Történelemvizsga /3/ A rendhagyó különóra

A tanárúr,Tamás, az épület belső udvarán itta a félig már kihűlt, finomnak éppen nem mondható kávéját, és aromás cigarettáját szívta. Épp mikor leért, látta újdonsült diáklányát, Kittit megérkezni- természetesen félórás késéssel érkezett az órára. Tudta, hogy mindig a sötétkék Mercedes sedannal jön, nem is értette, hogy késhet mindig; ezt is meg kell neki tanítania. Sötét szűk farmert viselt fehér inggel, és piros platform cipővel, óriási hegyes sarkainak hangja ütemesen verődött vissza a hatalmas aula falairól. Előző éjjel küldött Kitti neki mms-t, nem bírt tovàbb vágyàval; csillogó hófehér habok ölelték gömbölyű idomait az óriási kádban, úgy, hogy a kért részletekere pontosan ràlàthasson. Egész sorozatot kapott, igencsak merész, szinte akartos hangnemben írodott kis üzenettel kísèrve. Elégedetten nyugtázta a lány jó ízlését, a kő rózsás csillogásával szépen harmonizált a szintén rózsaszín, gyöngyös segédeszköz. Még a körmei is ebben a bugyuta színben pompáztak. Ahogy felidézte a képet, a nadrágjában megbúvó fenevad ébredezni kezdett, teljesen magáévá akarta tenni ezt az önfejű, makacs, bevállalós lányt. Nadrágja feszülése zavarta, munkája is akadt bőven, így enyhe dühvel kísérve visszasietett a szobájába.
Késő délután indult dolgára az egyetemről, ahogy lement a mélygarázsba feketén csillogó Triumph motorjához, làtta, hogy Kitti kocsija még ott van, annak ellenére, hogy az órák már végetértek. Tudta, nem sokat kell várnia a lányra; hanyagul a motornak dőlt, felvette fekete bőrdzsekijet, és a kocsit nézte. Micsoda hivalkodó választás.....van mit dolgozni a lánnyal, mire mindent elér nála. Teljesen elmerült gondolataiban, majd meghallotta a gyors ritmusos kopogást; a làny az inge felett egy galambszürke bőrdzsekit viselt, táskája a cipőjének feltűnő pirosságában szinte világított a kezében.
- Micsoda meglepetés.
- Annak azért nem nevezném. Tudtad, hogy itt leszek ma. - a lány szeme vibrált sötét szempillài alatt, de a vágy tüzes csillogása már felütötte fejét kék íríszén. Tamás a tarkójánál a hajába nyúlt, és a fejét a vállához rántotta.
- Ne szemtelenkedj. Túl makacs és önérzetes vagy. Harcolsz. Ez tetszik. - keményen a lány piros ajkába harapott, majd belsőzsebéből egy szàjpecket vett elő.
- Ezt Rád fogom tenni. Látom, bàr nem tudhattad, de jól öltöztél, motorozni fogunk. Ne tiltakozz, láttam a tegnapi képed, olvastam az üzenetet.- Benyúlt a làny lábai közé, a farmeron keresztül is érezte a forróságot.
- Kis tanítvànyom, kívánsz. Igaz? - nyelvével Kitti arcát simította, majd a füléhez hajolt, beleharapott, fejét hátrafeszítette, így várta, hogy a làny kimondja igenlő vàlaszát. Mire észbekapott volna, a szájpecek a helyére került, majd a bukósisakot a kezèbe adta.
- Ezt vedd fel, egyrészt vigyàzunk a szép pofikádra, másrészt így nem láthatnak. Ha felvetted, ülj mögém és indulunk. Nem lesz hosszú út. Ne félj, a cipődre vigyázunk.- kajánul kacsintott egyet, majd ő is felvette a sisakot.
Valóban nem volt hosszú út, valamelyik kilátóhoz vitte, Kitti ezeket nem ismerte, autóval járt, nem volt az a túrázós típus. Kellemes idő volt, màr sötètedett. Tamás lesegítette a lányt a motorról, levette róla a sisakot, és a lány dühös szemeibe nèzett.
- Làtom, dühös vagy, ez tetszik. Pedig semmi okod rá, nem adtam neked feladatot, mèg tanulnod sem kellett. Igazàn értékelhetnèd. - a lány csak a szemeit forgatta.
- Azt írtad èjjel, az enyém akarsz lenni. Hát most megkapod. Vetkőzz, a cipő marad. Csak az. - Kitti nem nagyon mutatott hajlandóságot, csak dacosan nézte tanárát, ès elcsattant az első két pofon.
- Vetkőzz! Ne mondjam mèg egyszer! - kibújt kabátjából, kigombolta farmerját és fehér ingét, de megàllt a keze. Szemeit tehetetlensègében összehúzta. Újabb kèt pofon csattant; jobbnak látta szót fogadni, az arca égett, de fehér csipkebugyiját már elàztatta izgalmának nedve. Mielőtt a fehérneműtől is megvàlt volna, Tamásra nézett, de ő csak szigorúan bólintott, tekintetével màr falta a lány kerek idomait. Pár pillanat múlva ott állt előtte meztelenül, csak az èkszerek ragyogása és cipőjènek pirossága törte meg bőre fehérségét, ahogy a város messzi fényei megvillágították. Combja belső felèn izgalma csillogott, kezeit tehetetlensègèben a mellei elé emelte, szemeit lesütötte.
- Csodálatos. Ilyen alázattal kell állnod, ha ingerem tàmad Rád. Ès az gyakran lesz. - Felsőtestét csupasszá tette, tovább fokozva Kitti vàgyàt; alkatából adódóan széles deltás hàta volt, làtszott, hogy úszik, és ami különösen nagy gyönyör volt a lànynak, barna bőrét a hàtàn és bal felkarjàn gyönyörű munkàk díszítették. Óràkig tudnà nézni....
Hajába markolt mindkét kezèvel, tèrdre nyomta a lànyt, kivette a szájpecket, és azonnal àgaskodó hímtagját nyomta a helyére, majd lendületesen, a hajànál fogva diktálva az ütemet dolgoztatta rajta. Kitti teljesen megvadult, izgalma a tetőfokára hágott; pár csattanás érte arcát, majd újra a szájpecek hidegjét érezte a nyelvén. Újabb pofont kapott, amiért a szemét forgatta.
- Hoztam Neked ajàndékot. Tetszeni fog. Itt maradsz! - a motorhoz lépett, ès egy apró ezüst szegecsekkel díszített rózsaszín nyakörvet vett elő, vèkony fonott póràzzal.
- A kedvenc színed. Nem mondhatod, hogy nem figyelek. Csak hogy tudd, hova tartozol, vadmacska. - hófehér nyakára csatolta, majd felrántotta a földről. A pórázt finoman húzva a motorhoz vezette, felsőtestét az ülésre nyomta, és Kitti máris Tamás forró tenyerét érezte a hàtsóján csapódni, időnkènt a combját, vagy combjai közét érintve. A szünetekben ujjait Kittibe vezette, és gyors mozdulatokkal lökte a határig, de nem tovább. Amint megèrezte a lány robbanni készülő gyönyörét, újabb ütéseket mért izmos fenekére. A lány izgalma màr szinte a bokájàig folyt, de némasàgra ítèlvén, csak zihàlni tudott. Újabb tíz ütés érte, Tamás a làny pirosló hàtsójába harapott, majd ujjait a forró nyílásba vezetve a remegéssel kísért gyönyörig jutatta Kittit. A lány làbai remegtek; egyiket kezébe fogta, felemelte, a másikra feltekerte a pórázt, ezzel a làny fejèt szorosan tartva, majd keményen beléhatolt, és lökni kezdte. Érezte a gyönyör újabb hullàmának kezdetét, a làny térdét a motornak támasztotta, ès a fenekére mért ütésekkel színesítette Kitti újabb gyönyörét. A làny már alig állt a lábán; ujjait vègighúzva a lány nedves combján a kritikus pontra illesztette, majd behatolt velük; a lány izgatóan hamar befogadta, ezzel teljesen megvadítva tanàràt; lüktető férfiassàgával behatolt, és már a popsiját lökte azokkal a kemény, rövidebb mozdulatokkal, szorosan tartva a póràzt, màsik kezèvel a làny csipőjét markolva. Intenzíven dolgozott benne, majd ahogy èlvezete közeledett, felràntotta a lànyt àlló helyzetbe, ès opàlos nedvét a motor bőrülésére folyatta, majd lassan szétkente.
- Kiveszem azt a szádból. Ezt az utolsó cseppig lenyalod. Gyerünk, csinàld. - a pórázt elengedve megragadta a lány hajàt, magasan copfba fogta, és az üléshez tolta. Kitti kèjesen nyújtotta az édes cseppekért nyelvét, lassan, időnkènt Tamásra nézve nyalta, a szàjàval simította az ülést, nyakában a rózsaszín nyakörvvel, fülében azokkal a kihivó óriási karikákkal. Miután végzett, felegyenesedett, Tamás elé állt; a férfi megragadta az állát.
- Az enyém vagy. Csak az enyèm. - keményen birtoklón csókolta, majd felült a motorra, a lányt maga elé vonta. Ujjaival a nyakörv szélèt és Kitti nyakát simogatta, engedte, hogy a lány ajkával és nyelvével a felkarját borító tetoválás minden miliméterét bejárja.
- Mesèlsz majd a tetovàlásaidról?
- Igen, mesèlni fogok. Ígérem.

Tamás visszavitte Kittit a kocsijához.
- Vigyázz magadra. Hisz az enyèm vagy, fèltelek. És ne feledd, legközelebbre leckét kapsz! Ez jutalom volt. Mielőtt hazaèrsz, a nyakörvet vedd le. - Elmosolyodott, majd megfordult, ès a motor mèly hangjával kísérve elment. Kitti a gyönyörtől mèg finoman remegve ült a kocsijában, és a tükörben a nyakörvét csodálta. Soha nem gondolta, hogy lesz olyan férfi, akitől ezt elfogadja. Mégis van, ès milyen különleges...