Vakság, némaság, süketség...

Semmi neszt nem hallhattál mert a füleid bedugtam füldugóval, semmit nem mondhattál, mert a szádban gag volt, maximum nyöszörögni tudtál, semmit se láthattál, mert a szemed egy szemtakaró borította.
Egyetlen egy érzéked maradt meg, mert azt nem tudtam semlegesíteni az nem volt más mint a bőröd ahogy érzi a levegő áramlását ha elmegyek melletted érzed ahogy kicsit megmozdul a levegő..
Ha hozzád érek azt is érzed.
Az érzékeid vagy felerősödtek vagy nem.
De én kedvemre használhattalak abban a bizonyos sötét szobában ahol most tehetetlenül fekszel miattam, teljesen kiszolgáltatva a kéjes vágyaimnak.

A menekülő szó helyett három koppanás volt az ami ha baj van vagy nem jó amit teszek az azonnal felold minden alól újra mozoghatsz és újra tiéd minden amit most elragadtam tőled. Kivéve a farkad mert övben marad!

Hogy hogyan éred el a koppanást, fém bilincsekkel voltál az ágytámlához és az ágy végéhez bilincselve, ha nem tetszett volna valami csak háromszor oda kocogtatod az ágytámlához és utána már szabad is lehetsz.

Tehát ott voltál, magadra hagyva nem tudtad mikor érkezem.
Szerencsére még osonnom sem kellett, mert nem hallottad még a lépteim sem. Közelebb hajoltam és ráfújtam a karodra, kicsit megrándultál és mosolyogtál, de ez volt csak a kezdett 15 percet vártam az ágyad mellett és meg sem mozdultam. Az arcodról a mosoly eltűnt, akkor azt hitted tévedtél, hogy leheletem a karodon érezted.
Aztán pedig egy toll pihével birizgáltam picit meg a lábad szárát.
Újfent megjelent a mosoly a szád szélén és már tudtad én vagyok.
De újra 5 perc pihenőt tartottam és újfent azt hitted, hogy most is csak tévedsz majd rád ugrottam, azaz csak az övedre, a mellkasodra tettem a kezem és addig dörzsölődtem a nedvességemmel hozzád még el nem élveztem.
Az öved sem érzett semmit, és a puncim sem, csak a csiklóm izgatta az öved.
Aztán ott hagytalak, biztos vártál de kicsit bealudtam úgy két óra múlva mentem vissza, a nyálad már bőven eláztatta a párnád, te is aludtál, bár nem mélyen mert ahogy a lakatodhoz értem a kulcsommal már ébredeztél is, kicsit nyögtél majd tudtad, hogy mi következik.

Igen, a szex.
Amit oly sokszor megvontam tőled.
De kellett is mert túl sokat gondolsz a szexre. Arra, hogy megfogd a „farkam”! Arra, hogy maszturbálj végre, de ez mind önző dolog.

Most megkapod a puncim, felnyársalhatsz miután megmosom a farkad.
Addig az öved is pihen.. majd megmosom azt is.

Miután megmostam óvatosan rád csúsztam, nem akartam túl érzékenyen érjen ez az élmény, de aztán az óvatosból átváltottam vadba, nem akartam hamar elmenj, ezért hagytam kicsúszni.
Majd csak felé guggoltam és a makkoddal simogattam a puncim. Hosszasan.
Nyögdécseltem én is és te is.
Te már a szenvedésed fejezted ki ne húzzam tovább az időt, de semmit sem szabad elsietni, még a szexet sem.
Majd rácsúsztam ismét a hím tagra aztán csak óvatosan ugráltam a makkon, néha kicsúszott, de ez csak direkt volt.
De hamar elmész ettől már, nem csodálom azért a hetek, hónapok rendesen elteltek mióta érezhetted utoljára.

Ezután elengedtelek, elmehettél zuhanyozni, majd én is a hét fáradságát szerettem volna a karjaidba aludva kipihenni.
Megengedtem, hogy ezt az éjszakát ráadásul öv nélkül töltsed és a reggeli merevedésed a hátamat döfte rendesen.
De amíg ott voltam addig szabad maradhattál, hisz lelked mélyén úgy is az én rabom vagy. Tőlem függsz, mert elfelejteni nem tudsz.