Sportoló rabszolgám 3

Eloldozlak. Úgy látszik egy kicsit szorosan kötöttelek meg, mert dörzsölöd a csuklódat, bokádat. Elindulsz a konyha irányába. Még mindig meredezik a kéjléced.
Leülök kedvenc fotelomba, a kis asztal mellé. Nagyon jó hely ez, mert a függönyön keresztül láthatom az utca forgalmát is. Lassan kezd sötétedni. Sorban gyulladnak ki a közvilágítás lámpái...
Kiszólok a konyhába. Behívlak.
- Húzd be a függönyöket! Utána kapcsold fel a sarokban lévő hangulatlámpát.
A konyha felől már lehet hallani a kávéfőző sistergését. Éppen végezel a munkáddal, és már is siethetsz a kávéért. szépen kis tálcára téve behozod. Figyelmes vagy, mert tettél melléje cukrot, édesítőt is, és kávétejszínt.
- Jó pincér lenne belőled. Ülj le velem szemben a másik fotelbe! Én cukor és tejszín nélkül iszom a kávét. Te szolgáld ki magadat!
Csendben kávézunk. Utána én rágyújtok egy cigire... Kínállak téged is, de elhárítod.
- Köszönöm Uram, de sportoló vagyok, s nem élek vele.
- Soha nem is cigiztél?
- Nagyon fiatalon - mondhatni gyerekként - rágyújtottam néha. De csak azért, hogy "nagyobb" fiúnak nézzenek. Aztán rájöttem, hogy így is megteremthetem a renomémat. És ami óta sportolok nem gyújtottam rá. Nem zavar a füst, de nekem nem kell.
- Csak dicsérni tudlak ezért. Milyen eredményeket értél el a birkózásban?
- Semmi kiugró. Beférek a csapatba. De nem is azért birkózom, hogy bajnok legyek. Csak kell a sport a kondim fenntartására. És láthatod, jó testet nevel. Te is uram megdicsérted, amit most is megköszönök. Jó a társaság, szeretek oda járni.
Elnyomom a cigit.
Rád parancsolok, hogy vidd ki az kávés poharakat és a többit a konyhába. Mosogass el, és mindent rakjál a helyére.
Ugrasz... Látom, hogy jót tett a beszélgetés. Teljesen lelankadtál. Már én sem vagyok kemény.
Lefekszem a heverőre. Nem váratsz sokáig. Bejössz, odaállsz mellém, s kezembe adod a póráz végét, amit eddig a hátadra vetettél.
- Uram parancsoljál velem!
- A éjjeli szekrényben találsz testápolót, vedd elő!
- Igen uram.
- Masszíroztál már életedben?
- Még nem, de engem sokszor.
- Terítsd le a heverőt. Ott van a szekrényben lepedő - mutattam.
- Igen Uram.
Serényen tevékenykedsz, s máris kész a heverő a masszírozásra.
- Akkor gyerünk! Dolgozz rabszolga!
Először a hátamat masszíroztatom. Már így megállapítom: Jó kezed van hozzá. Tanultál a masszőrödtől.
- Ahhoz képest, hogy még nem csináltad, ügyes vagy. Majd meglátjuk, hogy a végén is ez lesz-e a véleményem. - incselkedek Veled.
Nem válaszolsz, csak teszed a dolgodat. Rendesen végig gyúrod a hátamat, fenekemet, lábamat. Különösen a talpammal foglalkozol sokat, és jól.
- Uram! szíveskedjél megfordulni, hogy előröl is meg tudjam csinálni!
Megfordulok. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz így kezdeni velem.
A lábamnál kezded. Jössz fölfelé.
Elmosolyodok, mert a farkam környékét kihagyod. Pedig már nincsen nyugalmi helyzetben. Rád sandítok... látom, hogy neked is meredezik... Majd meglátjuk, hogy mi lesz a végén.
Amikor már a mellkasommal végeztél, Kérdően nézel rám.
- Folytasd!
Még mindig egy kérdőjel vagy.
- Folytasd! A kihagyott részt is!
Óvatosan nekiállsz. Először csak a környékét, majd az egyre keményebb részét is kezelésbe veszed. Nem feledkezel el az egész környékéről. Óvatosan, de nagyon érzékileg csinálod. Nagyon jólesik. Majdnem eljutsz a csúcsig. Ezt nem engedem.
Ellököm a kezedet.
- Megdicsérlek rabszolga. Miért nem csináltad meg előszörre az egész testemet?
- Nem mertem. Amikor minket masszíroznak a birkózóknál az mindig kimarad. Nem meleg a masszőr... De hallottam már más csapatbeliektől, hogy az ő masszőrjük minden gond nélkül masszíroz ott is.
- Mivel ilyen jól dolgoztál megengedem, hogy kérjél valamit!
Elgondolkodsz, és félve mondod:
-Uram. Ha szabad arra kérni Téged, hogy kötözzél újra meg, és büntess meg azért, mert nem masszíroztalak meg elsőre magamtól mindenhol.
Valami ilyesmire számítottam. tudtam, hogy kihasználod az alkalmat, hogy újra igazán kiszollgáltatott helyzetbe kerüljél.
- Legyél saját magad bírája. Szabd ki magadra a büntetést.
Elgondolkodsz.
- Ameddig kikötlek, van időd meggondolni...A heverőre kötlek ki megint x helyzetben. De teszek egy párnát is alád, hogy jobban kidomborodjon a formás feneked.
- Nos... hogy döntöttél, "bíró úr"?? - kérdezem nem minden él nélkül.
- Ha nem fáraszt, akkor kérek tizenötöt a vékony pálcával a fenekemre, és szintén tizenötöt a korbáccsal a hátamra. S ha kérhetem megint vedd elő a gumikesztyűt és használd. Nagyon kellemes volt, és szokatlan a prosztatamasszázs.
- Rendben.
S már vettem is elő a pálcát.
Minden várakozás nélkül lecsaptam az elsőt a fenekedre. Láttam, hogy összerándulsz, de nem érdekelt. Te kérted, akkor bírjad is ki. Szenvedj!
- Látom: élvezed... Biztosan kéred mind a tizenötöt?
- Kemény vagyok, és kérem. Legfeljebb pár napig nem zuhanyzok a többiekkel edzés után.
Azért vigyáztam, hogy ne nagyon maradjanak nyomok. A vékony pálca inkább csip, mint nyomot hagy.
Következett a korbács. Azzal nem kellett annyira vigyázni, mert az csak bőrpírt hagy maga után.
Rendesen megkaptad a magadét... Azért a végére már szívtad a fogadat... Lehet, hogy megbántad mennyiséget.
- Becsülöm, hogy hangos zokszó nélkül végigfeküdted...
Leülök melléd, és a harmadik kívánságodat is teljesítem...
Látom kezdesz ellazulni, és élvezed a dolgot... Rendesen megmasszírozom a prosztatádat.
- Uram! Kérem hagyjad abba, mert elélvezek, annyira jó.
- Hányszor tudsz elélezni egy délután?
- Eddig három volt egy napon. Többször nem is próbáltam.
- Akkor emeld meg a fenekedet. Teszek alád papír szalvétát, és folytatom.
Hálás szemmel nézel rám... Már észre vettem korábban is, hogy nagyon közel van nálad a beteljesedés s feszít a kielégületlenség.
Alád terítem, s folytatom a foglalkozást a fenekeddel. (Valahogy magam is izgalomba jöttem...)
Nem kellett sok idő, és hangos sóhajtásaid jelezték, hogy rendben vagy.
Eloldozlak, s a fürdőbe küldelek...

folyt köv.