Egy erős nő 3. rész – Izzó bőr

Egy erős nő 3. rész – Izzó bőr

A vezérigazgató asszony nyakán nyakörv, szeme bekötve, szájában szájpecek, füle bedugva, Nincs rajta más csak a fekete combfix és a tűsarkú. Keze összebilincselve a csigával magasra felhúzva, lábait a lábterpesz tartja. A kandalló fénye cirógatóan megvilágítja kifeszített testét.
És vár. Várja, hogy a férfi mit dönt fölötte, milyen szólamot van kedve megszólaltatni hangszerén ma este. Hiszen a dresscode, a fekete fűző azt jelentette, hogy tégy velem, amit csak kedved tartja!
Úgy dönt, hogy a fehér bőr helyett egy gyönyörű vörös testű nőt akar látni.
Így először a tenyerét használja. Mögé ereszkedik féltérdre és két tenyerével egy kimért ütemet diktál a nő domború popsija két partján egyszerre. Minden csapásra apró nyögés a válasz. És csap, és csap, és csap……
Ez eltart egy darabig, míg a két popsi már szépen piroslik.
Vajon mi következhet ezután?
Ekkor szólamot vált és a bőr korbács kerül sorra. A hát tetején kezdi, az első csapásra az asszony felismeri az eszközt és artikulálatlan kiáltás a válasz. Lassú csapásokkal lefelé halad, végig a háton, a piros fenéken, le a harisnyás combokon.
És lent újra kezdi a futamot, most elindul felfelé. Ezt eljátssza még párszor, le és fel. A nő egyre jobban és jobban sóhajt, zihál és nyög, és a lábai remegnek.
Akkor megáll és gyönyörködik a művében. Az asszony hófehér bőre vörösen izzik az egész testén. És vár, és gyönyörködik, most amíg ilyen szép a látvány, mert nem sokára ennek már nyoma sem lesz.
De a játék végéig kitart, hogy ha bármikor megérinti a hátát, a combját vagy a popsijába markol, majd a nő felszisszenjen, és emlékezzen erre.
S miután így hagyta pihenni kicsit, hozzáfog, hogy alulról is megdolgozza egy cseppet. A lovagló pálca kerül elő. És hátulról a lába közé suhint, épp úgy hogy a végén lévő nagyobb bőrdarab pont a csiklójára essen. Már nagyon jól begyakorolta ezt a mozdulatot.
Az asszony szájpecekkel a szájban sikít, és utána hörög.
Ő csak mosolyog, és csak magának mondja ki hangosan, hiszen a nő nem hallhatja.
– Jól van édes kis szukám, most aztán megkapod a magadét.
És újra a lába közé suhint, és újra és újra, gyors paskoló ritmusban. A nő most már folyamatosan, hangosan nyüszít és zihálva rázkódik a teste. És el akarja rántani magát, amennyire csak kifeszítettsége engedi.
Ekkor a nőhöz lép kiveszi a füldugókat a füleiből, az egyik mellébe markol, és a fülébe suttogja mérgesen, erős hangon.
– Utálom az ilyen engedetlenséget, vagy nem ismered még a haragomat te ribanc?
A nő nyöszörög, jelezve, hogy megbánta az engedetlenséget, és pontosan tudja, a férfi miről beszél. Ekkor jégkockákat csúsztat le rajta egyet a hátán, egyet a hasán felváltva. Ez nem jó érzés, legszívesebben elhúzná magát, de már nem mer mozdulni.
Elfogynak a jégkockák. Majd pedig a férfi kioldja a lábterpeszt, lejjebb engedi a csigát, megfordítja a nőt és letérdepelteti.
Kioldja a szájpecket is, végre be tudta csukni a száját, ez most egy pici felszabadulás, de rögtön azt mondja neki.
– Most pedig szopj egy kicsit, a mocskos kis száddal, ha jól csinálod, jutalmat kapsz!
A nő térdel, keze még mindig magasba kötve, szeme még bekötve. A férfi a nő copfjába kapaszkodva, fejét megragadva erősen mozgatja a farkán a száját.
A nő nagyon igyekszik, erősen koncentrál, tudja, hogy nem szabad öklendeznie mikor a torkára ér a méretes szerszám, mert azért is büntetés jár.
Egyre csak gyűlik a nyála. Csak a végén öklendezett egy egészen picit, így a férfi elégedett.
Most aztán folyik a nyála rendesen. S hogy ne menjen veszendőbe, jöhet a jutalom…