Meggyűrűzve
2015. 04. 27. 17:21 | Megjelent: 911x
Kimondatlan, önző vágyakat
csókolt életre az alázat.
Esküről a hideg zárakat,
bűnökkel feszíti gyalázat.
Letagadott múlt véres hátán
csimpaszkodik az itt és a most.
A lopott pillanatok szárnyán,
mámorban két veszett dög csahol.
Rutin-csók, nyolctól négyig munka,
hűlt leves, hol késik apuka?
Műköröm, odaégett hurka,
csak fejfájást színlel anyuka?!
Kéj, s kín gerinc mentén versenyez,
gátlástalanul nevel szajhát;
célban élvezettel megsebez,
maszk nélkül harapja az ajkát.
Nincs felelősség, nincsenek nevek,
sem láncok az ösztönök helyett.
Szabadság hitelét, s a heget
fizeti meg a lelkiismeret.
Hozzászólások (0)