A lány a szomszédból XXXV. rész

Nem találtam megfelelő pillanatot elmondani Tamarának mi bánt. Annyira megszokta a szolgálataimat, hogy nem is léteztem számára. Kicsit felemelte lábait miközben a felmosó ronggyal négykézláb elhaladtam alatta. Később vacsorát készítettem neki és tálcán felszolgáltam. A tévét nézte közben és csak ujjával mutatott a kis asztalra, oda tettem a tálcát. Belegondoltam abba, mi lesz, ha megszököm. Annyira megszokta a kiszolgálást. Emlékszem még első találkozásunkra, amikor félénken bemutatkoztam neki. Végül is előtte elvolt nélkülem is. Aztán itt vannak még Enikő, Iza, Zsu és Krisz. Biztosan kiakadnak. És van egy kis bökkenő is. Mi lesz a lakásommal, amiben most Zsu és Krisz lakik? Nem tűnhetek el csak úgy, én vagyok a tulajdonos, időnként vannak elintézendő dolgok. Én fizetem a rezsit, intéznem kell a vízórát meg minden hasonló dolgot. Valahogy mégis hivatalosan kéne felmondjak, hogy legyen alkalmam itthoni dolgaimmal is foglalkozni. Eléggé nagy csapda ez. Szerencsémre épp Tamara hozta fel a dolgot. Épp véget ért a film és kezdtem elpakolni vacsorája maradékait.
- Mondd csak, hogy bírod ezt az életet? Látom rajtad a fáradtság jeleit. Nem mintha sajnálnálak, de akkor vagy értékes számomra, ha erőd teljében vagy.
- Köszönöm, hogy megkérdezte, épp beszélni szerettem volna erről. Nem bírom ezt a tempót. Nem akarok panaszkodni, a munkát és a kiszolgálást elbírom, de a büntetések elveszik az erőmet. Elmúlt éjszaka nem alhattam, állnom kellett Enikő ágya mellett és az éhezés is sok erőmet elveszi. Nem tudok háromfelé szakadni. Önnek ajánlottam fel szolgálataimat és tisztelem barátnőit, de így nem tudom sokáig szolgálni önöket.
- Érzem rajtad a feszültséget, jó ember ismerő vagyok. Tudom, hogy nem bírod és azt is tudom, ha nem teszek valamit akkor elveszíthetlek. Így van igaz?

Ez a nő a gondolataimat is látja? Torkomban dobog a szívem. Most bevallanék neki mindent. Zavarban vagyok, egy anyajegyet nézek combja belső felén.

- Így van Tamara. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek, messze innen.
- Rátapintottam ugye?

Szemei villámokat szórnak, egyébként rezzenéstelenül ül. Érzem, hogy bármelyik pillanatban kitörhet, el is verhet, de most komoly dologról van szó.

- Igen Tamara. Számba vettem a lehetőségeimet, de eléggé csapdában vagyok.
- Mesélj, mit terveztél?
- Volt barátnőmre gondoltam, aki most édesanyjával lakik. Együtt vettünk egy lakást, de most egyedül fizeti a törlesztést, haragszik rám.
- Honnan tudod? Beszéltél vele?
- Felhívtam az édesanyját.
- Szóval igaz amit éreztem. Mondd tovább.
- Nem akarnak látni, haragszanak rám. Egyetlen módon állnának szóba velem, ha átvállalnám a törlesztést és a ház takarítását. De nem lakhatnék ott, annyira utálnak. Legalábbis azt hiszem.
- Jól van, figyelj. Értékelem az őszinteségedet. Mondd csak. Tudnád fizetni a törlesztését úgy, hogy magadra és rám is maradjon pénzed? Vagyis nem rám, hanem a kocsidra, a bevásárlásaidra.
- Ki tudom gazdálkodni, de kell egy-egy nap egy-két hetente, amikor a befektetéseimmel foglalkozhatok.
- Jól van, átgondolom reggelig. Változások lesznek itt. Addig is azt akarom, hogy megerősödj, szükségünk van rád. És a barátnődtől is bocsánatot kell kérned. Most kapsz egy kis szabad időt. Ehetsz valamit amitől erőre kapsz. Éjszakára vedd elő a kirándulós matracot, egy pokrócot és egy párnát. Itt alhatsz a nappaliban reggel hatig.
- Köszönöm Tamara.
- Ne köszönd te féreg, mert nincs mit. Csak azért táplállak és engedlek pihenni, mert intenzíven ki foglak szolgálni. Most menj, egyél, majd feküdj le de mégse ide, még tévézni fogok. A konyhában ágyazz meg magadnak. Amíg tévézek még ne aludj, szükségem lehet rád.

Testemnek égetően szüksége van energiára. Szalonnát eszem kis zöldséggel, amiből több van, sok kenyérrel. Egy liter vízzel nyomtatom le és már fekszem is a puha matracon. Bár csak pár centi vastag, de ez nekem királyi kényelem. Csak el ne aludjak míg megy a tévé. Kényszerítenem kell magam, de az előző napi büntetések fényében ez most valóban sikerül, nem kockáztathatok ilyen apróság miatt.
Hatkor pihenten ébredek, gyorsan elrendezek mindent, mire Tamara felébred már kész van a kávéja. Keresek valami változást az arckifejezésén, de nem találok. A fürdőszobából hív.
- Térdelj ide. A szádat tartsd.
Épp fogat mos, gyanítom mire készül. Sokáig tisztítja, majd a számba köpi az egészet.
- Még nem végeztem - most fogselymezik, még kapok néhány adagot - átgondoltam a dolgot. Megadod a telefonszámot, én beszélem meg helyetted. Most munkába megyek, te végezd a feladatadat, később küldök még listát a tennivalóiddal. Kivasaltad a szoknyámat?
- Igen Tamara és a cipőjét is megpucoltam, kikészítettem.
- Helyes. Ehetsz és ihatsz, de csak háromszor egy nap, nincs dőzsölés. Alkalmanként öt percet kapsz erre. Csak semmi finomság. Alap dolgokat ehetsz, amik erőt adnak. Most megyek, dolgozz, figyelj a telefonodra és imádkozz, mert sorsdöntő nap elé nézel.
- Igenis Tamara.
Magamba iszom csinos lábainak látványát, segítek felvenni a cipőjét és még egy puszit is elhintek cipője orrára. Nem vesz rólam tudomást, gondolataival már előbbre van, ő most Miss Business, dress to kill. Imádom.