A kolléganő II.

A férfi megnyugodott kissé. Elnyomta a cigarettáját és visszament Margithoz.
A nő kiszolgáltatottan, elernyedt testtel függött a láncokon. Halkan felnyögött, amikor meglátta a férfit. A fenekén még mindig sajogtak a vörös-lilás hurkák.
A férfi egy vizes ruhát szorított a nő fenekéhez, gyöngéden borogatta. De közben az járt az eszében, hogy mi lenne, ha tömény sós vízbe mártaná azt a vászondarabot és úgy tenné a nő korbácstól fölhasogatott fenekére.
Néhány percig a gömbölyű fehér fenéken tartotta a borogatást, míg az átmelegedett. A nő hálásan felsóhajtott.
A férfi egyelőre elvetette a sós borogatás gondolatát. Talán később. De izgatónak találta a gondolatot, ahogy Margit sziszegne, ahogy a sós víz belecsíp a feneke hurkáiba.
- Folytassuk, Margit! A hátad következik, ugye?
- Igen. De vigyázol rám, ugye?
A nő hátát csak ritkán vesszőzte vagy korbácsolta. A korbács vége nem ritkán előrecsapódott Margit mellére, a nő pedig ilyenkor annyira fájdalmas hangon sikított, hogy a férfi már nem is tartotta izgatónak, rendszerint megsajnálta a nőt és ilyenkor nem is szabta ki az előre megállapított csapásszámot, pár ütés után abbahagyta.
A férfi kicsit lennebb engedte a láncot, hogy a nőnek ne kelljen lábujjhegyen ágaskodnia. Aztán visszaadta rá a fenékrészén szakadt tüllszoknyát. Egészen alul kötötte meg a selyemövet, közvetlenül a rózsálló puncija fölött. gondosan ügyelve arra is, hogy a selyemzsinór belevágjon Margit megsebzett fenekébe. De nem húzta meg erősen az övet, csak annyira éppen, hogy a nő felszisszenjen. És mintha csak véletlenül történne, közben hozzáért a nő puncijához.
Forró volt és nedves.
Aztán az asztalhoz lépett és a kezébe vette a kábeldarabot.
A nő bal oldalához állt, belemarkolt a hajába és a kábeldarabbal a nő sima hátára vágott. Nagyot, erőset.
A csattanást a nő hangos, fájdalmas sikítása követte. A kábeldarab előrecsapódó vége - ahonnan kilógott néhány vékony huzaldarab - a nő mellét érte. Majdnem pontosan úgy, ahogy a férfi akarta.
A kilógó, hegyes végű huzaldarabok a nő mellbimbójának rózsaszínű udvarát érték.
A férfi igyekezett úgy célozni, hogy az előrecsapódó kábel vége a nő mellbimbóját találja el.
Csak a harmadik próbálkozásra sikerült. De akkor nagyon.
Margit elakadó lélegzettel, éles, szaggatott hangon kezdett visítani. Bimbója hirtelen pirosra duzzadt, a fájdalomtól megremegett a finom teste. Láncai zörögtek.
A két utolsó csapásnál aztán vigyázott, hogy a kábel ne érje a nő mellét. Fehér, sima hátán egyre vastagabbra duzzadtak a kábel piros nyomai.
Halkan lihegve, fejét lehajtva csüngött a láncon.

A kis, vékony vesszővel szinte csak játékosan csapkodta meg a formás, telt melleket, de azért a piros bimbók ekkor sem maradtak ki. Telt, fehér melle finom bőrén halványan áttetszettek a kék erek, amik a vessző vékony, rózsaszín csíkjaival váltakoztak. A férfit felizgatta a látvány: a halkan sikoltozó nőt az ölében emelte le a láncokról. Összevissza csókolta, alig tudta megállni, hogy ne tegye a magáévá, ott a láncokon függve. De hát a büntetés az büntetés... és a nő talpa következett: itt már egyáltalán nem lesz kíméletes, határozta el.

Nem ültette a nőt a fenyítőszékbe, csak a betonfal melletti kemény, gyalulatlan fapadra fektette hanyatt. Ki sem kötözte.
A nő a pad szélébe kapaszkodott.
- Tedd szét a lábad!
Kemény, rugalmas, a szokásosnál vastagabb pálcát választott ki. Frissen vágott volt a pálca és sós vízbe áztatott.
Erősen megmarkolta a nő jobb bokáját és kíméletlenül lesújtott a nő párnás, puha talpára. A közepére, ahol a legérzékenyebb.
Margit vinnyogott, rángatta a lábát, de a férfi erősen tartotta. Nyomot fog hagyni a kemény marka a nő bokáján, ez már biztos.
Gyors egymásutánban osztotta ki az öt csapást. A nő felszisszent, tehetetlenül rugdalózott, majd halkan vinnyogva felsírt. A talpa selymes bőrén vörösen duzzadtak a vesszőcsapások nyomai. A sósvizes vessző nagyon csípett.
- Ne bőgj! Készen is vagyunk... az egyikkel.
Vigasztalóan végigsimította a nő sajgó talpacskáját. Majd rátapasztotta a tenyerét a nő puncijára, simogatta, paskolgatta.
A nő szepegése lassan elcsitult.
Körkörösen megdörzsölte a nő duzzadó csiklóját, míg Margit lélegzete lihegéssé fokozódott, majd hangossá, szaggatottá vált. Ám az utolsó előtti pillanatban megállt. De nem élveztette el. Hirtelen abbahagyta a nő kényeztetését.
- Folytassuk a fenyítést! Kérem a másik lábad! - állt be a férfi a nő combjai közé. A csiklójára tette a vákuumszivattyút: az mélyen beszippantotta Margit amúgy is kiemelkedő csiklóját.
Az orgazmus határán lévő nő nyögött - aztán csalódottan, de engedelmesen felemelte a bal lábát és a férfinak nyújtotta.
- Játssz magaddal közben, szabad a kezed. De a szivattyút nem veheted le!
Újra vesszőzni kezdte a nő talpát.
Margit sikoltva rángatta a lábát a férfi markában, egyik kezével a saját punciját simogatva, némiképp mérsékelve ezzel a talpán csattanó vesszőcsapások fájdalmát.

A puncija megkorbácsolásához a fenyítőszékbe parancsolta a nőt. Csak a lábait kötözte széles terpeszbe, hogy a telt combjai széttáruljanak.
A férfi kivette a frissen vágott vékony vesszőt a sósvizes vödörből. Lerántotta a vákuumszivattyút a nő csiklójáról. Úgy találta, hogy a fenyítés sokkal hatékonyabb, ha a vesszőcsapások a vákuum miatt kiemelkedő, keményre duzzadó érzékeny és vérbő csiklót érik.
- A kezedet nem teszed a vessző útjába, ugye?
Sietni akart a fenyítéssel, annyira felizgult már, hogy alig várta, hogy
magáévá tegye a nőt.
Máris lecsapott. Nem túl erősen, de kiszámítottan, csiklóra.
Margit elkezdte ilyenkor szokásos, jellegzetes, jajgató, éles sikítozását, ami a férfit mindig annyira felizgatta.
És persze, hogy néha a puncijához kapott a kezével...
A hatodik csapás után - ami nagyon jól sikerült - a nő éles sikításától kísért kis squirt is történt. A férfit ez a végletekig felizgatta és úgy döntött, ezennel befejezi a nő büntetését.
Félredobta a vesszőt.
Kőkemény hímtagját mélyen, durván belenyomta a nő nedvektől csöpögő puncijába, belemarkolt a rózsaszín csíkos mellekbe és hörögve, szinte azonnal elélvezett.
Majd, már valamelyest megnyugodva, az alatta remegő nő karjait hátrafeszítve szólt:
- Elvállalom a kis kolléganőd megnevelést. Hozd el minél hamarabb! Akár már holnap!
- El... elhozom... már holnap... rebegte Margit. És tudod, hogy tartozol négy csapással a puncimra? De azt a kis korbáccsal kapjam, kérlek...

(folyt. köv.)