Vereség

Estére az élet megállt. Erre a napra elveszítették a harcot a természet ellen. Autók, buszok egyáltalán nem voltak képesek a közlekedésre, ezért az emberek gyalog vágtak neki fontos teendőik elintézésének. Aki tehette elővette motoros hó szánját, de sokaknak a korán beállt rossz idő miatt nem volt lehetősége hogy felkészítse a járművet, az embert és gépet egyaránt próbára tevő télre, a télre. Gyalog indult neki útjának Jasmine is. Az őrnagy az Égikertben lakott állítása szerint. Mely a város egyetlen luxus lakóépülete volt. És az egyetlen felhőkarcolója is. Hatalmas presztízs érték volt itt kapni egy lakást. Jasmine eddig egyetlen egyszer volt ott. De akkor is az egyik alsóbb emeleten. Úgy mondják, minden egyes emelettel duplázódik a luxus az épületben. Azonban ez csak szóbeszéd. De tény hogy minél magasabban él valaki annál nagyobb a dicsősége. Jasminenek szerencséje volt. Mindössze tíz percre lakott az Égikerttől. Nyáron. Most azonban közel egy órába telt neki az út megtétele. Többször úgy érezte visszafordul, de akkor mindig eszébe jutott a férfiparancsoló hangja és szeme. Nem merte megtenni. A hosszú idő ellenére is korán érkezett. Megállt a kapu előtt, ahogy a férfi mondta neki. Iszonyatosan fázott, de még volt hátra 15 perc 8 óráig. Kabátját szorosan összehúzta magán. Sapkája és sálja szinte teljesen eltakarta arcát, vastag kesztyűvel fedett kezét mélyen a kabátja zsebébe dugta. Égikert kapujával szemben üvegépület állt. Melynek közepén óriási kivetítőt helyeztek el.
Jasmine hogy gyorsabban teljen az idő elkezdte nézni az adást. A képeken mindenhol a hóval borított várost mutatták, elakadt buszokon rekedt emberek, az utcákon megfagyott hajléktalanok és hógolyózó gyerekek és felnőttek.
Jasmine 5. tele volt ez városban és leszámítva azokat, akik itt születtek már veteránnak számított. De a képek őt is megrémítették, erre az erőre senki nem volt felkészülve.
A kép váltott és a Polgármesteri Hivatal díszes épülete jelent meg. Előtte összegyűlt újságírók várakoztak. A hivatalból azonban senki nem vette őket számításba. A havazás kezdete óta 4 a vidék felderítésére küldött expedíció nem jelentkezett be és 3 külső helyőrséggel is megszakadt a kapcsolat. Mindenki nyugtalan volt. Ezek a hírek valamint a város első emberének eddigi szótlansága csak tovább fokozta az elkeseredettséget.
Jasmine az órájára nézett. 1 perc múlva 8 óra. Ez alatt a pár perc alatt teljesen átfagyott, alig várta, hogy bejusson az épületbe, bármi várjon is rá odabent csak jobb lehet. Ebben hatalmasat tévedett.
Pontban egészkor Égikert kapuja kinyílt és egy nő lépett ki rajta. Nem viselt semmilyen kinti ruházatot. Egyszerű, elegáns és hivatalos öltözete volt. Kis névtáblája szerint a Veronika nevet viselte és az épület személyzetéhez tartozott.
Körbenézett az utcán és a tekintete megállt Jasminen.
- Jöjjön be.- szólította meg. Majd azonnal visszament a kapun ahonnan az előbb kijött.
Jasmine egy pillanatig várakozott majd ő is belépett.
Égikert hatalmas halljába érkezett és le volt nyűgözve. Az egészből áradt az erő és a hatalom, mely képes lett volna dacolni a kinti erővel is. Legalábbis ezt sugallták a méretek. Az egész egyszerű formákból állt, semmi felesleges díszítés. Jasmine követte az előtte haladó nőt. Kettőjükön kívül nem volt más az egész teremben. Az visszatért a hatalmas pult mögé, amit feltehetően nemrég hagyott el, hogy szóljon neki. Jasminenek saját apró, pultja jutott eszébe a munkahelyén és hirtelen jelentéktelennek érezte magát.
- Önt várják- kezdte Veronika. A 46. emeleten.
46. emelet – gondolta Jasmine, az már majdnem a csúcs.
A másik nő mintha olvasott volna gondolataiban így szólt:
- Keveseknek adatik meg a 40. emelet fölé jutni. A lift arra van.
Jasmine elindult a nő által mutatott irányba. Több lift ajtóval is találkozott, mindegyik csak bizonyos szintek között vitte utasait. Az egyik liftajtó felett világító számok mutatták neki, hogy megtalálta, amit keres. Megnyomta az ajtónyitó gombot és az egyből kitárult előtte. Belépett a kis liftbe. Megkereste és ujjával óvatosan benyomta a 46os számot. A lift ajtaja becsukódott majd néhány másodperc múlva újra kinyílt. Jasmine nem értette, újra megnyomta gombot, de nem történt semmi. Elindult, hogy szóljon Veronikának, hogy a lift nem működik, ám ahogy kilépett az ajtón észrevette, hogy már nem a hallban van. Ugyanolyan márványozott falak és padló volt, mint ott, azonban magasan feje felett egy hatalmas 46 os szám lebegett, Jasmine semmilyen függesztőket nem tudott felfedezni. Egyetlen ajtó nyílt a terem végén. Jasmine elindult ennek az irányába, mikor odaért bekopogott. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó és Robert Henderson őrnagy állt az ajtóban, egyenruhájának felső részét elhagyván, csak egyszerű fehér inget viselt, fekete nadrágjához.
- Gyere be. Nem mutatott iránta semmilyen érdeklődést.
Jasmine bement a lakásba. Hatalmas nappaliba érkezett, vele szemben embermagasságú ablakok. Tiszta időben ezeken keresztül egészen a városhatárig ellehet látni. Most azonban csak egybefolyó és hullámzó szürkeséget látott.
- Vedd le ezeket- utasította a férfi.
Jasmine megszabadult kinti öltözékétől.
Ébenfekete hajával megegyező színű ruhakosztümjében mér egész másként érezte magát. Az követte teste vonalait. Melleit kiemelte. Látta férfin hogy nem hagyja hidegen. Ez elégedettséggel töltötte el. Mosolyogni azonban nem mert.
A férfi lassan megszólalt:
- Átadtad az üzenetet?
- Igen, átadtam
- Nagyon jó. Tudtam, hogy el fogsz jönni. Nagyon attraktív az öltözködésed.
- Köszönöm. Megtisztelő a véleménye. Mit kíván tőlem?
- Amikor megláttalak rögtön milyen nő vagy. Láttam a szemedben.
- Nem értem- válaszolta Jasmnie. Újra érezte a gyomrában a remegést, amit reggel is.
A férfi zsebre dugott kézzel sétált Jasmine körül
- Térdelj le. – utasította nőt.
Az szó nélkül engedelmeskedett. Henderson nem ált meg a sétálásban.
- Félsz tőlem? – kérdezte.
- Igen tartok Öntől. Hogy mit akar tenni velem.
- Mondtam már. Kell valaki, aki bevezet a város életébe. Tudom milyen hely ez. Az állandó bezártság és a folyamatos félelem az emberekben érdekes dolgokat szabadít fel. Ez a hely több szempontból is különleges. Ismernem kell a lelkét. És benned megvan a város lelke.
- Biztos ebben?
- Igen. Én leszek a te Teled. Bármit megtehetek veled.
Megállt a nővel szemben kezét annak álla alá helyezte és felemelte fejét.
- Állj fel és csukd be a szemed.
Jasmine felállt és behunyta a szemét.
- Ki ne nyisd- figyelmeztette Henderson.
Nem tette. Érezte a férfi kezét, ahogy végigsimítja, a hátát majd fel a nyakán beletúr a hajába és megragadja egy csomóban és erősen hátrarántja a fejét. Jasmine nem nyitotta ki a szemét. Érezte ahogy a férfi belehajol a nyakába és nyelvével végignyalja a nyakát.
- Nagyon édes vagy.
A másik kezével benyúlt a ruhája alá és egyszerűen leszakította róla.
Jasmine a hirtelen mozdulattól elveszítette egyensúlyát, de a férfi keményen tartotta hajánál fogva és másik kezével is utánanyúlt így nem esett el. Megtartotta és durván megszabadította alsóneműitől is.
Bár Jasmine már rengeteg helyzetben volt férfiakkal most mégis iszonyatos szégyent érzett, ahogy a férfi előtt állt meztelenül.
Érezte, ahogy az melleit fogja másik kezével pedig a combja közé nyúl. Nem tudott parancsolni testének és már érezte is a lába között a nedvességet. A férfi belémártotta két ujját és erősen megmozgatta őket Jasmineben. Majd gyorsan kihúzta őket és JAsmine szájához érintette.
- Nyisd ki.
A nő résnyire nyitotta száját azonban az őrnagy erőszakosan belenyomta szájába ujjait. Keserű, rossz ízt érzett a szájában, a férfi pedig egészen a torkáig tolta le az ujjait szájában. Ettől hirtelen öklendezni kezdett. Mire a férfi kihúzta belőle ujjait. Jasmine újra megtántorodott, ám ezúttal el is esett. Még mindig öklendezve négykézlábra esett, és egyik kezével torkát szorította. Szemét kinyitotta, nem érdekelte mi lesz ebből. Combján érezte a nedvességet végigfolyni. A férfit azonban nem látta maga körül. Vízcsobogást hallott valahonnan. Majd hirtelen megszűnt. Felnézett és az őrnagyot látta kijönni egy fürdőszobából, kezét egy kézi törülközöbe törölve.
Meglepetten ránézett és így szólt:
- nahát, te még itt vagy? Nesze, tisztálkodj meg.
Ezzel odadobta Jasmine elé a törülközött.
Jasmine érte nyúlt és megtörölte vele arcát és lábát.
Lassan felállt. Térdei sajogtak, torka kiszáradt és égett. Elkezdte összeszedni szétdobált ruháit, de azok mind használhatatlanok voltak. Szemében könnyek csillogtak
A férfi csak figyelte őt.
- hol van a kabátom? Kérdezte utolsó erejét is összeszedve.
Nem kapott választ, de nem is kellett, mert észrevette egy sarokban egy fogasra felakasztva. Odasétált és felvette, a durva anyag sértette bőrét, ahogy meztelen testére húzta.
- így nem mehetek haza.
A férfi azonban egyszerűen csak kinyitotta az ajtót és ezt mondta:
- Majd hívatlak. Eredj.
Jasmine kilépett az ajtón a férfi pedig rácsukta. A becsapódó ajtó hangjától összerezzent.
Elindult hazafelé.