Első BDSM kapcsolatom (2. rész)

Hamarosan sor került következő találkozásunkra Emesével. Elmentem érte kocsival a munkahelyéhez, amikor végzett, így gyorsabban odaértünk hozzám, mintha buszozni kellett volna, és nem akartunk egy percnyi időt sem elvesztegetni. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a kocsiban milyen csöndes volt, kezeit összekulcsolva az ölében tartotta, szemeit lesütötte, mint valami szende szűz, mintha hirtelen bűnös dolognak tartaná, de legalábbis zavarban lenne, hogy beül a saját párján kívül más pasi kocsijába.

Amikor megérkeztünk hozzám, persze gyorsan feloldódott, a már szokásosnak mondható vad csókolózásba fogtunk. Ennek szünetében elővettem egy kis csomagot.
- Ajándék neked - adtam át.
Kibontotta, megnézte, mi az. Arckifejezése, hangja elérzékenyült.
- Te megjegyezted? Nagyon köszönöm! – suttogta.
Arról volt ugyanis szó, hogy legutóbbi találkozásunk után megírta e-mailben, hogy nagyon élvezte a kiszolgáltatottságot, a megerőszakolást, csak attól félt, hogy a kötelek túlzottan bele fognak vágni a csuklóiba, bokáiba, és hogy a nyomok nem fognak elmúlni időben, így lebukhat az élettársa előtt. Ezért vásároltam egy garnitúra csukló- és bokapántot valamint nyakörvet széles bőrből, amelyeknél kis lakatok felhelyezésével lehetett megakadályozni, hogy illetéktelenül levegyék.

Szavakra nem is volt szükség, egy pillantásból tudtuk, hogy egyre gondolunk: ki kell próbálni. Magamhoz húzva megcsókoltam, blúza alá nyúlva simogattam a hátát, majd levarázsoltam felsőjét, melltartóját. Ráadtam a nyakörvet és a csuklópántokat. Aztán elővettem még valamit, amit meglepetésnek szántam. Egy barkácsboltban szereztem egy farudat, amit szerszámnyélként árultak, de tökéletesen megfelelt céljaimnak. Fúrtam rá 5 lyukat, egyet középre, kettőt-kettőt a végei közelébe, és el is készült a házilag barkácsolt távtartó.

A távtartót a középső lyukán keresztül rögzítettem a nyakörvhöz, a csuklópántokat pedig a szélső lyukakhoz. Kicsit távolabb léptem, és gyönyörködtem az eredményben. Emese hihetetlenül izgató volt blúz nélkül a pici melleivel, a rúdhoz kötözött kezeivel, szabad mozgásában korlátozva, még úgy is, hogy nadrágja egyelőre rajta volt.

Nem bírtam tovább magammal. Én is levetkőztem, utasítottam őt, hogy térdeljen le, amit óvatosan meg is tett, másképp kell egyensúlyozni, ha az ember nem tudja használni a karjait. Eszembe jutott még valami. Elővettem egy sálam, és bekötöttem vele Emese szemeit is. Aztán odatoltam a farkam a szájához. Ő pedig kötelességtudóan szopni kezdett. Láthatóan élvezte, és nagyon jól is csinálta. Néha azért rásegítettem kicsit, és előretoltam a csípőm, ilyenkor mélyebbre szaladt torkán a szerszámom. Annyira fantasztikus volt, hogy sejtettem, túl hamar elélveznék, ha ezt így folytatnánk, ezért idővel kihúztam farkam a szájából.

Megsimogattam a haját, és szóltam neki, hogy most a hátára fogom fektetni. Ezt óvatosan meg is tettem. Utána lehúztam a nadrágját, bugyiját, ráadtam a bokapántokat is, amelyeket egy-egy hosszabb madzag segítségével a távtartó rúd két szabadon maradt lyukához rögzítettem, közelítve Emese bokáit a füleihez... Én is szerettem volna kicsit kényeztetni őt, így lábai közé hajtottam fejem, és finoman nyalogatni kezdtem csupasz punciját. Ezt váltogattam csiklója számba szívásával és eközben nyalogatásával. Úgy vettem észre, hogy eléggé élvezi. Egyre hangosabban nyögött, sikongatott, végül megfeszülő testtel hatalmasat élvezett. De nem hagytam abba a puncinyalást mindaddig amíg még legalább kétszer újra el nem élvezett. Imádtam, hogy hangosan élvez, nyögdécsel, sikongat, ez engem is meglehetősen felizgatott.

Ezért most puncijába nyomtam a farkam, és gyorsan, vadul megdugtam, közben gyönyörködve a köteleknek feszülő testében. Amint éreztem, hogy közeleg a "vulkánkitörés" időpontja, kihúztam belőle a farkam, és kézzel kicsit rásegítve a hasára, melleire lőttem egy adag "fehérjét".

Kielégülten lihegve mellé feküdtem a földre, még nem oldoztam el, csak a szeméről vettem le a kötést. Megsimogattam arcát, haját, megcsókoltam keskeny, de mindig hamiskás mosolyra húzódó ajkait. Így telt el 15-20 perc. Láttam, hogy egyre inkább ficánkol, megkérdeztem, mi a gond. Elárulta, hogy a száradó sperma csiklandozza-húzza a bőrét. Ezt mókásnak találtam, ezért még hagytam egy kicsit tovább "szenvedni".

Végül az egyik csuklóját eloldoztam a távtartó rúdtól, és odaadtam neki a lakatkulcsokat. Egy kézzel nem annyira könnyű beletalálni egy apró kulccsal egy ide-oda fityegő lakat kulcslyukába, főleg ha azt sem tudja, hogy pontosan melyik kulcs való bele a sok közül... Ily módon maradt további néhány percem élvezkedni Emese szabadulási kísérletezésén. De végül kiszabadította másik csuklóját, utána bokáival már könnyű dolga volt, megkönnyebbülve nyújtóztatta ki elgémberedett lábait. A bőrpántok is jól beváltak, nem hagytak nyomot.

Miközben lezuhanyoztunk, még elmesélte, hogy amikor a szeánsz legelején felkerült rá a távtartó rúd, és megérezte, hogy tényleg tehetetlen, kiszolgáltatott, ez akkora hatással volt rá, hogy úgy elgyengültek a lábai, nem sok kellett volna hozzá, hogy térdre rogyjon. De utána visszatért a lélekjelenléte, és nagyon élvezte a helyzetet.

Csak azt sajnáltuk, hogy ismét hamar eltelt az együtt tölthető idő, hazafuvaroztam, csókokkal búcsúztunk egymástól, előzetesen megállapodva, hogy amilyen hamar csak lehet, újra találkozunk.