Útszéli II

Már két teljes hete csend van, fájdalmas, súlyos hallgatás. A bizonytalanság belengi a mindennapjaimat, kezdem feldolgozni, hogy nem vagy, megszokom újra az ágyam, a rád emlékeztető dolgokat a legmélyebb fiókba suvasztottam. Alig élem túl a pénteket, már a következő napon agyalok, le kell kötnöm magam. A sport sokat segít, kifutom és kibicajozom a stresszt, de nem elég. Randira még nem állok készen, nincs is olyan, aki érdekelne. Nekiállok megcsinálni az ebédem, mikor jön egy üzenet.

- :)
(Úristen, mi történt hogy irsz? Reagáljak, vagy ne? Körbeugrálom a lakást.)
- :)
- Szia! Mi újság?
- Szia! Minden rendben, köszi! Nálad? :)
- Itt is. A szemem elé került valami tőled és gondoltam írok. :)
- Jól tetted, kedves vagy. :)
- Mit csinálsz ma?
- Semmi különöset, még van egy kis dolgom de aztán szabad vagyok.
- Van kedved találkozni?
- Van. :)
- Menjek?
- Igen.

Nem hazudok, 2orán át fürödtem és epiláltam. A sminkem még plusz egy volt és vagy hatszor öltöztem át. Nem kellett volna így rákészülni, de az ördög a részletekben van. Pont mire végeztem, irt, hogy itt van-mindig pontos. Már szinte nem is emlékeztem rá, bevágódtam mellé az autóba és a jellegzetes vigyorából tudtam, hogy tetszem neki. Nagyon kedves voltam és élénk, talán túlzottan is, nem akartam ugyanabba a hibába esni sokadjára. A szoknyám feljebb csúszott, a combfixem zavartam pislogott alóla, még talán én is belepirultam, pedig már nincs olyan amit ne látott volna rajtam. Ismert mindent, ezert is kezdett finoman ugratni, hogy eljátszhassam a sértődött kislányt és pár pimaszságot odavessek. Játékos civakodás ez ilyenkor, nem vérre megy, nálunk amolyan előjáték. A lábamra teszi a kezét, egyből a puncim felé veszi az irányt, örömmel nyugtázza, hogy megint nincs bugyi. Kikacagom, hihetetlen, hogy még nem jött rá, hogy mekkora ribanc vagyok! Mindig meglepetésként éri egy-egy megnyilvánulásom. A szópárbaj kicsit elfajul, megáll az út szélén és végre elkapja a hajam és magához húz. A nyelve isteni, megőrülök a csókjától akármikor. Ellenkezem, zihálok, alig jutok levegőhöz, a másik kezét a nyakamra fonja és megpaskolja az arcom. Tudja, hogy izgat a kiszámíthatatlansága, a váratlan(várt)pofonjaitól nedves leszek. Ráhúz a farkára, előveszem és dolgozom rajta keményen. A hajamnál fogva irányít, aztán hirtelen elránt és közli, hogy szálljak ki, menjek az ajtajához és csináljak úgy, mint egy igazi kurva. Meredek a pálya, szombat este van és elég sokan autóznak, de nem akarom kihagyni. Kiszállok és megkerülöm elölről. A szoknyám kínosan húzom lefelé, tipegek a fekete bokacsizmámban, nem túracipő ez. Leengedi az ablakot.
- Mennyi?
- ??!
- Mennyi, ribanc?
- 5ezer.
- Legyen 3, itt az út szélén nem érsz többet!
Kinyitom az ajtót és letérdelek. Fű, hurrá, micsoda szerencse!
- Mozgás, nincs kedvem büntetést is fizetni, vagy hogy elvigyenek...
Elkezdem szopni, hallom pár sofőr lelkesedését, nyomják a dudát.
- Pucsíts nekik, hadd élvezkedjenek!
Felhuzza a szoknyám a derekamig és hatalmasat csap a fenekemre. Tövig benyelem a farkát, kezdek zsibbadni, a golyóit masszirozom, ő pedig a melleimet. Bíztat kedvesen, a hangja élvezős, elcsukló, közel jár. Megszoktam, hogy a számban végzi, vagy én verem bele magamnak, nem okozott gondot. Ezúttal könnyedén le is nyeltem, nagyon meg szerettem volna felelni. Elegánsan felkapartam magam az útról, behuppantam mellé és megcsókolt.
- Na köszi, ezért hazaviszlek most. - vigyorog.
- Hogy mivan?!
- Viccelek, van kedved megnézni a filmet, amit nem fejeztünk be?
- Iggeeeen!
- Remek. Ha jól viselkedsz addig, talán kapsz valami jutalmat.
Bólogatva helyeseltem, csak remélni mertem, hogy a farkára gondol.

(Még meg nem történt! ;D)