Kalandok a világban ismerkedés

Ági egy szegény térség szegény falujának a szélén nőtt. Szülei az adott lehetőségekhez képest tisztességgel taníttatták egészen addig, amíg édesapját el nem veszítette. Édesanyja a terhet nem viselte el és elmenekült az élettől amikor a lány már szinte saját lábra tudott volna állni.
Nem elég, hogy elvesztette a szüleit még arra a fél évre még be is kellett vonulnia az állam gondos kezei közé. Gondolhatjátok mit élhetett át a Ági.
Az állami nevelésnek viszont előnyei voltak... Egy nevelője felkarolta a gyermeket és segített neki... A végén egyetemet végzett és mint középvezető került ki egy pénzintézetbe.
Férjével és gyermekével egészen a kisebbik lánya eltűnéséig teljesen normális életet éltek...
Történetem ebben az időben játszódik mikor Ági élete ismét fenekestül felfordult, de lépjünk vissza az időbe, jó nem ennyit hanem csak egy kicsit.
Éva. Ági lánya. Örökölte édesanyja szemét kitartását eltökéltségét. Betörhetetlennek tartották a társai, igazi kis vadóc. Szinte már felnőtt nő, de még az élet megtapasztalása előtte van. Jelenleg egy egyetemre jár, mint édesanyja ő is a pénz világát tanulja... és nem is rosszul, kimagaslik az átlagból, mind tudásban mint szépségben.
Ági Évát mint minden anyja féltette a fiuktól, de mióta egyetemre került a hölgy egyre vadabb és egyre féktelenebb kalandokba keveredett, melyről vagy tudott vagy nem tudott.
Egyet viszont leszögezhetünk Ági féltő irigységgel nézte Éva világát...
Vissza Évára. Jelenleg keres őszinte, de őszintesége többször okozott fájdalmat mint megbékélést, az ő világában csak azok érvényesülnek akiknek nincs a szíve helyén egy nagy darab jégdarab. Éva ebből a szempontból kifejezetten ideális versenyző volt.

Szerelem

Igen ez is eljött igaz először csak Évát szerették és ezzel a lány nem tudott mit kezdeni. Az hogy lefekszik valakivel nem okozott mást nála mint testi kielégülést, élvezte a szexet, de a kötődéssel nem tudott mit kezdeni. Így 2-3 hetes kalandjainak se szeri se száma. Volt itt minden, örült kollégiumi bulitól kezdve a rakparti délutáni összebújásig minden amit normál ember el tud képzelni... A szerelem Éva életébe óvatosan lopakodott be mint egy nagy kígyó mely madárra vadászik. Egy forró fogadással kezdődött.
Történt egy előadásokkal tarkított fárasztó nap után, a kollégium felé menet a metróban... Igen a metróra várva a szokásos kábult félig alszom félig kivárom azt a 3-5 percet is és felszállok állapotban, Éva várt. A körülötte állók csak akadályok, arctalan kikerülendő akadályok, a metró hideg jellegzetesen párás metrószagú levegője, mint mindig megmozdult, mikor a szerelvény közeledett. Éva mint ha együtt lélegzett volna a tömeggel megmozdult és a megálló szerelvény ajtaja felé araszolt. Felszállt. Ülőhelyre... ekkora tömegben esély sincs, irány egy kapaszkodó, igen ott még levegőt is fog kapni. Talán. Nyúl a kapaszkodóért, de egy kezet fog meg, méghozzá egy erős kezet. Érzi ahogy a karban az izmok dolgoznak miközben a metró könyörtelen programja alapján elindul.
Zavarba jönni, illene. Elvenni a kezét? Nincs az az isten a metró még mindig gyorsul és a kanyarok meg jönnek, más kapaszkodó meg nincs. Két ember szeme összenéz. Két ember agyában ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg egyszerre... Kell nekem. Egy pillanat is elég volt hogy tudják az élet kegyes volt hozzájuk, ezért a pillanatért.
Éva fogást vált, de a szeme már témát talált, és a téma egy másik ember volt. A srác úgy 25-30 évesnek látszott rövid szinte tüsi haja rendezett volt, szinte kiemelte az 1-2 napos borostát az állán. Szeme hát igen a szeme igéző - hány lányt bolondíthatott meg vele - ruhája hááát izé tisztának tiszta, de csak egy póló és egy farmer, semmi olyan ami felkeltené bárkinek is az érdeklődését, egyedül a szem nem nem is a szem inkább valami az amit sugárzott, megfoghatatlanul megismételhetetlenül egyedi.
A metrón lévő zaj esélytelenné tette, hogy szavakat formázva megkezdjék a kommunikációt, de Éva tudta, hogy mind Ő mind az ismeretlen várja a lehetőséget... Éva elhatározza hogy esélyt ad, és megvárja amíg a srác leszáll.
Egy megálló... még egy.. és még egy ... várakozás ... semmi a fiú egészen a végállomás előtti megállóig nem mozdul. A végállomáson leszáll és odalép Évához... Bájcsevej a fiú és a lány a peronon áll és beszélgetnek. Már 3-4 metró is megjött és elment az utasaikkal együtt, de ők rendületlenül állnak és dumálnak. Kerülgetik a forró kását. Tudja mindkettő hogy lépnie kellene de jó így, jó ott állni és egy vadidegennel beszélgetni... Végül Éva veszíti el a türelmét és próbál kezdeményezni (ennyi dumától más fiú a környezetében rég próbálkozott volna). Az eredmény nem más mint egy utazás a belvárosba (metróval), egy név, egy KV és egy nedves bugyi... Ja és egy ígéret egy találkára.
Éva nem ehhez volt szokva, de önmagában a kép teljes volt. Visszanézve Éva nem talált benne olyat ami jó lett volna ha máshogy történik, de mégis miért?...