Egy este...

Késő este volt már, iszonyatosan fáradt voltam, egy jó forró fürdő után, csak arra vágytam, hogy leüljek a TV elé, és megnézzek egy filmet, amitől remélhetőleg kikapcsol majd az agyam. Így is történt, felvettem a legkényelmesebb rucimat, amit a szekrényben találtam, és elhelyezkedtem a fotelbe.
Igazából azt sem tudtam, hogy mit nézek, biztosan veletek is volt már ilyen, de akkor is jó esett.
Amikor már ott voltam, hogy ott, helyben elalszom, akkor kopogást hallottam a bejárati ajtó felől. A vérnyomásom abban a pillanatban 200-ra ugrott, annyira megijedtem, hogy ki lehet az ilyenkor. Rápillantottam az órára, 23:43-at mutatott. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért csöndbe maradtam, lenémítottam a Tv-t is, hátha azt hiszi, hogy alszom, vagy nem vagyok itthon, de rá kellett jönnöm, hogy olyan naiv vagyok...
Ekkor már valószínűleg nekidőlt a csengőnek az illető, mert csak úgy visszhangzott az egész épület, a szomszédok legnagyobb örömére azt hiszem. Kénytelen voltam megkérdezni, hogy ki az, és mit akar.
- Egy pillanat! - Ennyit tudtam kinyögni, de a hangom 2 oktávval biztosan feljebb ugrott, mint ahogyan megszokhattuk azt.
Odalépek az ajtóhoz, és megkérdezem, hogy:
- Ki az?
- Sokáig fogsz még megvárakoztatni? - hallom a választ
Basszus, azonnal levert a víz, Uram állt az ajtó túloldalán, ez nem kétség.
Már nyitottam is az ajtót, de amint elfordítottam a zárat, Ő belöki azt, ezzel engem is nekidönt a falnak.
Belép rajta, nem szól egy szót sem. Leveszi a zakóját és odanyújtja felém.
Egy 'Jó estét Uram' kíséretében elveszem tőle, és felakasztom a fogasra.
Ő azzal a mozdulattal visszalép az ajtóhoz, és úgy becsapja, hogy beremeg a ház, ennek ellenére kifejezéstelen arccal állok előtte, és várom a további utasításait.
Leül a kanapéra, és kikapcsolja a Tv-t.
- Gyere ide! - hallom a hangját.
Odalépek elé, lesütöm a szemeim, lehajtom a fejemet, de lehet jobb lett volna inkább nem végignézni magamon, egy szál köntösben állok előtte, Ő meg olyan elegáns, még most is.
Hirtelen megszólal:
- Akkor kereslek fel, akkor jövök hozzád, akkor állsz a rendelkezésemre, amikor Én úgy akarom! Ha ez éjjel van, akkor éjjel ugrasz, ha alszol, akkor felkelsz, ha nem érsz rá, akkor szabaddá teszed magad. Megértetted?
- Igen Uram - hangzik a válasz
- Vetkőzz le, és térdelj elém, MOST!
Parancsot kaptam, így természetesen hangzik a válaszom, hogy:
-Igen Uram!
Odatérdelek a lábai mellé, Ő abban a pillanatban megfogja a karomat és úgy helyez, hogy ráhajoljak a combjaira. Felkészülök lelkileg, mert tudom, hogy mi fog következni, az ujjaimat összekulcsolom, és várok.
A tenyerével üt, először csak kicsi csapásokat kapok, majd egyre erősödnek. Nem mozdulok, nem adok ki hangot, de egy idő után, elkezd nagyon fájni, épphogy megmozdulok, de Ő abban a pillanatban olyan szinten lenyomja a hátamat, és úgy tartja, hogy inkább úgy maradok.
Iszonyatosan nagy csattanásokat hallok, nagyon erősen üti a fenekemet, szinte már nem is érzem, olyan szinten elzsibbadt, olyan szinten ég a bőröm a kezei alatt...
Majd, egyik percről a másikra abbahagyja, és a hajamnál fogva, szó szerint levág a földre. Ott fekszem előtte, elfordítom a fejemet, nem nézek rá, de érzem, hogy engem néz. Majd letolja a nadrágját, felém helyezkedik, a lábaival kitámasztja a lábaimat, a kezei bilincsként a csuklómra fonódnak, nagyon erősen tart. Belém hatol, de olyan mélyen, olyan erővel, hogy felnyögök. Egyre intenzívebben dugja a puncimat, szó szerint felnyársal.
Egyszer csak megszólal:
- Nézz a szemembe!
Odafordítom a fejemet, és ránézek, összekapcsolódik a tekintetünk, (Szép szeme van, olyan kék, mint a tenger, szeretek benne elveszni.) így dug tovább, egy másodpercre sem hagyja abba.
Már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy elélvezzek, valószínűleg ezt Ő is észreveszi, mert csak ennyit hallok:
- Most nem élvezhetsz el!
Pedig nem bírom már sokáig, de szerencsére érzem, hogy megfeszül a teste, és abban a pillanatban belém is élvez, a szemkontaktust nem szakítjuk még, végig a szemembe néz. Pár pillanatig még megpihen rajtam, majd feláll, és felöltözik.
Ott fekszem a földön, nem szólok egy szót sem. Elveszi a zakóját a fogasról, az ajtó felé indul, majd megtorpan, csak a fejét fordítja vissza, és ennyit mond:
- Azt akarom, hogy most menj aludni, reggel 8-ra érted jövök, egy percet sem fogok rád várni, remélem ezzel tisztában vagy, és soha ne felejtsd el, hogy az enyém vagy, mindig, minden körülmények között!
Már éppen 'Jó éjszakát' akartam kívánni, de nem várta meg, habozás nélkül kilépett az ajtón, és becsukta maga után.
Még pár percig ott feküdtem a földön, rengetek érzés kavargott bennem. Boldog voltam, és büszke, hogy a szolgalánya lehetek ennek az embernek.
Közben gyötört a vágy is, mert ma sajnos nem kaphattam orgazmust, de aztán eszembe jutott a reggel. Vajon elég kegyes lesz hozzám az Uram? Hova megyünk majd? Mit fogunk csinálni?
Azt hiszem, hogy a holnapi nap, izgalmas dolgokat tartogat a számomra...