Sportoló rabszolgám

Kényelmes fotelomban ültem az ablak előtt... A tüllfüggönyön keresztül láttam az utca forgalmát. Láttam, amikor megálltál a kocsiddal a ház előtt. Sejtettem, hogy korábban fogsz érkezni pár perccel a megbeszélt időpontnál. De azt is tudtam, hogy inkább kinnt várakozol a kocsiban, és pontosan 5 órakor fogod megnyomni a csengőt.

5 óra O perckor megszólalt a csngőm, de hagytalak egy kicsit várakozni. Pár perc mulva ajtót nyitottam és szigoruan rádnéztem.
- Gyere be!
- igen Uram. Kéz és lábcsókom! Kérem, hogy tekintsen rabszolgának, akivel azt tesz, amit csak akar.

Tudtam, hogy ezt fogod mondani, hiszen megbeszéltük levélben. Akkor megmondtam, hogy csak feltétlen engedelmességet tudok elfogadni. És azt is megmondtam, hogy mit kivánok, és mire számithatsz.
Lesütött szemmel állsz előttem. Az ajtó melletti kispocra már oda volt készitve a bilincs, és a kutyanyakörv.
Rádparancsoltam, hogy fordits nekem hátat, hogy meg tudjalak bilincselni. A bilincs kattanása már nekem azt jelentette, hogy rabszolgám lettél.
Térdre parancsoltalak, s a nyakadba tettem a nyakörvet, amihez hosszu lánc van csatolva. Ennélfogva bevezettelek a szobába.
Leültem egy kényelmes székbe, s magam elé állitottalak.
- Most végigvizsgálom a tesedet, hogy tényleg olyan kellemes-e, mint amilyennek leirtad.
- Igenis uram.
- A rabszolga csak akkor beszél, ha erre engedélyt adok! - csattantam fel.
Némán veszed tudomásul a mondottakat.
Ruhán keresztül végig simitom először a felsőtestedet, majd a nadrágodat is. Érzem, hogy a nadrágban márkeményen áll az, aminek álnia kell...
- Ejha... tényleg nem hazudtál... rendesen el vagy eresztve.
Megszólalni nem mersz, de a szemeddel intesz, és látom hogy örömmel nyugtázod, hogy megfelelőnek tartalak.
Leveszem a bilincset rólad, és rádparancsolok:
- Vetkőzz le egy alsóig!
Azonnal teszed a dolgodat. Ott állsz előttem egy fehér sportalsóben, amit keményen feszit már a tartalma.
Ujra bilincset teszek rád, és az egyetlen ruhadarabodat én veszem le rólad. Ahogy lehuzom, a férfiasságod kiszabadulva börtönéből egyenesen rámszegeződik.
- Hmmm... Szép kis darab.
Most már meztelenül állsz előttem, és ujra végigvizsgálom szemmel, kézzel a testedet. A lábad közötti keménysééget sem hagyom ki... a lőcs végén már az első "örömcsepp" is látszik. Észreveszem arcodon, hogy örülsz az elégedettségemnek.
- Szép tested van. Kidolgozott. Sokat jársz kondizni?
- Igen, uram! De az aktiv sportnak is köszönhető.
- Milyen sportot üzől?
- Birkózok.
- Akkor ott álandóan a másik fiu testének közelében vagy. Legalább is én ugy gondolom abból, amit néha TV-ben látok.
- Ha szabad mondanom, és nem a fiuk testi közelségét kivánom, hanem azt hogy egy idősebb ur parancsait teljesithessem.
- Megkapod. Most pedig leveszem a bilincset. Itt van egy kendő! Kössed be a szemedet.
- Igenis uram!
- Levetkőztetsz egy engem alsőóónadrágig! De a testemhez nem érhetsz hozzá.
Serényen nekiállsz, és nagyon pontosan teljesited a parancsomat.
Amikor már csak egy alsó van rajtam, ujra bilincs kerül a kezedre.
- Most pedig csak a szádat használva leveszed az alsómat is.
Nagyon ügyesen leveszed az utolsó ruhadarabomat. Közben kerülgetni kell, mert a fenekemet csak igy tudod lecsupaszitani.
Az én farkam is keményen áll már, mert nagyon tetsziik a látványod. ...
Amikor végesztél, megállsz kötelességtudóan, a dicséretre várva előttem. A szerszámod egyenesen nekemszegeződik. Kedvem lenne eljátszogatni vele, de nem teszem. (Megjön annak is az ideje)
Térdre paransolak. A póráznál fogva az ágyékomhoz huzom a fejedet, és a szádba adom nem tul nagy "szervemet".
- Szopd, nyald! Szerezz örömet az uradnak!
Azonnal észreveszem, hogy nincsen nagy gyakorlatod ebben. De jólesik a munkálkodásod.
Megálljt parancsolok. Az ágyra fekszem, s Téged az ágy mellé térdeltetlek. Kezemben a póráz vége.
- Nem szoptál még életedben? Mert ugy érzem, hogy gyakorlatlan vagy ebben. Voltál már egyáltalán férfi rabszolgája?
- Uram! Eddig még nem voltam senkinek sem rabszolgája. Pedig már gyermekkorom óta vágytam rá.
- Voltál már férfivel, fiuval egyáltalán?
- Nagyon fiatal koromban volt egy fiubarátom, akivel együtt "játszadoztunk".
- És meddig jutottatok el?
- Csak közösen kivertük... semmi több. Volt hogy hozzáértünk egymáséhoz, de csak ennyi volt.
- Hogy állsz a nőkkel?
Volt már néhány nőm, Közel is kerültünk egymáshoz nemileg. De egyiktől sem kaptam meg a kiszollgáltatottság érzését. Pénzes dominához elvből nem mentem. Pedig lett volna...
- Akkor hogyan mertél nálam jelentkezni?
- Mindig vágytam arra, hogy egy domináns partner kezelésbe vegyen.
- És mindegy, hogy DOM, vagy DOMINA?
- Próbálkoztam hölgyekkel is, de a végére mindig kiderült, hogy hivatásos DOMINÁK. És én tartom magam az elveimhez... Nem mindha gondot jelentene a megfizetésük... Amikor megláttam az Ön hirdetését, ahol kifejezetten közölte, hogy anyagiaktól mentest keres, akkor elszántam magam arra, hogy jelentkezzek. Őszintén megmondom, hogy mindig vágytam arra, hogy egyszer össszejöjjek egy férfivel. És igy, hogy az anyagiaktól mentesség, is össszejön, belevágtam.
- Ezt miért nem mondtad a levelezésünkben?
- Féltem, hogy elutasit...
- Lehetséges, hogy elutasitottalak volna, de igy büntetést fogsz kapni.
- Tisztelettel elfogadom - uram.
Odavezetlek egy fotel mögé. A támlán keresztül ráhasaltatlak, s erős kötéllel a karfához kötöm a kezeidet, és a lábhoz pedig az alsó végtagjaidat.
Kipucsitott fenékkel vagy előttem.... lehet, hogy máshoz is lenne kedvem, de most büntetés következik inkább - mert megérdemled.
Előveszem a szekrényből a vékony suhogós pálcát, és először csak egyet ütök rád, hogy lássam, hogy mennyire birod...
- Elsőre 5 ütést kapsz suhogós pálcával.
- Igen uram.
Kimérem az 5 ütést, amit egy hang nélkül elviselsz...
Ránézek az arcodra, és látom, hogy azért volt hatása.
- Most még emlékeztetőül a korbáccsal is kapsz ötöt.

- Megköszönöm uram, hogy figyelmeztetsz arra, hogy nem csak a hazugságot bünteted, hanem az elhallgatást is.
Máris suhog a vékony szijjakból készült korbács.
Megállapitom, hogy jó bőröd van, mert nem maradt nyoma a pálcának... a korbács után is csak egy kis bőrpir látszik.
Eloldozlak, de közben megsimitom a fenekedet. Erre összerezzensz.
Amikor megint egyenesen állsz látom, hogy - ha lehet - még keményebb vagy, mint előtte...
- Ugylátszik nem is volt olyan kemény a bünti... és talán élvezted is...
- Engem még soha nem vertek meg. Még gyerekkoromban sem. De ugylátszik a kiszollgáltatott helyzeteben élvezem ezt.
- Az őszinteségedet dijjazom! Ezért jutalmat is kapsz.
Magamelé állitalak, és eljátszadozom az egyre jobban keményedő férfiasságoddal. Alig birom visszatartani magamat attól, hogy a számat is használjam... De erre még várni kell.
- Köszönöm uram... Meghálálom, hogy ilyen jó vagy hozzám!

folyt köv.