süti 1.

Rosszkedvű, nyűgös és pasigyűlölő vagyok. Barátnőm, aki szintén szub, csavarogni hív. Rójuk a plázában üzleteket, közben elmeséli, jókat cseveg egy Dom pasival, és milyen jó fej, kedves, humoros...nekem való.
-Nem érdekel egy pasi sem-morgom.
-De meg kellene ismerned, nagyon aranyos!
-Hagyj békén ezzel...utálom az összeset!
-Oké...gyere, együnk egy sütit.
Beülünk egy cukrászdába. Barátnőm furán viselkedik, izgatott, nézelődik, vigyorog. Én a villámmal szadizom a Rákóczi túróst, kiélve rajta a rosszkedvem.
-Sziasztok!
Felnézve a tányérból, egy magas, nagydarab pasit látok, egy-egy szál virággal a kezében, és mosolyogva szemlél minket.
-Szia A! Örülök, hogy eljöttél.-pattan fel barátnőm az asztaltól, és lenyom két puszit a pasinak.
- A, bemutatom neked a barátnőmet. Gyere M, állj már fel! Felállok az asztaltól, előtte a villámat látványosan a sütim közepébe döföm...ahha, a kedves barátnőm keríteni akar, na majd rájön, hogy kár volt ezt a virágos csávót iderángatnia...
-Szia! M vagyok! A szemem belefúrom az övébe, flegmán végignézek rajta, közben kezet fogunk, de mire ráfogna, már húzom is vissza kezem.
-Szia, én A vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. A virágot nektek hoztam, elfogadjátok? A szemét közben le nem veszi rólam. Barátnőm azonnal csivitelni kezd:
-Persze, nagyon aranyos vagy, köszönjük. Elveszi helyettem is, én ugyanis folytatom a sütim piszkálását, rájuk sem hederítek. A odaül az asztalhoz, és hozzám fordul:
-M, jól látom, hogy nem lehet valami finom a Rákóczi túrós? Az a kedvencem, de úgy látom, nem ízlik, azért trancsíroztad fel.
-Fogalmam sincs milyen. Nem kóstoltam meg.
-Hm. Akkor kérek egyet magamnak, és ha finom, kapsz még egyet te is. Mit szólsz?
-Kérj magadnak, amit szeretnél. Nekem mindegy.
A felszolgáló odabilleg az asztalhoz, A rendel 3 db Rákóczi túróst, 3 üveg ásványvizet.
Kihozzák a sütiket, A elviteti előlem az előző sütim romjait. Nagy elánnal villázza be a szájába az első falatot, majd elégedett fejet vágva mosolyog rám:
-Kóstold meg szerintem. Isteni!
-Nem kértem másikat. Nem kívánom.
Barátnőm szeme villámokat szór, közben mentené a menthetőt:
-Huhh, ez tényleg finom! M-nek rossz a gyomra pár napja, biztos azért nem eszik.
-Jaaa...nem vesz be a gyomrom bármit. Közben le is döföm barátnőmet a szememmel.
-M, kérek neked egy teát. Citromfű teát. Az nyugtató hatású.
-A, nem vagyok ideges, majd én tudom, nekem mire van szükségem!-csattan a hangom.
-Ahha. Látom. Szerinted, mire van szükséged?- A úgy fúrja a szemét az enyémbe, hogy zavarba jövök.
-Nem mindegy?
-Nem. Azért kérdeztem.
Szívem szerint felpattannék, de olyan dühös vagyok, hogy eldöntöm, nem hátrálok, nem futok el.
-Miért érdekel?
-Kérdésre kérdéssel válaszolsz?
-Nem szabad?
-Így könnyebb neked?
-Ki mondta?
-Akkor miért nem válaszolsz?
-Muszáj válaszolnom?
-Szeretnél válaszolni? Vagyis...tudsz válaszolni?
Kínossá válik a csend.
-Jajj, mennem kell a gyerekért, ne haragudjatok. Barátnőm felpattan, két másodperc múlva hűlt helye.
Na, remek...itthagyott ezzel a virág dílerrel. Ezért még számolunk...
-M, szeretném, ha megkóstolnád a sütit. Csak egy egészen kicsit. Ha nem ízlik, nem eszed meg. Egy próbát megér szerintem. Hm? A kedves, halk hangjától kezdek lehiggadni.
-Oké.
-Jó kislány. Mesélj.
-Miről?
-Miért vagy ellenséges?
-Az vagyok?
Bevillázok egy darab sütit. Egészen kiváló.
-Na? Nagyon borzasztó?
-Nem. Egészen jó...
-Ugye? Előbb kóstolj, aztán dönts.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Amit mondtam. Nem többet, nem kevesebbet. Szóval, miért dühöngtél?
-Nincs szükségem arra, hogy kerítsenek nekem.
-És mire van szükséged?
-Ne nyúzz ezzel kérlek.
-Oké. Elmesélem, hogyan kerültem ide. Sokat beszélgettem a barátnőddel. Hamar kiderült, hogy nem egymást keressük. De szimpatikus volt, megbeszéltük, hogy összefutunk. Én a mai napot javasoltam, de azt mondta, hogy egy barátnőjével fog plázázni. Az én ötletem volt, hogy ha csak pár percre is, de fussunk össze. Rólad nem esett szó, nincs semmilyen összeboronálásról szó.
-Aham. És a virág?
-Milyen nap van ma?
-Nem tudom.
-Nőnap. A magamfajta férfi tiszteli a nőket. Ezért hoztam virágot.
-Értem...köszönöm a virágot.
-Szívesen. Jobban vagy?
-Igen. Sajnálom, ha bunkó voltam.
-Semmi baj.
-Tudom. Az előítéleteid és a félelmeid rabja vagy.
-Lehet.
-De nem erre van szükséged.
-Valóban nem.
-Segítsek ráébreszteni téged arra, hogy mire van szükséged?
-Hát...nem is tudom.
-Rendben. Itt a névjegyem. Ha tudod már, keress meg, beszélgethetünk tovább. Most mennem kell. Vigyázz magadra. Szia M.-feláll, megsimítja az arcom, és már megy is.
-Szia A. Köszönöm.
Zavarodottan, botorkálva indulok haza, kezemben szorongatom a névjegyet.