Akarat V.

Ez a kapcsolat teremtett Csabából tudatos domináns mestert. Tulajdonképpen észrevétlenül nőtt hozzá a nő, szinte észrevétlenül, a maga természetességével. Mikor Csaba kora délután hazament, nem is volt kérdés, hogy újra találkoznak, egyikük sem kérdezte, annyira egyértelmű volt. Habár életmódjuk és ciklusaik nagymértékben eltértek (ő nappal, Ila este dolgozott), megtalálták a módját annak, hogy rendszeresen találkozzanak. Kicsit mindketten akartak is függetlenek maradni, Csaba még, Ila már nem érezte szükségét ennek. Nem költöztek össze és beérték főként a nő szabadnapjaival.

Voltak programjaik,Csaba megismerkedett és jól kijött Ila kislányával is, egy pillanatig sem volt kérdéses ugyanakkor, hogy a hangsúly a kapcsolat szexuális jellegén és a BDSM-en van. Ilát férje vezette be annak idején a játékba, komolyan és ötletesen fel is szerelték a kis lakást, mielőtt a férfi elhagyta őket, látszólag egyszerű berendezési tárgyak leleményesen szolgálhattak rögzítési pontokként. A nő ugyanakkor nem volt szubmisszív alkat, határozott, kemény egyénisége mellett csak a hálószobában igényelte a játékot. Ott viszont nagyon, néha megborzongatta Csabát a mélysége, hiszen a férfi még útja elején volt és egy jóval tapasztaltabb utitársra talált, aki kereteket tudott adni a férfi egyelőre formátlan vágyainak. Hiszen egy, a nemiségben a dominancián és a szubmisszión, de egészségesen működő kapcsolatban a nő visszajelzéseinek ugyanannyi szerepe van, mint a férfi vágyainak. Mert Csabának komoly gátakat kellett legyőznie ahhoz, hogy a nő örömére tegyen. Az már sokkal régebben eldőlt, hogy ő nem korlátozható, egyrészt önmagára ébredése, másrészt a börtönben tapasztaltak miatt. De nőnek nem is volt igénye erre, finoman terelgette abba az irányba, hogy a férfi egyre keményebb legyen, le tudja gyűrni például a "nőt nem ütünk meg" ősi férfikorlátját. Bármennyit is morzsolgatta ezeket a szavakat korábban magában, mégis meg kellett tanulnia például ribancnak neveznie azt, akit máskülönben szeret és becsül, mégpedig úgy, hogy a szó ne csak amolyan kiesett, tétova, nehézkes legyen, hanem éllel rendelkezzen.

Amikor először vette a kezébe a pálcát, megborzongott. Megint úgy érezte, hogy fordulóponthoz érkezett, amint a nő meztelenül feküdt előtte kikötözve, felkínálva gömbölyű hátsóját.
"Tizenkettőt Ribanc..."
"Számoljam Neked?"
"Nocsak, nem tartasz alkalmasnak arra, hogy megjegyezzem hányat kaptál? Ha ilyen pimasz vagy, azt hiszem nem érdemled meg azt sem, hogy beszélj közben."
Elvigyorodott, azzal hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a nő hányódó bugyiját és s szájába tömte. Az első ütés csak amolyan tapogatózás volt, de a suhogás, a csattanás, a nő nyögése és a pálca finom, enyhe visszarugózása olyan örömmel töltötte fel, amit addig nem érzett. A neki, erejének kiszolgáltatott női test, a felelősség érzése vívódott a vad, gátlástalan kéjjel, a szadizmus mindenkiben meglelhető ősi kódjával, de a tükörből látta Ila szemét és tudta, hogy még tovább mehet. Lecsapott másodszor is a saját tenyerében érezve mennyire csíp és fáj az ütés, a nyögésből megérezte a határt, de meglátta a nő nagyajkáig kicsorgó nedvet is. A harmadik ugyanilyen volt, de más pontra mérte... a negyedik is... az ötödiknél megállt. Nézte a nő fenekén a gyorsan múló fajtába tartozó piros csíkokat, megtapintotta őket, hogyan tüzelnek. Forró volt, érezte, ahogy az élménytől, a nedv illatától és a testmelegtől merevedni kezd ő is... hat... hét... nyolc... és kilenc. Mindig más pontokra, de ugyanazzal a hatékonysággal, látta, hogy a kötelek megfeszülnek kissé, de a nedv továbbra is ott csillog a nő szeméremtestén. Megint kis pihenőt tartott, megnyalta a tenyerét és úgy simogatta a nő kipirosodott fenekét, majd hideget fújt rá. Újabb hirtelen ötlet, kipattant a konyhába jégkockáért és a sanyargatott felülethez szorította, majd hozzáértette a nő szeméremajkához, ott, ahol a nedv megcsillant. Ila összerándult és libabőrös lett. Majd letette a jeget, ismét megragadta a pálcát és a maradék hármat is rámérte, az utolsót kicsit átlósan, hogy egy cseppet a puncit is érje...

... nem oldozta ki, hanem addigra teljesen keménnyé vált farkát a nőbe vezette, a jégkockát pedig a fenekére nyomta. Kivételesen nem kellett sokat mozognia, de Ila is elélvezett rajta, majd kirántotta és a nő piros, enyhén csíkos fenekére lövellte a magját, amit szétdörzsölt, hogy beigyák azok a csíkok az alkalmi testápolót...

Amikor később a konyhába mentek és rágyújtottak, a nő kéjesen fújta ki a füstöt és amögül nézte széles mosollyal.
"Ötleteid vannak baszki... ez jóóóó!" - mondta és mindketten elnevették magukat, tudva, hogy ennél nagyobb elismerés szóban nem lehetséges mindezek után.