Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ki szelet vet...

Törölt felhasználó
2009. 12. 16. 19:28 | Megjelent: 834x
…kemény és szellemileg fárasztó nap után kissé álmatagon érkeztem meg Hozzád. Belépve a lakásba láttam, hogy a fürdőt épp birtoklod…így miután kabátom, cipőm levetettem magamról, a mellékhelyiség kézmosójánál mostam arcot-kezet. A nappaliba belépve lágy szantálfa illat és gyertyafény fogadott.
„- Mire készülsz? – kérdeztem magamban elmosolyodva, s végighordoztam tekintetemet búvóhelyünkön. A hálószobában és a nappaliban mindent elborít a félhomály, gyertyák sorakoznak a padlón s a polcokon. Lágy szantálfa illat lengi be a teret, az asztalon még vígan húzza csíkját a levegőbe a füstölő rúd. A füstölő tartó mellett a laptopomat találom kikészítve: mellette a mikrofon, rajta egy levél: „kapcsolj be…”
Most már nem csak magamban mosolygok. Komótosan letelepedem kedvenc fotelembe, amit most az ajtó felé fordítottál – fáradtságom immár a múlté. Oldalt nyúlok, s bekapcsolom a gépet. Belemosolygok a beépített webkamerába. Az életre kelt képernyő teljes egészében a fürdőszoba képét mutatja: bent nálad, a kád szélén ott a te géped is.
Te épp széles mosollyal nézel kényelmesen a kamerába, két kezeddel mintegy szemérmesen kényeskedve mellkasod felé húzol egy tetemes hab mennyiséget, hogy csak az állad látszódjon ki, s a vízből kiemelt lábikóddal integetsz.
„- Szia…” – csilingel a hangod – „ játssz ma velem…”
Nagyot nyelek, te nem látod, de valahol tudom…tisztában vagy a hatással. Hasra fordulva feltérdelsz a kádban, feneked kidomborítod a habok közül. A kád széléről előveszed egyik kedvenc játékodat: egy plugot. Félig hátrafordulva szemeddel-lényeddel belemosolyogsz a kamerába, s lassan, nagyon lassan elkezded magadba tolni a játékszert. Hirtelen nagyon szűknek érzem a nadrágomat, miközben te tovább hergelsz. Félig engeded csak magadba kis barátodat…ki-be kezded húzogatni, néha csavargatod. Félig le-lecsukódó szempilláidon keresztül látom kéjesen villanó tekinteted. Ha valaki azt mondaná, hogy a látványod felajzó…hát, én tudom, a közelében sem járna az igazságnak. Nem is bírom tétlenül: nadrágomon keresztül magamra fogok…csak, hogy érezzem, valóságban vagyok. Halk sóhajjal fogadod be teljesen hátsó kapudon a játékodat, majd huncut mosollyal visszaülsz a habok alá…
„- Mit kívánsz édes Gazdám?” – kacagod a kamerába – „ mit tegyek, hogy jó legyen neked?”
Nem várt, de érdekes fordulat. Mit is kívánhatok egy rakoncátlan, huncut teremtéstől, akit oly rég láttam (hisz ez a nap nekem az örökkévalóságig tartott)? Jó válasz: bármit…
„- Rosszalkodj nekem kicsit Drága…” – mondom, s teszed. amiket sorolok szépen sorban. A kád szélén lévő sárga „gumikacsádat” használva szépen lassan hegyesedő állapotba hozod a mellbimbóidat. Hangjából ítélve a kacsád most igencsak simogatón rezeg. Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne rontsak be a fürdőszobába, ne kapjalak fel és hurcoljalak át a hálóba, hol aztán…
Megrázom a fejem… visszakoncentrálok a látványodra. A kacsa épp most tűnt el a vízvonal alatt. Találgatnom sem kell, merre jár, hátrahajtott arcod rándulásaiból, abból, ahogy az ajkad harapod, tudok mindent. Elsimulsz a kádban, egyik lábad átveted a pereme felett. Lábfejed mozgása árulkodó, közeleg…
„- Állj…” – szólok határozottan s pár pillanattal később landol is a kacsa a kád szélén. Pár facsipeszt kezdesz feltenni igencsak érzékennyé vált melleidre. Halkan szisszensz minden egyes darabnál, de nem állsz meg. Legvégül a bimbóidra helyezel egy-egy darabot. Hátaddal homorítasz, hátul a tarkóddal támaszkodsz a kád szélén: így nyomod ki magad derékig a vízből. Kezeiddel kitapogatod az általam megnevezett két gyertyát, s lassan, meg-megremegve magadra locsolod a belsejükben felgyűlt viaszt. Látványodtól majdnem a nadrágomba élvezek, így gyorsan abbahagyom önmagam stimulálását.
Végezvén a gyertyákkal elfújod őket s visszahelyezed őket oldalra. Tartod magad kint a vízből, mert így kértem. Tested meg megrándul, ahogy a viasz kezdi összehúzni a bőröd, de halk sóhajokon kívül más hangot nem hallatsz.
„- Simogasd most le magadról a gyertyákat…” – kérem s te nekiállsz… két kezeddel óvatosan simítod melleid. Óvatosan, mert a csipeszek ott vannak még rajtuk.
„- Ne csak cirógasd, úgy nem jön le…” – kuncogok, mire te nagy levegőt veszel, s engedelmeskedsz. Határozottan kezded magas simítani, már-már masszírozásnak beillően. Fájdalmasan rándulnak arcizmaid, mikor egy-egy csipeszt megdöntesz, de a levegő kéjes sóhajként szökik belőled. Nekem pár perc, neked kisebb örökkévalóság, míg kebledről úgy ahogy leszeded a gyertyák maradványait, majd ahogy megengedem, szépen egyenként eltávolítod magadról a csipeszeket…a bimbóidról kivéve.
„- Gyere hozzám mondom, s kikapcsolom a gépet…ma már nem lesz rá szükség.
Kisvártatva megjelensz az ajtóban…hosszú, fekete hajad vizesen tapad hátadra, tested csillog a rajta lévő cseppektől…s megannyi habpamacs tapad rád lelkesen, egyfajta hiányos öltözéket adva neked. Kezed fejed fölé emelve végigsimítod az ajtófélfán, ahogy nekidőlsz s pózolsz nekem. Tekintetemmel egy huncut habgombócot követek, mely szép lassan, játékosan lecsúszik a derekadtól a lábadon a földre. Lassan már egy kisebb tócsában állsz, de ez egyikünket sem zavar. Szerintem a legendás Arthur király nem látta ilyen igézőnek a vízből előlibbent tündért, mint én most Téged.
Tekintetedet az enyémbe fúrod, s arcodon a letörölhetetlen huncut mosolyoddal lassan négykézlábra ereszkedsz. Mint a zsákmányát cserkésző fekete párduc, olyan eleganciával haladsz felém. Mozdulatlanul ülök, tekintetemet fogva tartja tekinteted, mosolyod, lényed…lassan hozzám érsz, s feltámaszkodsz combjaimra. Lassan kicsatolod az övemet, kihúzod, majd negyedre hajtva a szádba veszed, úgy haladsz fel a mellkasom felé kezeiddel. Arcomtól alig pár centire állsz meg: lábaim közt előttem térdelve, kezeid mellkasomon, fejeddel nyújtva nekem a szíjamat. Elveszem, amit felkínáltál, s ajkunk hosszan egybeforr. Vad szenvedélyes csókot váltunk, nyelved lándzsaként fúródik számba, s játékosan kergeti enyémet…ritkán vagy ilyen követelődző, mint ma. Szenvedélyes csókunk végén alsó ajkamat beszívod ajkaid közé, s ráharapsz picit…kezem a derekadra kulcsolódik, s ahogy távolodsz , meghúzod számat feléd fogaiddal, majd elengedsz. Miközben megnyalom fogaid helyét kibontakozol combjaim közül…négykézláb, feneked ringatva s domborítva – még benned a játékod, konstatálom – vállad felett incselkedve vissza-visszanézve elindulsz a hálóban lévő ágyunk felé. Mikor eléred az ágyat felállok s fejcsóválva végig nézek vizes nadrágomon s ingemen. Eközben te felkúszol az ágy keretéhez, rám pillantasz: lábaid megfeszítve, lábujjhegyen állsz, hátaddal homorítasz, derék és comb közt domborítasz, s ráhajolsz az ágykeretre…
Mosolyra szökik a szám, ahogy elindulok Feléd…melléd érve egyik kezemmel lentről felfelé végig simítok combodon, megállva feneked hajlatánál, amit úgy szeretek.
„- Ma nagyon huncut vagy…” – hajolok a füledhez – „ biztos egész nap lélekben rosszalkodtál” – mondom, mire felkuncogsz.
Fenekeden lévő tenyerem beléd markol, a másik kezemben félreismerhetetlen hanggal csavarodik le a bőrszíj…

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.