Róma

Róma
I.szín
Luciusz háza, Konviusz és Római katonák jönnek köztük egy rabszolganő

Konviusz: üdv háznak népe védelmet kér egy fáradt csapat egy éjre, kérnénk ételt vizet és egy békés nyughelyet.
Luciusz: üdv néktek Rómának serege, nyughely van ételt és italt szolgál majd a ház népe, jerr beljebb jó uram légy házam vendége.
Konviusz: holnap jelenésem van a Juntiusz szenátusi tag előtt. Lehet e házad része e rab míg a feladatom tisztázódik a nép tanácsa előtt.
Luciusz: Lássuk hát ki e szolga és mi volt vétke hogy római tulajdonba került.
Konviusz: bűne pont elég a lánchoz országa a császáré népe immár a birodalom kincstárának tartozik adóval és e gaz fizetni nem tudván birtokként került lajstromba.
Luciusz: A kincstárt megkárosítani bűn beszélek majd vele és e szerint licitálok hogy kárt a kincstár ne szenvedjen.

Konviusz és Luciusz el kapcsolódnak a távolban vigadó sereghez.

II. szín
Luciusz szobája rabnő láncolva Luciusz érkezik

Luciusz: Milyen munkát tudsz végezni szolga?

Lány hallgat Luciusz vizet tölt egy tálba megmossa az arcát

Luciusz: Kivágták a nyelved vagy büszkeséged köt béklyót szádra? Hát ha nem a korbács minden szolgát bő beszédre készet.
Rabszolganő: igen népem büszke gall, szavunk őszinte és gyűlöl minden rómait ki népem földjére tette be lábát és minden rómait ki békés otthonában zabálja fel a kizsákmányolt népek utolsó falaltjait.
Luciusz: (mosolyogva) őszinte beszéd meg kell hagyni. De a rend és fegyelem mely a birodalom alapja mely legyőz minden büszke gallt. Te is rendet fogsz tanulni így vagy úgy de azt fogod tenni mit én mondok.

Luciusz elővesz egy korbácsot és a levegőbe csap.

Luciusz: Látod a levegő is sikoltva menekül útjából, gondolj bele milyen sebet hagy ha a húsba mar. Az ember először úgy érzi a bőrét vágja és el kezd a terület lüktetni a seb környéke felforr tűzzel mint ezer és ezer csaláncsípés, és az ereje nem tompul és jön máris a következő és a következő.
Rabszolganő: Rómáig hosszú volt az út, ne hidd hogy te megfogsz törni engem.

Luciusz a lányra csap korbáccsal majd mint egy őrült újabb és újabb csapással sújt le, majd lassít és megáll fújtat egy nagyot, lassan a fáradtság józan eszéhez térítette rájött mit épp tett az sok pénzbe kerülhet. Nézte a lányt amint a földön zihál sír és összepréseli a száját a fájdalomtól. Olyan furcsa érzés lehet amint a ruháját korbács tépte szét a láncok mélyen a kezébe vágták magukat. De a lány nem szólt.

Luciusz: Miért nem szólsz. Sokat szenvedtél egy szónak a jogáért. Mond mire tudlak használni téged?
Rabszolganő: Semmire.

Luciusz dühös lett fel alá járkált, egyszer csak megáll és lekapja az asztalon lévő gyertyatartót. És a lány arcához helyezi közel a fény betölti a lány könnyes arcát most először látja a szemében a félelmet a rettegést és a végtelen szomorúságot. Nézte figyelte mint egy érzelmi vámpír, hosszú évek óta kiölték belőle az érzelmeket de most ismét kereste magában milyen is volt régen mikor még 14 évesen a birodalom messzire elküldte mikor még lelkesen forgatta a kardját mikor meg nem számított hány barbár hal meg a birodalomért mikor még volt szerelem az életében. Mohón kereste de csak mély ürességet talált, hiába kapaszkodna régi emlékek érzelmi morzsáiba mind kihullt a kezéből mint a sivatag homokja a homokóra felső részéből. A lány elkapja arcát Luciusz dühösen megmarkolja és vissza fordítja.

Liciusz: Ezt még egyszer ne merészeld
Rabszolganő: Ne bántson uram. Szolgálhatok a házában mosok takarítok és kertészkedem.
Luciusz: Mondhattad volna az első kérdésnél kicsi lány, mi van ha már nem érdekel a válasz. Ha már teljesen más a célom veled.
Rabszolganő: Ne bántson uram engedelmes leszek.
Luciusz: Ezt majd meglátjuk.

Luciusz letépte a lány ruhafoszlányait a lány melléről és a hasáról nekitámasztja háttal a falnak majd ismét az ostorért nyúl. El kezdte lassan élvezettel korbácsolni a lány mellét és a hasát. A lány minden egyes csapásnál felsikoltott. A távolból még mindig hallatszott a féktelen mulatozás zaja. Luciusz abba hagyta a korbácsolást majd odahajolt a lányhoz. A lány sírt és könyörgött.

Luciusz: Érzed a fájdalmat ahogy melledtől áramlik a szivedig? Milyen érzés? Tudni akarom.
Rabszolganő: Nagyon fáj kérem fejezze be. Mindent meg fogok tenni uram amit csak kér tőlem.
Luciusz: Akkor kérek még fájdalmat látni akarom hogy békém megleljem mára.

Luciusz a sebes mellre csorgat egy kis forró viaszt a lány fel síkit majd ismét és ismét. Amíg a viasz cseppkövekként megkövesednek a lány testén. A gyertyát leteszi a lány mellé nézi a kisírt szemét és látta a megtört lelkét látta benne a hogy feladta a büszkeségét hogy elvette megfosztotta már minden ellenállásától. Lassan letördelte róla a viaszt leszedte a megmaradt véres rongyokat közelebb hozta a tálat és egy ronggyal végig törölte a lány testét a lány halkan szuszogott nem maradt benne semmi erő. Kis vizet csurgatott a bilincs alá, megtörölte arcát. Majd megcsókolta a lány mellét…