit aztán visszatérek és elmondhatja hogyan választott.
A főnök kiment . Tibor ott térdepelt a sarokban, kell a munka , kell a pénz, most költöztem új lakásba.. kibírom valahogy, ha elver.
Épp ezeken gondolkozott, mikor nyílt az ajtó és belépett a főnök. ( folyt. köv.)