A tenger kincs

A végtelen tenger mélyén,
bezárt létét énekelve
egy szirén remélné
élete értelmét.


Hívja dalával párját,
ki felszabadítja vágyát,
mely szívébe rejtve él.
Mond, te mit remélsz?


Énekli bánatát,
mely magányából fakad.
Várja gyönyörének forrását,
melyért cserébe adja alázatát.


Törd hát össze az üvegkastélyt,
mely fogva tartva
magányát szolgáltatja.
Mond, te adnál egy esélyt?


Horizonton látja
a hőst, mely magával rántja
Testét uralva
magának tudhatja.


Átadva lényét
őszintén beszélvén
eldobva mindenét.
Mond, te értékelnéd?


Birtokló vágyak
kiélhetetlen bájak
a hős magába zárva
szirén kitárva.


Körbe sétálva
egymásba fonódva kettéválva
csendben szállva.
Mondd, te éreznéd?


A szirént megkötve
félelemmel töltve
a hős hátrahagyva
a birtoklását abbahagyva.


Távozó léptekkel
töretlen képekkel
tovatűnő lélekkel.
Mond, hova tévedtél?


A szirén újra várva
életét elzárva
létét átjárva
vágyait feltárná.


Mulandó életét
utolsó lélegzetét
átadja neked.
Mond, te mit ígérnél?