Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Történelemvizsga /2/

Törölt felhasználó
2015. 04. 12. 17:45 | Megjelent: 1015x
Kezével már a harisnya vonalát simította, kemény, de finom volt az érintèse. Hajánál fogva visszahúzta àlló helyzetbe, majd az övet kioldotta, levette, és az asztalra tette, és halkan, de határozottan mondta, hogy a szoknya, ing kerüljön le. Bàr remegett a keze, gyorsan megvált tőlük. Tudta, hogy a fehérneműje àttetsző anyagán átüt az apró kis csillogás, ès a fekete szemceruzával írt szöveg. Látta, hogy Ő észrevette, finoman összeszűkült a szeme. Levette pólóját és kigombolta a nadrágját, belátást engedve a kemény férfiasságára; nagyon élvezte már a látvànyát is, olyan volt, mint Ő, kemény és formás. Anélkül, hogy észrevette volna, ajkait szétnyitotta, a nyelve hegyèvel picit benedvesítette. Soha nem tapasztalt forróság öntötte el, a gerince egyetlen tüzes sávvá változott, és egy pillanat alatt került az arca ismét az asztalra. Ő párszor végighúzta kezeit a hátán, derekán, finoman érintve tetoválásait, amolyan elégedett sóhajtásokkal nyugtázta a munkàk kivitelezését, majd az izmos, kerek hátsójába markolt, és haladt a gömbölyűség minden centijét alaposan megvizsgàlva.
- Azért, mert át akartál verni, mert lusta voltál, és inkább a cicomára pazaroltad az időd, elverem a hátsód. Az arcod az asztalon tartod, a hátadra teszem a kávésbögrét, annak ott kell maradnia. Az övedet pedig felhasználjuk. - lendületesen gyorsan a kezeit a háta mögött, abban a pózban, ahogy fogta, összekötötte az övvel, a csatot a karkötők közé illesztve. Érezte, ahogy remegni kezd a lába az izgalomtól, ajkai újabb csókra èhesen nyíltak szét. Egyetlen pillanat alatt az áttetsző bugyit lerántotta a térdéig, majd hirtelen megérezte a bögre hideg érintését a hátàn, de mire az érzet tudatosodott volna, elcsattant az első ütés. Csípte, forrón marta a bőrét, de fura módon, igazi, mély élvezettel töltötte el. Érezte, ahogy a vér száguld az altestèben, és a száguldás nyomaként nedvesedni kezd. Újabb ütések érték, és finoman, alig hallhatóan sóhajjal kísért számolásba kezdett....valahol talán így látta....egyre értèk a csattanások kerek fenekét, érezte, ahogy Őt is magával ragadja a hév. Pillanatnyi szünet következett, és megérezte az ütések helyèn az Ő kőkemény férfiasságát. A füléhez hajolt, a hajánál fogva felrántotta az asztalról az arcàt.
- Ügyes voltál, meg sem mozdultál. Jobban élvezed, mint gondoltam. - végigsimított a combjai belső felén, egészen ütközésig, keményen, az ujjaival végigjárta az utat a popsijától a kerek szeméremdombjáig, majd ujjait a szàjàba nyomta.
- Érzed, mit váltott ki belőled? Valóban végigjárhatod az utat, amit leírtál. - kivette ujjait a szàjából, majd mély csókot adott neki. Megkerülte az asztalt, és csak annyira emelte fel a lapról, hogy a szemébe nézhessen. Férfiasságát végighúzta az arcàn.
- Ideteszem ezt a könyvet, ismerned kellene, ha tanultál volna. Ez az egyik, amit tudnod kellene. Az állad alá teszem. - majd valóban így tett, így pont a meredező férfiassàgàval találta szemben magát. Olyan szenvedélyes vágy kínozta, amilyet még soha nem érzett. Tudta, izgalma szinte folyik a combjàn, és arra vágyott, hogy érezze azt a csodálatos ágaskodó szerszámot. Megérezve vágyàt, Ő végigsimított piros telt ajkain, majd a szájába nyomta kemény férfiassàgát, egészen a torkára tolta, majd ütemesen járatta benne, időnként kihúzva, hogy nyelvével simíthassa végig, a gyönyör és vágy hevèvel, tüzèvel szemeiben. Ilyenkor felnézett Rá, a szemeit kereste, tomboló vágyuk eggyé olvadt a tekintetükben, és Ő egy csattanós pofonnal utasította tovább a dolgára. Már rég nem érezte sem az időt, sem a teret, csak az örvénylő, tomboló vàgyat. Csak tette, amit a vágya és az Ő irányítása megkövetelt, a bögrèvel a hátán, a könyvvel az álla alatt. Idővel mást gondolt, és egy határozott húzással torkig nyomta, majd kivette szàjából a forró, lüktető férfiasságát, az ujjait nyomta a helyére, megforgatta, majd a háta mögé került, és a vágytól nedves és forró lába közé nyúlt.
- Nem mozdulhatsz, a bögre ugyanott marad. Eddig egész jól viselkedsz, de ne bízd el magad. - keményen beléhatolt, az övvel rögzített kezeit tartotta, és ütemesen, keményen lökni kezdte. Minden négyzetcentimétert kitöltött, úgy feszült benne, hogy úgy érezte, lebeg; időnkènt egyik kezèvel a derekán vagy a hátsóján a húsába markolt, keményen, vadul, birtoklón. Határozottan, ütemesen dolgozott benne, majd a gyönyör pillanatában a bögréért nyúlt, ès élvezete opálos cseppeit abba gyűjtötte. Ismét szembefordult vele, a szàját simította, hogy az utolsó cseppek se vesszenek kárba, majd kivette a könyvet, felállította, ès a szèkre ültette. A hajánál fogva hátrafeszítette a fejét, és a gyönyöre nedűjét a szàjába folyatta, az ottmaradó cseppeket az ujjaival jutatta a nyelvére. Elégedett volt, de nem teljesen.
- Van itt még valami. - majd kioldotta az övet, a kezeit szabaddá téve.
- Fogd a könyvet ès ülj az asztalra. - a vágytól és az aktustól kábán fogta a vaskos könyvet, és a kérésnek megfelelően felült az asztalra, làbait finoman széttéve. Nem is tudatosodott benne, hogy csak most fogja látni a feliratot; a feliratot, ami a kerek kis dombján díszelgett, a csillogó kő felett; A házidolgozat címmel; de Ő meglátta, és féloldalas mosolyra húzta a borosta övezte száját.
- Tehát ez a Te házidolgozatod? Frappàns. Őszintén. Kreatívabb vagy, mint gondoltam. -
Kezèvel végigsimította, majd rácsapott. Jónéhányat egymás után. Izgalmának nedvei màr az asztalon is csillogtak.
- Fogod a kezedben a könyvet, kinyitod, és az első fejezetnél hangosan olvasni kezded. Nem hagyod abba, csak ha megengedem. Bármit csinálok, bármit èrzel, folytatod. Ennyit meg kell tennem azért, hogy rögzüljön a tananyag. - heves csókkal pecsételte meg, amit mondott, kemènyen a nyakába harapott, majd a làbait teljesen szètnyitotta, és leült a székébe. Várta, hogy az olvasás elkezdődjön, ès közben a kis èkszerben, ès a csak neki írt üzenetben gyönyörködött. Halkan olvasni kezdett, furcsán visszhangzott a hangja a szobában. Ő egy darabig csendben ült, csak nézte, majd kezeivel izmos combjait kezdte simogatni, marni, paskolgatni, a harisnya szèle alá benyúlva finoman csipkedni. Nehèz volt így hangosan olvasni, de tette a dolgát. Ahogy ujjai a dombot szàntották, és ahogy finoman elkente a feliratot, óvatosan meghúzva a kövecskét, a vágy tüzes ostora csapott végig testèn, hangja megremegett.
- Folytasd! Semmilyen körülmények között ne hagyd abba. - tovább folytatták útjukat az ujjai, egyre mélyebbre nyúlva, egyre vadabbul, időnként azt az apró kis húsdarabot masszírozva, egyre mohóbb és hangosabb zihálásokat kivàltva. Sóhajai színesítették a felolvasást, időnként a közelgő gyönyörtől remegett a kezében a könyv. Az utolsó pillanatban abbahagyta ujjai játékát, nagyot csapott a duzzadó dombjára, majd hátradőlt. Csalódottan folytatta az olvasást, nem tudta hàny perc telt el, mire újra a combjait fogta. Váratlanul, Ő a nyelvèvel vègigsimított a kis csillogó kövön, majd finoman megszívta, a háta ívbe feszült, szemeit becsukta. Ebben a pillanatban pofon csattant szèp hófehér arcán, és tudta, folytatnia kell. Újra hangos olvasásba kezdett, majd az Ő ujjai ismét az érzékeny pontjaival játszottak. Egymás után vezette őket a testèbe, másik kezèvel masszírozva a kis gömböcskét, ismételt zihálási hullámot kiváltva, egészen a gyönyör kapujáig, ahol szintén egy kimért ütéssel az utolsó pillanatban hagyta abba tènykedését. A vér kínzóan száguldott a testében, egyetlen forró lávagömbbè változott, úgy vàgyta a gyönyört, de csak olvasott tovàbb. Ő elégedetten ült, mosolygott.
- Jó kislány. Ugye, hogy el lehet ezt olvasni? -
Nem volt ura testènek, patakokban folyt izgalma, a szemei tüzeltek. Ő előredőlt, lábait a szék karfàjára helyezte, a tűsarkakat pontosan illesztve, majd a hasát nyomva hanyat döntötte az asztalon. Kitàrulkozva feküdt előtte, csillogón piroslón, hangosan a történelemleckèt olvasva. Ő ujjaival beléhatolt, ütemesen, keményen mozgatni kezdte, majd másik kezével a kis húsgömböt kezdte masszírozni, időnként a nyelvével felvàltva. Csak olvasta, és egyre közelebb került a beteljesüléshez, és ezúttal nem hagyta abba; soha nem érzett élvezettel ajándékozta meg, a teste remegett, ujjait magábaszívta, háta megfeszült, és valahol az Aranybullánál elakadt az olvasás. Mèg a gyönyör utóhatásaként remegett, amikor megszólalt:
- Most hagyhatnád abba. - majd merev fèrfiasságàval belèhatolt, keményen püfölni kezdte, kerek, formás nagy kebleit markolva. Az utolsó pillanatig élvezte a testét, majd a fejét az asztalról lerántva, enyhèn lelógatva, a torkára engedte gyönyöre nedveit. Felemelte, megcsókolta, a szèkbe ült, ès maga elé vonta. Így pihentek, Ő a szèkben, diákja pedig a lábára hajtott fejjel.

- Hogy döntesz?
- Ezt vàlasztom, Mester. - felelte elpirulva, már felöltözve.
- Helyes. Tetszett a kis üzeneted. Elfogadom a választásod. Kedden vàrlak. Írd ide a számod. Itt a nèvjegyem, ott áll rajta az enyèm- egy cetlit tolt elé. - Írni fogok smst, hogy mikènt készülj. Ha nem bírnàl magaddal, és ahogy elnézlek, nem fogsz, kielégítheted magad, de küldened kell róla képet. Tudom, hogy így lesz, mert jókislàny akarsz lenni. - átölelte, megcsókolta, hosszan és finoman, belemarkolt a hátsójába, majd megszólalt.
- Igazítsd meg a hajad. És senkinek egy szót se. Kedden várlak. Addig is....várd a jelentkezésem. -félénken, de boldogan mosolygva bólintott, majd az ajtóhoz lépett ès elindult. Picit billegett mèg a sarkain, de a kopogás megnyugtatta. Hát csak valóra vàlik az àlma. Milyen csodálatos férfi, és milyen fantasztikus élmény....és csak nègy napot kell várnia.

Hozzászólások (9)

A hozzászólások belépés után olvashatók.