Történelemvizsga /1/

Állt a tükör előtt, és a ráncokat simítgatta a szűk, halvány vajszínű szoknyàján. A térde felett végződött, rásimult kerek csípőjère, és egy fehér, vékony lakköv kíséretèben pontosan ès magasan illeszkedett a derekára. Fehér, ropogósra vasalt inget viselt, annyira kinyitva, hogy szép dekoltàzsa ne legyen rejtve. Testszínű harisnyával, és egy elegáns, finoman a szoknya színével harmonizáló vajszínű lakk tűsarkú cipővel viselte, diszkréten csillogó gyöngyékszerekkel. A haja decensen egyenesen hullott vállaira, egész megjelenèse tökèletesen azt mutatta, amire a holmikat vásárolta; azt, hogy vizsgázni fog. A különbség a ruha alatti viseletben mutatkozott meg; biztos volt benne, a szigorlatra nem választott volna halvány karamellszínű szettett harisnyakötővel, és egy igen hivogató üzenettel a csillogó kis titka felett, azon a kerek kis dombocskán. Tetszett neki a látvàny; felkapta a szetthez illő táskájàt, és elindult.

Ő ült az asztalnàl, és szigorúan, minden érzelemtől mentesen nézett rá; természetes viselkedés, ha a diák ront vagy hibázik. Nagyon félt mindig a történelemóráktól, vizsgàktól, soha nem érzett rá, mikènt tudná elsajátítani. Elég nagy bajban volt, hisz a vizsga feltètelét sem teljesítette, ezért is állt most olyan kínosan zavartan előtte. Mióta az első előadáson meglátta, sokat fantáziált róla, a puszta látványa is tomboló vágyat ébresztett benne. Jóképű volt, izmos szèles háttal, sötét, kifejező szemekkel, és röviden hagyott körszakállal, finom kis csíkokkal diszítve arca két oldalàn. Fiatalason és dögösen öltözött, bàr az órákat zakóban tartotta. Intenzíven èlt benne az emlèk pár héttel ezelőttről, amikor az èpület kávézójában Ő állt előtte, természetesen zakó nélkül. Csak simogatta szemeivel a hátát, és egyre jobban kínozta a bizsergès, kicsit közelebb lèpett; és megérezte az illatát. A visszafojtott sóhaj és az arca pirulása leleplezhette volna, de szerencsèje volt. Így állt most előtte, a vágytól forrón, de a vizsga miatt rettegve. Ő elvette a házidolgozatot, és anèlkül, hogy ránèzett volna, fèlretette az asztalra. Stílusos, de tipikus egyetemi szoba volt, több ilyenben is járt már. Kicsit fèlrehúzta a szàját, rájött és tudta, a barátnője írta a dolgozatot, ő semmit sem tudott hozzátenni. Már könyörögni kezdett volna, amikor Ő megszólalt, ès szigorú hangjàn afelől èrdeklődött, hogy fog így vizsgázni.
-Ennyit tudott hozzátenni a feladathoz?-és a fejèvel finoman az inge felé bicentett.
-Nem értem, mire céloz. - kétségbeesve, majd dühösen gondolta végig, hogy a kedves, éltanuló, profi töris barátnője beàrulta, és beavatta a kedves tanár urat, hogy mennyire vonzódik hozzá. Nem haragudott barátnőjére, hisz nagyon cserfes volt, ráadásul tényleg vonzódott hozzá, erről àrulkodott az àgyékát ölelő forróság is.
- Pontosan érti, mire célzok- ràntotta vissza a szigorú mèly hang a valóságba. Egyre ijedtebben kereste a megoldást. Le kell vizsgáznia. Muszàj. Tudni nem tudja, ès nem is fogja annyira, hogy àtengedje. Ráadásul eszèt veszti tőle....de vajon, egyáltalán...?!
-Sokat segítene a barátnője, miért nem kérte? Persze nem arra, hogy írja meg maga helyett. - sötét szemeivel tovább valatta, tehetetlen némaságát tudomásul vève.
-Sokat beszèl, nem úgy, mint maga.
Csodálatos, gondolta. Szóval elmondta neki.....mielőtt bármit is kitalálhatott volna, kicsit oldalra fordult a széken, ès másként, talán más határozottsággal nèzte. Kezdett remegni a lába, idegességében egyik kezèvel az inge gallérjàt huzogatta. Pár másodpercenként Rá nézett, de nem tudott kiigazodni Rajta, ezèrt inkàbb hol az asztalt, hol a cipőjènek csillogó hegyes orrát vizsgálgatta, abban a remènyben, talán megnyugszik....de nem járt sikerrel. Kínzó volt a némasàg, lassan a pánik kezdte marni a testét a vàgy helyett; itt nem bukhat el. Ebben a pillanatban Ő picit előredőlt a széken, és teljesen más hangnemben szólalt meg; hatàrozottsága megvolt, még intenzívebben is csengett a hangja.
-Hallottam ezt azt Rólad. És igen nagy bajban vagy. Olyan közel jöttél hozzám a sorban állva, hogy éreztem az illatod, a vibrálásod, a visszafojtott sóhajaid. Tudom, hogy kívànsz. És ne tagadd, most is. - Felàllt, és közelebb lépett hozzá. Magasabb volt nála, de kényelmesen. Ő lenézett rá, és sörétbarna szemeivel szinte felnyársalta.
- Elmondta nekem, hogy milyen vágyaid vannak, amikbe azon a vodkàzós tanulós estén avattad be. Jól berúgtál, az biztos. Mindent elmondott, többek közt azt is, hogy leírtad, amolyan kis naplószerűen, mit és hogyan szeretnèl àtélni. Történetesen meg is említettél.
Elpirult, és lesütötte a szemeit. Már nemcsak forróságot érzett, kicsit oldalra tolta a csípőjét, hátha segít rajta, de a mozdulat odavonzotta az Ő csillogó szemeit, és szinte falni kezdte, lassú, de mohó pillantásokkal haladt a testén, a mellein át az ajkain keresztül a szemèig. Határozott, mély szemkontaktusba húzta, és érezte, összeesett végleg. Kicsúszott a száján minden...
- Szüksègem van a vizsgára, anèlkül nem engednek szigorlatra...kérem...- és ebben a pillanatban Ő erősen megragadta a tarkójànál.
- Gondolod, megèrdemled? Öt percet se szàntàl rá, hogy megírd, de arra, hogy idegyere, óràkat, ahogy nézlek, nem keveset. Hogy is van ez?
Biztos volt benne, innen már nincs visszaút, bár ennek igazán örült. Húzta már a haját, ahogy tartotta, de ez, fura módon, csak fokozta izgalmát. Már semmi mást nem akart, csak érezni a testét...
- Igen, azèrt jöttem, mert le akarok vizsgázni, és mert vágyom Rád, és az erődre, hatalmadra. - ösztönösen lassan emelte Rà a szemeit, èrezte, ahogy megolvad tekintetétől, és Ő azonnal az àlla alà nyúlt a másik kezével, keményen megcsókolta, ráharapott alsó ajkára, pár pillanatig harapdálta, majd elengedte. Határozott mozdulattal a hajánál fogva az asztalhoz vezette, és arcát az asztal lapjához nyomta, és félig elègedetten, fèlig kritikusan vegigsimított gömbölyü hàtsóján.
- Làtom készültél. Vàlaszthatsz: vagy elfogadod, amit mondok-tekintve a lábad közötti forróságot ezt választod- vagy megtanulod az anyagot. És mindketten tudjuk, ezt nem is akarod, és nem is fog menni. Hàrom hét van a vizsgáig, addig hetente kétszer tiszteleted teszed itt nálam. Most kapsz ízelítőt, távozás előtt válaszolsz.