Vidáman a szabadban (4)

Zivatar sikeres felavatása és az azt követő kávézás után került sor arra, hogy beszélgessünk egy kicsit a jövendőről is. Mindenki elmondta szíve vágyát s mivel sok közös vágy is akadt közöttük, így arról kezdtünk beszélgetni: szabadban, szabadon, de hogyan? – volt a téma. Az hamar kiderült, hogy senki nem húzná ki magát az alól, ha valahol a szabadban, szabadon, az ég kékje alatt, tölthetne pár napot e társasággal s a bdsm is jelen lenne ott és akkor.
Míg folyt az ábrándozás, tervezgetés a többiek részéről, én már a konkrétumokat szedtem számba. Visszaemlékeztem, mikor a Pilisben, a Sasfészeknél táboroztunk korábban. Mire a többiek kifogytak a szóból s kezdtek elkámpicsorodni, hogy szépek a vágyaik, de nem sok remény van a megvalósításukra, ezzel álltam elő:
- Figyuzzatok! Ha mindenki el tud intézni egy hosszabb weekendet, úgy péntek reggeltől vasárnap estig, akkor már áprilisban sort is keríthetünk erre.
- Hogyan, hol és mikor? – záporoztak a kérdések felém a többiektől.
- Csak sorjában. Kezdjük az elején, a mikorral. Szerintem április harmadik hétvégéje megfelelő lenne, mert már elég meleg is az idő olyankor. Mindenki ráérne akkor? – kérdeztem meg.
- Igen, persze. – válaszolták nem sok gondolkozás után. Még Mars is csatlakozott. – De hol? – érdeklődtek azonnal.
- A hol, a Pilisben van s Sasfészek a neve a háznak, ami kulcsos ház, nem messze Dorogtól a hegy északi nyúlványa végében. Autóval mennénk, kettővel odáig, azaz az erdő széléig, a parkolóig. Ott maradnának a kocsik, s onnan kellene mindent felcipelni, mert ott az ég kékje, a madarak csivitelése, az erdő zúgásán kívül semmi nincs, azaz van még jó levegő, közelben egy csermely, forrással, ahol fürödni is lehet. – soroltam.
- Az nem gond. – nyugtatott mindenkit Bandita. - Autók vannak, kaja, pia beszerezhető, víz is vihető ballonokkal. – sorolta Ő is, melyhez mazo köpcös is csatlakozott:
- Sok minden a felszerelésből is szállítható, no meg kreatívan használjuk a természet tárgyait is  - szólt s nevetett hozzá. Mars meg kiegészítette: - Jó kedv töretlen, kacagás biztosított – mutatta kezeit s a csiklandozás mozdulatát is egyben.
- Akkor mi hiányzik még? – tért a tárgyra Dombi s folytatta: - Bográcsa van valakinek?
- Igen, nekem van. – jelentkezett mazo köpcös. – Még tábori edénykészlet is poharakkal és evőeszközökkel, táskában, hordozható. – sorolta. Mars meg hozzátette:
- Mint a kalodád és a ketreced? – csipkelődött.
- Igen, de addigra még alakítok azokon is, részedre. – vágott vissza mazo köpcös Marsnak. – Illetve, várjatok csak, még más is eszembe jutott, addig kitalálom és megalkotom azt is. – merengett el Ádi.
- Mi lesz az? – kíváncsiskodott Zivatar Áditól.
- Meglepetés lesz, de olyan, hogy Neked is jó legyen. – zárta rövidre az.
- Akkor mindenki hozzon alapfelszerelést, legyen abban szabadidő ruha, mert éjjel még hűvös lehet ott, de legyen sok sportnadrág és póló is. – tettem hozzá én.
- Sportnadrág és póló? Minek, nem kell a textil, a nélkül legyünk! – kiáltott fel Mars s többen csatlakoztak. Megszólaltam:
- Rendben, majd mezítelenül viszitek fel – több fordulóval – a felszerelést a turistaúton, az ott kirándulók érdeklődésétől kísérve. – cukkoltam őket. Elgondolkoztak.
- Ja, rendben. – visszakoztak azonnal.
- Legalább három nagy táska kell a kellékeknek is. – gyakorlatiaskodott Dombi.
- Igen, így igaz, de csak azokat, és a saját táskákat kell Pestről vinni, a többit útközben meg is vehetjük egy áruházban. – szóltam közbe. – Mi kell még? – töprengtem hangosan. – Ja, persze. Ott nincs térerő, így fényképezőgép kell. Kinek van?
- Nekem van, régi tükörreflexes. – szólt közbe Bandita, de Zivatar jelezte, neki olyan van, de elektronikus, azaz digitális. Hoz több lemezt ahhoz.
- Akkor ezzel meg is volnánk. Mindenki tervezzen, csomagoljon, de minél kisebb helyre, helytakarékosan, mert kell legalább egy szabad kar és váll a közös cuccokhoz! – figyelmeztettem őket.
Hamar eltelt a pár hét, addig még találkoztunk és játszottunk is itt a lakásban, de érthetően egyre nőtt az izgalom, ahogy közeledett az indulás ideje. Végre felvirradt a nagy nap reggele.
A két autót jól megpakoltuk a lakásból is már, de útközben felvettük Marst a cuccával, s Solymáron be is vásároltunk az Auchannál. Hamar odaértünk az erdei parkolóhoz és még alig volt kilenc óra. Mindenki felkapott egy-egy táskát a hátára, majd a kezeibe is egyet-egyet, de még így is maradt, amiért majd vissza kell jönni. Jó egy órát tartott a felcuccolás, mert a nehéz táskák miatt sokszor meg kellett állni, pihenni. Végre felértünk és a srácok elragadtatással nézték az elébük táruló panorámát. Távolban Esztergomot, Dorogot és a Duna túlpartján Párkányt is. A ház is megnyerte tetszésüket, így hamar el is foglalták ágyaikat. Míg mi Dombival berendezkedtünk a házban, ők visszamentek a maradék, lent hagyottakért. Jó másfél óra múltán értek fel.
Ahogyan kibukkantak az erdő fái közül, meglepetésükben földbe is gyökerezett a lábuk az elébük táruló látványtól. Ugyanis nem csak azt látták, amire fel voltak készülve, de a ház melletti fákon lógott két srác is. Kezüknél, pontosabban csuklóiknál fogva felkötve s lábujjaikon egyensúlyozva. Encsi és Niki.
(Encsi: Nikinél sötétebb, oldalt felnyírt, modern sérójú volt, feje tetején hajzselével római sisak mintájúra formázva. Ő még soványabbnak látszott, szinte pipaszárak voltak a lábai. Ő már elmúlt huszonegy éves. Niki, az idősebb: Szintén huszonegy éves, barna hajú, dús, hullámos frizurát viselő fiú, akinek szépen vágott, majdnem ondolált haja volt. Megtermett, magas legény, de nem túl izmos. Mindketten világos pólót, sötétebb, de nem márkás sport gatyát, zoknit és szintén nem márkás edzőcipőt viseltek. Vidáman néztek a megérkezettekre.)
Társaink meglepetésükben ledobták a hozott cuccokat és álmélkodva bámultak. Ekkor léptünk ki a házból Félix-vel s rájuk kiáltottunk:
- Nem akarnátok ide jönni? Vagy nem ide hoztátok azokat? – gúnyolódtam.
- De, igen, Uram. – jött meg elsőnek Bandita hangja s már lépett is felénk, elénk. – Ők kik és mit vétettek? – kérdezte meg a srácokra mutatva.
- A srácok Encsi és Niki. Itt laknak nem messze, lent a faluban s éppen erre jártak, mi meg „befogtuk” őket, gondoltuk tudtok majd mit kezdeni két ilyen szép, szál legénnyel. – válaszolta már Félix.
- Igen, de ők is benne vannak a játékban? Vagy benne lennének? – érdeklődött mazo köpcös s végig mérte a srácokat. – Jól mutatnak, bár némi izom még rájuk férne. – közölte nevetve s megpaskolta a hasukat. A srácok nevettek ezen.
- Miért nem kérdezed meg Tőlük? – szólítottam fel mazo köpcöst rájuk mutatva.
- Ja, értem Uram. Akkor figyeljetek! Azonnal válaszoltok, hogy szeretnétek-e, szolgáink lenni itt, míg itt vagytok? – nézett rájuk. – Halljam! – sürgette a választ.
- Uram, Ákos Úr már tudja, hogy igen, hiszen ezért hívott minket ide. Régen már szolgáltuk Őt és Gábor urat is, itt. – válaszolta Niki.
- Tessék? Te hívtad ide Őket? – hüledezett mazo köpcös. - Hát ismeri Uram, és ha igen, honnan? S ki az a Gábor? – szólt közbe már Zivatar is és nézett rám.
- Menjünk sorjában! Igen, ismerem a srácokat és gondoltam nem bánjátok, ha többen leszünk, elférünk a házban. Ők mazok és Subok. Alig van tabujuk, így jól használhatók mindenre. Gáborról, majd később, este mesélek Nektek. Most cuccoljatok le, s irány ide vissza, mert kezdetét veszi a játék, veletek is. – hallották.
Gyors be- és lepakolás után, már jöttek is vissza, s intésemre Félix és a hamarabb visszaért Bandita már egresszíroztatta is a sajátjainkat is, a lógó srácok előtt, de még gatyában, pólóban.
(folyt. köv.)