A kolléganő III.

A nappali ajtaja nesztelenül nyílt ki. Margit előtt világoskék ruhás, magas, sápadt lány lépett - szinte bebotlott - a szobába. Zavartnak, szinte esetlennek tűnt, talán a magassága miatt. Rövid, halványszőke haja volt, itt-ott vöröses tincsekkel. Tágra nyílt kék szemében meglepődés és némi félelem látszott a vékony keretű szemüveg mögött. Hosszú, vékony lábain zavartan toporgott.
"Szóval ő az!" - gondolta a férfi.
Ő volt. Réka, a kis kíváncsi. Aki szeretné megtapasztalni a fenyítőszéket. Hát eljött...
A férfi szinte pillantásra sem méltatta a lányt. Egy rövid "jó napot"-tal válaszolt a lány félénk köszönésére. De azért a szeme sarkából jól megnézte magának. Valóban úgy tűnik, hogy pici a melle... a Margitéhoz képest.
- Fél óra elég lesz a felkészüléshez? Margit, öltöztesd át, diszkréten sminkeld ki, borotváld meg, ha szükséges, aztán "odalenn" találkozunk. A kezeit kötözd hátra, úgy hozd le.
Kíváncsi volt, hogy mibe öltözteti a lányt Margit.

A férfi ezúttal nem a szokásos selyemköpenyét vette fel. Katonás ruhába öltözött, csizmát húzott, terepnadrágját vastag katonai derékszíj övezte. Inge ujját könyékig feltűrte és csak a hatás kedvéért - hiszen nem szándékozott használni - hosszú gumibotot akasztott a derékövére.
A fenyítőkamrában előkészítette az eszközöket. Erre az alkalomra új puncikorbácsot szerzett be: nem akarta a Margitét egy idegen nőn használni. Ez az új korbács egy kicsit hosszabb volt és mindössze öt ága volt, de vérvörös színű szálai a tövükön vastagabbak voltak. Viszont elvékonyodó végei mindegyikén három kis, egymástól mintegy három centiméternyire lévő kemény gumigöb volt, ami irgalmatlanul csípett.
Egy újfajta puncipaskolót is előkészített: a mintegy húsz centiméter hosszú szerszám kemény, élesen bordázott, rugalmas műanyag nyelvének középvonalában mintegy centiméter átmérőjű, sokágú csillag alakú lyukak voltak vágva. Mikor a paskoló nyelve lecsap a puncira, az érzékeny, lágy szövetek kitüremkednek a csillag alakú nyílás hegyes ágai közül. Aztán amikor visszarántja a paskolót, a csillag éles hegyecskéi fájdalmasan belecsípnek a puha, érzékeny húsba...
A férfi elképzelte, hogy milyen lesz, ha éppen a csikló kerül a csillag ágacskái közé... hogy fog sikoltani Réka, ha a csiklója beszorul a csillag alakú lyukba.

Margitnak szinte be kellett löknie a lányt a durván ácsolt faajtón. Mintha a kezdeti, kevés bátorsága is elpárolgott volna.
A férfi arra volt felkészülve, hogy elneveti magát a Margit által beöltöztetett lány láttán.
Nem így történt.
Margit valóban egy áttetsző szoknyába öltöztette a lány. Az áttetsző szoknya alatt még áttetszőbb bugyi volt. Egy hosszú, fehér férfiinget is ráadott, ami elöl ki volt gombolva, láttatni engedve a formás, kis melleket. Aprócska lába fűző nélküli vászon tornacipőbe volt bújtatva, finom bokája porcelánfehéren villant a vallatólámpa éles fényében.
Karjait Margit már ügyetlenül hátrakötözte, a lelógó kötél végét fogva vezette a férfi elé a lányt.
A lány ebben a hiányos, lehetetlen öltözékben is megdöbbentő szépségű volt. És habár már reszketett a félelemtől, ahogy a gumibotos, katonaruhás férfit megpillantotta, még így is sikerült méltóságteljesen viselkednie. Annyira szép volt és annyira törékeny, kiszolgáltatott, hogy a férfinak elállt a lélegzete.
A lányhoz lépett és óvatos mozdulattal levette a szemüvegét.
- Erre most nem lesz szükség.
Ugyanolyan óvatos mozdulattal a kisasztalkára helyezte. Majd a fal melletti padra mutatott.
- Kérem, üljön le!
A lány az éles fényben hunyorogva bámult a nagy, sötétbarna, fenyegető kinézetű fenyítőszékre. A masszív szerkezet vele szemben másfél méterre várta, hogy a férfi belekötözze az ő törékeny testét.
Leült a kényelmetlen fapadra, vékony combjait egymáshoz szorította.
Szeme a kisasztalra tévedt: a puncikínzó korbácsot kereste. Margit elbeszéléseiből már ismerte ezt a szerszámot. Izgalom fogta el, ha rágondolt, hogy nemsokára kipróbálják majd rajta...
De a férfi oldalán függő gumibot is vonzotta a tekintetét. Ahányszor ránézett, furcsa csiklandást érzett a combjai között és mintha el-elernyedne a húgycsövének záróizma...


Néhány perc telt el. A férfi a kisasztalon tett-vett: korbácsait rakosgatta. Vizet töltött egy nagy vödörbe, egy dobozból sót szórt bele, azt kavargatta. Néhány vesszőt állított bele. Néha lánc csördült, csipeszek koppantak. a lány egy sereg számára ismeretlen eszközt is látott, amit el sem tudott képzelni, hogy mire használhatott a férfi. Néhány vibrátort is látott, kisebbeket, nagyobbakat és egy-két elektronikus szerkentyűt is.
A vesszők és korbácsok látványa azonban kellemes izgalommal vegyes félelmet ébresztett benne.
Puncija finoman nedvesedni kezdett a tüllszoknya alatt. A félelmét legyőzte az izgalom és a kíváncsiság.

A férfi végre abbahagyta a rakosgatást és a lányhoz fordult. Parancsoló hangon rászólt:
- Réka! Álljon fel!
A férfi hangja hirtelen csattant Nyoma sem volt benne az eddigi udvariasságnak. Rideg volt és parancsoló. Kioldozta a lány kezét.
A lány felemelkedett a padról.
- Ide, elém álljon! Nézzen a szemembe!
A lány két lépést tett előre, közvetlenül a férfi elé. Ráemelte mélykék tekintetét: pupillája annyira tág volt a rémülettől, hogy szinte feketének látszott a szeme. A férfi kellemes parfümillatot érzett.
Megmarkolta a nyitott férfiinget a lány mellén és hirtelen mozdulattal szétrántotta, szabaddá téve a kis, gömbölyű melleket, a finom ívű vállat.
Majd a lány mögé lépett.
- Emelje fel a karját! Forduljon meg! Tegye a lábát terpeszbe!
A lány kecses mozdulattal félfordulatot tett és az utasításnak engedelmeskedve terpeszbe tette a vékony, ám formás lábait.
A férfi felemelte a lány vékony, áttetsző fátyolszövet szoknyáját és a combja közepéig lehúzta a bugyiját. Halvány rózsaszínű puncija teljes szépségében láthatóvá vált.
A férfi figyelmesen szemügyre vette, de nem érintette.
Aztán összeszűkült a szeme.
- Margit! Mi ez?
A finom, halvány szeméremajkakon néhány apró, vöröses szőrszál göndörödött.
- Margit! Mintha azt mondtam volna, hogy borotváld meg.
- Bocsánat, uram!
- Gyere ide! A tenyeredet! Nyújtsd ki! Mindkettőt!
Elvette az asztalról az új puncikorbácsot.
Aztán nagy erővel belecsapott Margit mindkét eléje tartott, apró, párnás tenyerébe.
- Vetkőzz le! Derékig!
A nő lassú mozdulatokkal kezdte kigombolni a blúzát. Sejtette, mi következik.
- Alulról derékig! De a blúzodat nyitva hagyhatod, ahogy ilyenkor illik!
A nő a szokásos ingerlő mozdulataival vetkőzött. Réka félelemmel vegyes kíváncsisággal figyelte őket.
- A harisnyádat is, persze!
Margit mezítláb, egy szál nyitott blúzban állt a férfi előtt. Feneke fehér, sima bőrén jól látszottak még a tegnapi korbácsolás lilásra színeződött csíkjai. Réka elkerekedő szemmel nézte.
- Ugorj csak fel a fenyítőszékbe!
A nő óvatos mozdulattal ült a hideg, éles gerincű, nyeregszerű ülőlapra.
- Nem kötözlek meg. Csak tedd a kezedet a tarkódra. És szét a lábad, amennyire csak tudod!
Margit engedelmeskedett az utasításnak. Meztelen talpával nekitámaszkodott a szélesre nyitott lábtartónak és hátradőlt a székben.
A férfi lenyitotta, fenyítési pozícióba állította a szék ülőlapját. Aztán az asztalhoz lépett és egy zsebkendőt tömény sós vízbe áztatott.
Ráterítette a nő kitárult, piros puncijára.
- Hányat kérsz?
- Öööö... ötöt... ké...kérek.
- Tudod, hogy többet érdemelnél! De most kivételesen legyen öt. Még Rékára is sor kell kerüljön ma. Ja, és a tartozásom... az még öt, ugye?
- Nééégy...
- Kerekítsünk. De azt már a játék végén kapod meg!
Felemelte a korbácsot és lesújtott. De szeme sarkából figyelte a lányt is.
A csapás hirtelen volt és erős. A férfi az új korbácsot használta. Margit összerándult a hirtelen, erős fájdalomtól. Fojtottan sikoltott.
Réka Margit sikolyára a szája elé kapta a kezét: ő is felsikoltott.
Új csapás, új, ezúttal erősebb sikoly.
Margit jobb kezével a puncijához kapott.
-Jajjj...! - a lány suttogó, rémült hangon feljajdult..
De érezte, hogy puncija benedvesedik a vékony szoknya alatt...
- Vissza a kezedet!
A harmadik csapás még jobban csípett, talán a sós víz miatt is. A kendőn keresztül a nő már duzzadó csiklóját is érték a kemény göbök: jól látszott, ahogy kidudorodik a nedves, áttetsző szövetdarabon át.
Réka döbbenten, de izgatottan, hevesen dobogó szívvel figyelte a jelenetet.
A férfi lerántotta a sósvizes kendőt a nő puncijáról és gyors egymásutánban még kettőt odacsapott.
Margit éleset sikítva kapott újra a puncijához.
A férfi az ilyenkor szokásos módon alkoholos vattát szorított Margit vörösen égő puncijára. Aztán leparancsolta a fenyítőszékről.

Réka lopva a férfira bámult. A terepszínű nadrág elől erősen kidudorodott.
Margit halkan nyögdécselve, kezét a puncijára szorítva szállt le a fenyítőszékről.
- Újra megborotválom, uram!
- Nem! Hozz egy csipeszt a női fegyvertáradból és tépkedd ki őket!

(folyt. köv.)