Vidáman a szabadban (5)

Gyors be- és lepakolás után, már jöttek is vissza a házból, s intésemre Félix és a hamarabb visszaért Bandita már egresszíroztatta is a sajátjainkat is, a fákról lógó srácok előtt, de még sportgatyában, pólóban, ahogyan megjöttek. Az alapos kifárasztásuk után lehetőséget kaptak, hogy egy-egy tört ággal maguk is megütlegeljék a felfüggesztetteket és persze egymást is.
Jól számítottam, mert a függő srácok (Niki és Encsi) csak mértékkel kaptak tőlük, de egymáson kezdetben kisebbeket, majd egyre nagyobbakat ütöttek, amit Bandita is elősegített, mert maga is beszállt ebbe a játékba. Mikor alaposan kifáradtak és már felment bennük a pumpa is egymásra, a másik ütésére haragudva, egyre nagyobbakat ütöttek, leállítottam őket. Leszedettem velük a függő srácokat is a fákról, majd vegyesen le kellett ülniük elém, körbe, a fűbe. Várakozóan néztek mind rám, mi következik most.
Ekkor Nikire néztem, aki lassan megértette kívánságomat és beszélni kezdett. Röviden elmesélte, hogyan ismerkedtünk meg itt, régebben. Elmondta, hogy mit tettek, miután elrabolták Gábort innen, a ház mellől, a fától, ahol akkor Ő volt kikötve, s akivel addig „szórakoztak” a másik, lentibb esőházban, míg megérkeztem. Majd én hogyan szabadítottam ki a kezeik közül Gábort, s mit kaptak ők „cserébe” tőlem, és együtt tőlünk itt a házban és a ház körül, anno.
Arról is beszélt még – folytatva Niki által elkezdetteket Encsi - ez ugyan már közel öt éve volt, de ma is szívesen emlékezünk erre vissza, ezért is jöttünk azonnal, ahogy értesített minket Ákos az újabb „lehetőségről”. Még azzal zárta, hogy ugyan eltelt több év, de azért ma is szívesen szolgálnak mazoként és subként, ha van rá módjuk, lehetőségük. A falujukban ezt nem tehetik meg, az előítéletek miatt. – magyarázkodott még a végén.
Egy ideig csend volt, mindenki elgondolkozott a hallottakon. A kis Ádi kezdett mozgolódni és látszott szólni, kérdezni akarna valamit. Intettem, mondja. Ádi ezt kérdezte meg:
- Azt értem, hogy mit szerettek ebben, mert én is azt szeretem, de azt már nem, hogy akkor, itt, hogy volt merszetek csak úgy „ellopni” egy fára kikötött srácot, aki akkor jó pár évvel, vagy akár egy évtizeddel is idősebb volt Nálatok és az elbeszélésetekből ítélve izmosabb is volt, mint Ti? Gáborra gondolok. – tette hozzá.
- Felelőtlenek voltunk még, bele sem gondoltunk akkor, mit teszünk. – kezdte elgondolkozva Niki a válaszát. – Láttuk a srácot itt függeni, „kiakasztva” és más senkit. Elkapott a hév minket és tettük gondolkozás nélkül. Lent a házban még meg is csipeszeltük, a csipeszek alatt egy zsineg futott, majd lerántottuk azzal egyszerre a csipeszeket Róla. Gábor ordított, de mi is utána, mert ekkor zúdult ránk Ákos.
- És mi történt? – lett izgatott Ádi.
- Semmi különös. – szólt flegmán már Encsi. – Lekapott minket a tíz körmünkről, kaptunk a sokkolójával is előtte, majd jól összekötözött, míg Gábort ápolta. Megkötözve felhoztak ide minket és alaposan elvertek kint, itt, majd alhattunk megkötözve bent a házban, velük s reggel újra kaptunk hiriget és mehettünk haza utána.
- No azért más is történt itt, amiről Te sem tudsz. – folytatta Niki. – Emlékszel, versenyt kellett volna tartanunk, ki „lő el” hamarabb, de én neki sem kezdtem. Ekkor Ákos elvitt Téged, engem meg Gábor fel a házba és ott kinyögtem, hogy „- Még sohasem voltam nővel, de nem is leszek, mert nem vagyok férfi, hiszen ugyan mindenem meg van, ép és fejlett, csak nem működik, mert impotens vagyok. Ekkor Gábor megkérdezte mióta tudom ezt magamról? Azt válaszoltam, hogy csak pár éve. Lány, nő sohasem izgatott, még iskolás társak sem, sőt a nővéreimet sem lestem meg öltözés közben. Észrevettem, hogy tőlük sohasem jövök izgalomba. Ekkor kezdtem közeledni jobban Hozzád, kipróbálva fiúval megy-e? De Veled sem ment. Ha hozzám ért valaki, hamarosan fájdalmat éreztem s nem tudott felállni sohasem a farkam. Ezért is használtuk a vibrátort. Ekkor Ákos arra kért engem, hogy álljak az ablak elé, hogy jól lásson. Gábor rosszallóan nézte ezt. Ákos nem törődve Gábor nézésével, azt kértem, hogy nézzek ki az ablakon s szóljak, ha fáj. Lassan simogatni kezdett, először a hátamat, a felső karomat kívül, majd felemeltette a kezemet a fejemre és a hónaljamat is (ott nem volt szőrös). Végig csikizett. Haladt előre, megcirógatta a mellbimbóimat is. Ekkor éreztem először az idegrángást a testemen, de még nem szóltam, jeleztem. Haladt lefelé a köldökömig, majd a combomon kívül s végig a lábszáramon. Mikor a bokámig ért, felemeltette a lábamat, majd hirtelen a talpamat csikizte meg. Ekkor felkiáltottam s látszott is a fájdalom az arcomon. Ákos felnézett, vagy lenézett a farkamra, s azt látta csak, hogy az kezdene meredezni, de nem nyílik a fitymám, nem tud kibújni a makkom. Odanyúlt, körbetapogatta, mire én sziszegtem, s elhúztam magamat a kezétől. Ákos elnevette magát. Gábor rosszallóan nézett, én meg sértve, szinte. Ekkor Ákos gyorsan megkérdezte a legviccesebb ábrázatával tőlem: - Orvos látott már? Miért nem mész el egy urológushoz. Pár vizsgálat, egy kis nyisszantás és megoldódik a problémád! Nincs más bajod, mint fityma-szűkületed van – közölte nevetve. - Azért fáj, mert a makk nem tud kibújni a fitymádon át. Nem engedi, mert az szűk. Átmetszik, pár csepp vér és pár nap pihenés kell. S Te leszel a Casanova! – ígérte meg a végére. – Így történt. Ezért sem láttál akkor pár napig, mert megtörtént a műtét s az óta semmi bajom, megy fiúval és leánnyal is. – fejezte be Niki a történetét.
- Akkor minden jó, ha a vége is jó. – szólt Ádi, de Encsi még annyit hozzá tett:
- Szerencséd volt, hogy Ákos tudta mi a bajod. Most már sok mindent értek, amit akkor és az óta sem.
- Ha nincs több történet, vagy más, aki szintén mesélni akarna, akkor tehetnénk azt, amiért jöttünk! – szólaltam meg.
- Miért, mit tehetünk még? – kíváncsiskodott Mars és Bandita egyszerre.
- Mindjárt megtudjátok. – jelentettem ki villámló szemekkel. – Niki és Encsi már pucér itt, közöttetek mióta, de Ti? Talán felkérésre vártok? Külön míves írásra? Idézem magamat: „- Most cuccoljatok le a házban, s irány ide vissza, mert kezdetét veszi a játék, veletek is.„ – mondtam anno. – Ezt tehetitek, ha még akarjátok! – dörrentem rájuk dühösen.
Mars, kis Ádi, Zivatar és Bandita is azonnal tudta már mi a dolga. Míg Félix s én néztük karba tett kezekkel, a Subjaink igen gyorsan lekapkodták magukról - felpattanva a fűről - a sportnadrágokat és a pólókat. Hamarosan mind ott állt, de még nem „állt” előttünk vigyázzba, a kezdeti kis terpeszállásban.
Félixre néztem, aki megértett és odébb lépve tört egy vékonyabb ágat, majd lecsupaszította arról a leveleket és párat, nagyot csapott a levegőben azzal. Szépen suhogott a vékony vessző. Niki és Encsi kicsit összerezzent a hangjára, látszott régen hallották már ennek a hangját, de Mars és Ádi is fészkelődött, próbált előnyösebb pozíciót felvenni, hogy úgy érje őket a csapás Félixtől. Csak Bandita és Zivatar állt továbbra is mozdulatlanul.
Elnevettem magamat ezt látva és Hozzájuk intézve kérdésemet ezt kérdeztem:
- Ti már tudjátok mi fog következni? – kérdeztem meg tőlük.
- Nem, nem tudjuk, Uram, de sejtjük. – válaszolták katonásan, egyszerre.
- HA sejtitek, akkor tegyétek meg! – szólítottam fel Őket a cselekvésre.
Bandita és Zivatar egymásra nézett, majd lassan lefelé és szinte egyszerre vették a kezükbe, markukba a saját farkukat és kezdték húzkodni egyre gyorsuló ütemben a bőrt azon. Kellett egy kis idő, mire már mereven álltak a farkaik, de még több, hogy már vöröslően, vérrel teljen meg a makkjuk is és előbb Zivatar, majd jóval később Bandita is elspriccelt.
Félix elismerően bólintott, látva azok mennyiségét. Én pedig csak néztem a többiekre, merőn. Azok tétován álltak egy darabig, majd Encsi, Niki is kezdte már húzkodni a sajátját. Kezdetben lagymatagon, majd érezve a sürgetést, egyre gyorsulóan működtek, végezték a már sokszor begyakorolt és végrehajtott mozdulatsort. Azért végül Encsi volt a gyorsabb s nagyobb adag is spriccelt ki belőle. Niki lassabban ért célba, de végül is célba ért. Ő is elspriccelt a fűre.
(folyt. köv.)