Lupus 1

A finoman redőzött selyemterítő ráncai között simuló női testre libabőröket festett az anyag hűvössége. A gyorsuló lélegzetvétellel leginkább hullámzó bárka képére emlékeztetett volna, ha a felé közeledő férfikéz a tarkójához érve meg nem álltotta volna a ringást, hogy a tekintetével fonjon béklyót a nő lelke köré.

A férfi avatott kezében a jégcsappenge sistergő sebet ejtett a nő hótiszta , hibátlan bőrén, és a fájdalom nyomán születő könnycseppek sietve indultak a csípője és ágyéka felé.Mielőtt céljukat elérték volna, párává forralta őket a test remegése.
A nő szemhéján át csak árnyékát érzékelte a feléje tornyosuló férfi testnek...

A halk nyöszörgés kéjes öntudatlan sikolyba készült fúlni, amikor a jégdarab már az ágyékot szelte keresztül-kasul, néha megérintve a nő combjai közül kimagasló domb rejtette szárnyakat.
Finom, de megkérdőjelezhetetlen mozdulattal a férfi az ajkára tapasztotta kezét, mintegy lezárva a kitörni készülő hang útját. Tágult pupillák árnyékába bújt, vonagló női test látványa tárult elé, mely a kéj, és kétségbeesés különös jegyeit mutatva csak az Övé volt.......

A kiserkenő vér összemosódott a jég olvadása közben megindult tovaszaladó vízcseppekkel......vörösmárványereket rajzolva a forró altestre. A visszatartott sikoly helyett enyhe orgazmushullámok mozgatták meg a nőt, melyhez a levegőhiány erőteljesen hozzájárult.......szinte vákummal szívtabne a fárfi tenyerét, és láthata5tlanul is lezárta az orrnyílásokat a pszichéjével, hogy minél továőbb tartson ez a félöntudatlan állapot...a teste vergődő prédaként tekergett a selyemredők között, azokat maga alá gyűrve visszavonhatatlanul.
A férfi meghökkenve tapasztalta, hogy olya közel a határ, és egy elrugaszkodott pillanatban akér képes lenn eakaratlanul is ártani a kezei között fuldokló-élvező nőnek..veszéles játék ez, sőt, korántsem játék. Élet-halál-kéj színtere.
Finoman megemelve a nőt , a háta alányúlva, szabad utat adott a levegőnek, ami hatására megremegett az esendő test a kezében és kapkodva kezdte a tüdejébe pumpálni az eddig nélkülözött levegőt.
Magához ölelte, nem bánva, hogy az öltönyét végig festi a kéj és az áldozat leve.........akarta Őt, soha nem elengedve, láthatóan, és láthatatlanul birtokolva.