Történelemvizsga /2/

Kezével már a harisnya vonalát simította, kemény, de finom volt az érintèse. Hajánál fogva visszahúzta àlló helyzetbe, majd az övet kioldotta, levette, és az asztalra tette, és halkan, de határozottan mondta, hogy a szoknya, ing kerüljön le. Bàr remegett a keze, gyorsan megvált tőlük. Tudta, hogy a fehérneműje àttetsző anyagán átüt az apró kis csillogás, ès a fekete szemceruzával írt szöveg. Látta, hogy Ő észrevette, finoman összeszűkült a szeme. Levette pólóját és kigombolta a nadrágját, belátást engedve a kemény férfiasságára; nagyon élvezte már a látvànyát is, olyan volt, mint Ő, kemény és formás. Anélkül, hogy észrevette volna, ajkait szétnyitotta, a nyelve hegyèvel picit benedvesítette. Soha nem tapasztalt forróság öntötte el, a gerince egyetlen tüzes sávvá változott, és egy pillanat alatt került az arca ismét az asztalra. Ő párszor végighúzta kezeit a hátán, derekán, finoman érintve tetoválásait, amolyan elégedett sóhajtásokkal nyugtázta a munkàk kivitelezését, majd az izmos, kerek hátsójába markolt, és haladt a gömbölyűség minden centijét alaposan megvizsgàlva.
- Azért, mert át akartál verni, mert lusta voltál, és inkább a cicomára pazaroltad az időd, elverem a hátsód. Az arcod az asztalon tartod, a hátadra teszem a kávésbögrét, annak ott kell maradnia. Az övedet pedig felhasználjuk. - lendületesen gyorsan a kezeit a háta mögött, abban a pózban, ahogy fogta, összekötötte az övvel, a csatot a karkötők közé illesztve. Érezte, ahogy remegni kezd a lába az izgalomtól, ajkai újabb csókra èhesen nyíltak szét. Egyetlen pillanat alatt az áttetsző bugyit lerántotta a térdéig, majd hirtelen megérezte a bögre hideg érintését a hátàn, de mire az érzet tudatosodott volna, elcsattant az első ütés. Csípte, forrón marta a bőrét, de fura módon, igazi, mély élvezettel töltötte el. Érezte, ahogy a vér száguld az altestèben, és a száguldás nyomaként nedvesedni kezd. Újabb ütések érték, és finoman, alig hallhatóan sóhajjal kísért számolásba kezdett....valahol talán így látta....egyre értèk a csattanások kerek fenekét, érezte, ahogy Őt is magával ragadja a hév. Pillanatnyi szünet következett, és megérezte az ütések helyèn az Ő kőkemény férfiasságát. A füléhez hajolt, a hajánál fogva felrántotta az asztalról az arcàt.
- Ügyes voltál, meg sem mozdultál. Jobban élvezed, mint gondoltam. - végigsimított a combjai belső felén, egészen ütközésig, keményen, az ujjaival végigjárta az utat a popsijától a kerek szeméremdombjáig, majd ujjait a szàjàba nyomta.
- Érzed, mit váltott ki belőled? Valóban végigjárhatod az utat, amit leírtál. - kivette ujjait a szàjából, majd mély csókot adott neki. Megkerülte az asztalt, és csak annyira emelte fel a lapról, hogy a szemébe nézhessen. Férfiasságát végighúzta az arcàn.
- Ideteszem ezt a könyvet, ismerned kellene, ha tanultál volna. Ez az egyik, amit tudnod kellene. Az állad alá teszem. - majd valóban így tett, így pont a meredező férfiassàgàval találta szemben magát. Olyan szenvedélyes vágy kínozta, amilyet még soha nem érzett. Tudta, izgalma szinte folyik a combjàn, és arra vágyott, hogy érezze azt a csodálatos ágaskodó szerszámot. Megérezve vágyàt, Ő végigsimított piros telt ajkain, majd a szájába nyomta kemény férfiassàgát, egészen a torkára tolta, majd ütemesen járatta benne, időnként kihúzva, hogy nyelvével simíthassa végig, a gyönyör és vágy hevèvel, tüzèvel szemeiben. Ilyenkor felnézett Rá, a szemeit kereste, tomboló vágyuk eggyé olvadt a tekintetükben, és Ő egy csattanós pofonnal utasította tovább a dolgára. Már rég nem érezte sem az időt, sem a teret, csak az örvénylő, tomboló vàgyat. Csak tette, amit a vágya és az Ő irányítása megkövetelt, a bögrèvel a hátán, a könyvvel az álla alatt. Idővel mást gondolt, és egy határozott húzással torkig nyomta, majd kivette szàjából a forró, lüktető férfiasságát, az ujjait nyomta a helyére, megforgatta, majd a háta mögé került, és a vágytól nedves és forró lába közé nyúlt.
- Nem mozdulhatsz, a bögre ugyanott marad. Eddig egész jól viselkedsz, de ne bízd el magad. - keményen beléhatolt, az övvel rögzített kezeit tartotta, és ütemesen, keményen lökni kezdte. Minden négyzetcentimétert kitöltött, úgy feszült benne, hogy úgy érezte, lebeg; időnkènt egyik kezèvel a derekán vagy a hátsóján a húsába markolt, keményen, vadul, birtoklón. Határozottan, ütemesen dolgozott benne, majd a gyönyör pillanatában a bögréért nyúlt, ès élvezete opálos cseppeit abba gyűjtötte. Ismét szembefordult vele, a szàját simította, hogy az utolsó cseppek se vesszenek kárba, majd kivette a könyvet, felállította, ès a szèkre ültette. A hajánál fogva hátrafeszítette a fejét, és a gyönyöre nedűjét a szàjába folyatta, az ottmaradó cseppeket az ujjaival jutatta a nyelvére. Elégedett volt, de nem teljesen.
- Van itt még valami. - majd kioldotta az övet, a kezeit szabaddá téve.
- Fogd a könyvet ès ülj az asztalra. - a vágytól és az aktustól kábán fogta a vaskos könyvet, és a kérésnek megfelelően felült az asztalra, làbait finoman széttéve. Nem is tudatosodott benne, hogy csak most fogja látni a feliratot; a feliratot, ami a kerek kis dombján díszelgett, a csillogó kő felett; A házidolgozat címmel; de Ő meglátta, és féloldalas mosolyra húzta a borosta övezte száját.
- Tehát ez a Te házidolgozatod? Frappàns. Őszintén. Kreatívabb vagy, mint gondoltam. -
Kezèvel végigsimította, majd rácsapott. Jónéhányat egymás után. Izgalmának nedvei màr az asztalon is csillogtak.
- Fogod a kezedben a könyvet, kinyitod, és az első fejezetnél hangosan olvasni kezded. Nem hagyod abba, csak ha megengedem. Bármit csinálok, bármit èrzel, folytatod. Ennyit meg kell tennem azért, hogy rögzüljön a tananyag. - heves csókkal pecsételte meg, amit mondott, kemènyen a nyakába harapott, majd a làbait teljesen szètnyitotta, és leült a székébe. Várta, hogy az olvasás elkezdődjön, ès közben a kis èkszerben, ès a csak neki írt üzenetben gyönyörködött. Halkan olvasni kezdett, furcsán visszhangzott a hangja a szobában. Ő egy darabig csendben ült, csak nézte, majd kezeivel izmos combjait kezdte simogatni, marni, paskolgatni, a harisnya szèle alá benyúlva finoman csipkedni. Nehèz volt így hangosan olvasni, de tette a dolgát. Ahogy ujjai a dombot szàntották, és ahogy finoman elkente a feliratot, óvatosan meghúzva a kövecskét, a vágy tüzes ostora csapott végig testèn, hangja megremegett.
- Folytasd! Semmilyen körülmények között ne hagyd abba. - tovább folytatták útjukat az ujjai, egyre mélyebbre nyúlva, egyre vadabbul, időnként azt az apró kis húsdarabot masszírozva, egyre mohóbb és hangosabb zihálásokat kivàltva. Sóhajai színesítették a felolvasást, időnként a közelgő gyönyörtől remegett a kezében a könyv. Az utolsó pillanatban abbahagyta ujjai játékát, nagyot csapott a duzzadó dombjára, majd hátradőlt. Csalódottan folytatta az olvasást, nem tudta hàny perc telt el, mire újra a combjait fogta. Váratlanul, Ő a nyelvèvel vègigsimított a kis csillogó kövön, majd finoman megszívta, a háta ívbe feszült, szemeit becsukta. Ebben a pillanatban pofon csattant szèp hófehér arcán, és tudta, folytatnia kell. Újra hangos olvasásba kezdett, majd az Ő ujjai ismét az érzékeny pontjaival játszottak. Egymás után vezette őket a testèbe, másik kezèvel masszírozva a kis gömböcskét, ismételt zihálási hullámot kiváltva, egészen a gyönyör kapujáig, ahol szintén egy kimért ütéssel az utolsó pillanatban hagyta abba tènykedését. A vér kínzóan száguldott a testében, egyetlen forró lávagömbbè változott, úgy vàgyta a gyönyört, de csak olvasott tovàbb. Ő elégedetten ült, mosolygott.
- Jó kislány. Ugye, hogy el lehet ezt olvasni? -
Nem volt ura testènek, patakokban folyt izgalma, a szemei tüzeltek. Ő előredőlt, lábait a szék karfàjára helyezte, a tűsarkakat pontosan illesztve, majd a hasát nyomva hanyat döntötte az asztalon. Kitàrulkozva feküdt előtte, csillogón piroslón, hangosan a történelemleckèt olvasva. Ő ujjaival beléhatolt, ütemesen, keményen mozgatni kezdte, majd másik kezével a kis húsgömböt kezdte masszírozni, időnként a nyelvével felvàltva. Csak olvasta, és egyre közelebb került a beteljesüléshez, és ezúttal nem hagyta abba; soha nem érzett élvezettel ajándékozta meg, a teste remegett, ujjait magábaszívta, háta megfeszült, és valahol az Aranybullánál elakadt az olvasás. Mèg a gyönyör utóhatásaként remegett, amikor megszólalt:
- Most hagyhatnád abba. - majd merev fèrfiasságàval belèhatolt, keményen püfölni kezdte, kerek, formás nagy kebleit markolva. Az utolsó pillanatig élvezte a testét, majd a fejét az asztalról lerántva, enyhèn lelógatva, a torkára engedte gyönyöre nedveit. Felemelte, megcsókolta, a szèkbe ült, ès maga elé vonta. Így pihentek, Ő a szèkben, diákja pedig a lábára hajtott fejjel.

- Hogy döntesz?
- Ezt vàlasztom, Mester. - felelte elpirulva, már felöltözve.
- Helyes. Tetszett a kis üzeneted. Elfogadom a választásod. Kedden vàrlak. Írd ide a számod. Itt a nèvjegyem, ott áll rajta az enyèm- egy cetlit tolt elé. - Írni fogok smst, hogy mikènt készülj. Ha nem bírnàl magaddal, és ahogy elnézlek, nem fogsz, kielégítheted magad, de küldened kell róla képet. Tudom, hogy így lesz, mert jókislàny akarsz lenni. - átölelte, megcsókolta, hosszan és finoman, belemarkolt a hátsójába, majd megszólalt.
- Igazítsd meg a hajad. És senkinek egy szót se. Kedden várlak. Addig is....várd a jelentkezésem. -félénken, de boldogan mosolygva bólintott, majd az ajtóhoz lépett ès elindult. Picit billegett mèg a sarkain, de a kopogás megnyugtatta. Hát csak valóra vàlik az àlma. Milyen csodálatos férfi, és milyen fantasztikus élmény....és csak nègy napot kell várnia.