Mi a helyes?

Nehéz kérdés, amin én most rágódom épp,
S úgy érzem jogosan tették fel, némiképp.
Jó az a szabály, amit csupán ő érte teszek meg?
Jó-e, ami ezzel jár, ha az önálló nőből elveszek?

Mert amit kérek, hogy feleljen meg nekem,
Hogy legyen jobb, több, testben és lélekben.
Azt akarom, hogy az emberek ódákat zengjenek,
Ha rá néznek, ha velem van, ha engem ölelget.

De a négy fal közt, a fülébe súghassam,
-Vedd le minden göncöd, szépen lassan.
A Ribancom vagy, tedd amit mondok,
Az Urad vagyok- majd vadul rá rontok.

Elvezem azt, ami csak az enyém.
-Érzed ezt? Érzed, milyen kemény?-
De fèlek magamtól, -Hiszen ezzel valóban jót teszek?-
Csak engedelmesen bólogatsz, s ígéred:- Jó leszek!-

De te újra s újra vétkezel a hátam mögött.
Én pedig rád nézek és tudom, de csak nyögök.
Mert ha a büntetés neked élvezet,
Újra játszod, minden kis vétkedet.

De hogyha túl megyek a játékon...
A határ mint tudjuk, penge vékony.
Megvédelek téged, én kicsi kincsem
De önmagunk ellen, ellenszer nincsen.