Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével IV.

Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével IV.

Eltelt egy hét, nehezen haladtak előre a napok, friss volt még minden mozdulat, minden élmény, amit Évikével átéltem. Behunytam a szemem és magam előtt láttam, ahogy alattam zihált, éreztem a bőre illatát, a haját, a fájdalomtól eltorzult arcát.
Aztán egyszer csak szembe jött velem egy reggel a folyosón.
Kissé megtörtnek láttam, a járása, a tartása, valahogy semmi sem vallott már ugyanarra az emberre, aki pár nappal ezelőtt még olyan kajánul lekezelt. A szemében most inkább félelmet láttam megcsillanni, összerezzent, ahogy szembe találta magát velem.
- Hogy van? – kérdeztem, és láttam rajta, hogy a legszívesebben kikerülne, elbújna előlem.
- Jól – hazudta, pedig pontosan tudtam, hogy napokig nem tudott leülni, a fenekére mért ütések után. Már kisiklott volna, mint a hering, de nem hagytam megszökni, utána nyúltam és megfogtam a karját.
- Még nincs vége, ugye tudja? – elbőgte magát, most először teljesen őszintén, mindenféle színjátszás nélkül.
- Mit akar tőlem? – kérdezte és láttam, hogy a válla remeg, nem tehettem róla, megsajnáltam. Azt akartam, hogy összetörjön a hatalmam súly alatt, de azt is tudtam, hogy ez igen csak kétirányú út. Vigyáznom kell, nehogy megsemmisüljön a teher alatt.
- Bízzon bennem. Nemsokára vége és szabad lehet újra, de addig ki kell tartania. Ma este legyen munka után szabad. Elviszem valahová, rendben? Rezignáltan bólintott, mint aki megadja magát és tovább kullogott.
Tartotta a szavát, ott várt a szokott helyen és felvettem őt.
- Hova megyünk? – kérdezte fáradt arccal.
- Majd meglátja – mondtam, azzal bekanyarodtam a városba vezető főútra. Húsz perc alatt beálltunk egy pláza parkolójába és intettem neki, hogy szálljon ki. Nem nagyon értette, de szó nélkül követett. Amint felértünk, kérdően rám meredt.
- Mit keresünk itt?
- Amit a többi ember. Vásárolunk – mondtam és bevittem az egyik közeli ruhaboltba. Körbejártunk, láttam rajta, hogy nem érti a helyzetet, ezért mosolyogva a fülébe súgtam
- Bármit vehet, ami megtetszik. Én fizetem – nem kellet kétszer mondanom, máris bele vetetette magát a forgatagba és közel két órán keresztül válogatott, felpróbálta a fél boltot és mindegyikben megmutatta magát. Csodálatos alakja volt, bármit tett a ruhás kosárba, az úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. A végén egy jó zsíros számlával és kétszatyornyi ruhával távoztunk az üzletből.
- És most? – kérdezte némileg felengedve. Örült a nem várt fordulatnak, és én még inkább emelni szándékoztam a tétet.
- Jöjjön, megnézzük a parfümöket – mosoly volt a válasz, amitől teljesen elolvadtam. Most láttam először úgy mosolyogni, ahogy csak azok a nők tudnak, akik boldogok.
Nem volt jobb szó rá, egyszerűen megszépült tőle. Önkéntelenül is kijött belőlem.
- Tudja, hogy gyönyörű, amikor mosolyog?
- Hát persze, hogy tudom – mondta és már indult is – jöjjön, ki akarom vásárolni magát a vagyonából. Ez a legkevesebb azok után, amit velem tett.
- Igen. Magával, és elsősorban magáért.
Záráskor hagytuk el az üzletsort, az én kezeim és az övé is tele volt mindenféle szatyorral.
Új ruhák, cipők, parfümök, táskák. Mindent megvettem neki, amit csak megkívánt.
Aztán farkaséhesen beültünk egy olasz étterembe és töltött tésztát rendeltünk.
Miközben vacsoráztunk, elkezdtünk beszélgetni, önkéntelenül is mesélt magáról, az életéről, és én is az enyémről. Szó esett csalódásokról, kudarcokról és arról, hogy mennyivel másként képzeltük el az életet, amikor még fiatalok voltunk.
Érdekesnek tartottam, ahogy mesélt, mintha kicserélték volna, dőlt belőle a szó és fesztelenül cseverészett politikáról, könyvekről, filmekről. Sokkal több volt benne, mint azt az ember elsőre gondolta volna. Tapasztalt nő volt és ráadásul intelligens is. Egyáltalában nem az a buta liba, akinek elsőre gondoltam.
Este tízkor hagytuk el az éttermet, aztán hazahajtottunk hozzám.
Félve jött be a lakásba, valahogy az arcára volt írva, hogy most jön a fekete leves, de továbbra is a gáláns lovagot szándékoztam megcsillantani magamból, nem voltak vele extrém terveim.
Letette magát a kanapéra, én pedig elvonultam a konyhába és lefőztem egy adag kávét.
Mikor bevittem, már félig meddig aludt, hosszú napja lehetett. Gyengéden levettem a lábáról a cipőt és elkezdtem megmasszírozni a lábujjait.
- Jól esik? – kérdeztem, mire ő behunyta a szemét és hátradőlve csak mosolygott.
- Találja ki – mondta és kigombolta magán a blúzt. Nem tudtam neki ellenállni, odahajoltam hozzá és elkezdtem megmasszírozni a nyakát.
- Maga tele van meglepetésekkel – mondta – Isteni keze van.
- És még nincs vége az estének. Jöjjön, mutatok valamit - azzal bevezettem a hálószobába. Leheveredett a vörös selyem ágyneműre és kinyújtóztatta megfáradt tagjait.
Kioldottam oldalt a szoknyáját és lehúztam róla minden ruhát. A végén teljesen meztelenül feküdt előttem. Megcsodáltam asszonyosan telt alakját és nyeltem egyet.
- Most pedig elmegyünk fürdeni. Mit szól hozzá?- rám nézett és a szemeiben már nyoma sem volt a félelemnek.
- Rendben van – Hamar túlestünk a tisztulás szertartásán és bevonultunk vissza a szobába.
- Csak engedje el magát, és a többit bízza rám – azzal felkapcsoltam a vörös fényű asztali lámpát, amelynek kellemesen meleg fénye volt és bekapcsoltam a magnót.
Lágy jazz zene szólt halkan és lassan körülölelt minket a hangulata.
Elővettem egy olajos flakont az ágy mellől és a zene ütemére elkezdtem lassan végigmasszírozni a hátát. Az ajkai lassan kettényúltak, ahogy felfelé haladt a kezem és éreztem rajta, hogy egyre jobban hangulatba jön.
- Abba ne hagyja – mondta és megfordult. Mellétérdeltem és folytattam, először a melleivel játszva, majd lassan lefelé haladtam a lába irányába. Végül gyengéden szétnyitottam a térdét, és a combjai közé befeküdve, elkezdtem megkóstolni odalenn is.
A szeméremajkai ekkor már vágytól duzzadtak voltak és nedvesek a kéjtől. Behatoltam az ujjaimmal, miközben folyamatosan nyaltam azt a furcsa kis alakzatot középen és éreztem, hogy nemsokára meg lesz az eredménye, úgy jött az orgazmus pár pillanattal később, akár a zuhatag. Megremegett és halkan felsikoltott, miközben megmarkolta a fejemet közben.
Mikor véget ért, feltornáztam magam mellé és hevesen megcsókoltam.
Olyan volt a csókja akár a meleg méz, forró és lágy, szinte már ez elég volt ahhoz, hogy azt higgyem, elalélok.
De a java még hátra volt.
- Most maga jön – mondtam és felkínáltam a nemesebbik szervemet játszás gyanánt.
Nem kellet kétszer invitálni, jött magától is és kezelésbe vett. Nem így akartam, de egyenesen a szájába ürítettem a tárat a végén. Nem fintorgott, nem is ellenkezett, egyszerűen elsétált vele a fürdőszobába és beleengedte a csapba az anyagot és kiöblítette a száját. Mikor visszajött, mellém feküdt, elkezdte cirógatni a hajamat és közben végig beszélt hozzám.
- Nem hittem volna, hogy van egy ilyen oldala is
- Pedig van, és ez nem a játék része.
- Miért teszi ezt velem? Magába akar bolondítani?
- Nem. Csak azt akarom, hogy tudja, a világ így működik, nem úgy, ahogy maga gondolja.
A kapcsolatok pedig pláne. Adunk és kapunk. A férfi dolga, hogy a tenyerén hordja a nőket és a nő feladata az, hogy ezt önzetlenül viszonozza ezt a férfinek. A szeretetével, a megbecsülésével. Ha megteszi, akkor a világ legboldogabb nője lehet, mint azt ma is tette és az emberét is boldoggá teszi ezzel.
- Tehát máris vége van az estének?
- Még nincs – mondtam és sokat sejtetően eloltottam a lámpát a fejünk felett.
A többi az maga volt a mámor.
Reggel ráérősen keltünk, reggeli készítettem és ágyba vittem. Egy szál rózsát is kapott hozzá egy vizespohárban. Rám nézett és elmosolyodott.
- Jó reggelt- mondta – a kávémat kérem először, amíg nem iszom meg, addig nem vagyok ember.
Felszolgáltam és közben gyengéden megcsókoltam a vállát.
- Tudja, hogy reggeli fénynél sokkal szexisebb?
- Sejtettem – azzal elkezdte magába tömni a sült tojást és a zöldségeket.
- És hogyan tovább? – kérdezte.
- Mihez lenne kedve?
- Nem is tudom, ma szabad vagyok. Elmehetnénk esetleg valahová. Mondjuk Szaunázni, egy fürdőbe vagy talán egy moziba.
- Rendben van. De előtte még meg kell kérnem valamire.
- Mi lenne az?
- Kérem, álljon nekem modellt, szeretnék magáról pár képet készíteni.
- Minek? – kérdezte, és ismét felvette azt az arcát, amelyet nem kedveltem.
- Mert észbontó teste van és szeretném megörökíteni ezt a mai napot
- Ha úgy akarja- vonta meg a vállát – csak előbb lezuhanyozok és kisminkelem magam.
- Rendben, megvárom – amíg folyt a víz, előkészítettem a gépet. A délelőtt folyamán ellőttünk vagy félszáz képet, mindenféle pózban, bohóckodva, vigyorogva, volt, hogy rám térdelt és belevakuzott az arcomba, én pedig kikötöztem őt az ágyhoz és egy csomó olyan képet készítettem róla, ahol alárendelt viszonyban volt és fordítva.
Szétnevettük magunkat, ahogy visszanéztük őket. Aztán miközben felöltözködtünk, rám nézett, átölelte a vállamat és megfenyegetett.
- Ezt soha senkinek nem mutathatja meg
- Tudom. Ne féljen. Ezt is vissza fogja kapni meg a többi képet is. – elszomorodtam egy pillanatra, és ezt észrevette rajtam, tudta mi jár a fejemben. Odajött és komolyan a szemembe nézett.
- Tudja, maga egész helyes fiú, ráadásul vicces is és megvan minden, ami ahhoz kell, hogy magába bolondítson egy lányt. Nem kéne ilyen eszközökhöz nyúlnia, hogy megkapjon valakit.
- Miért, észre vett volna egyébként, ha nem teszem meg? – gondolkodott egy ideig, majd megrázta a fejét.
- Nem, azt hiszem, nem lett volna esélye.
- Na látja.
- És most hogyan tovább? Visszatérünk a megszokott kis életünkhöz? Vagy megpróbáljuk folytatni? – rám meredt és egy pillanatra elolvadtam a szemétől, nem tudtam szabadulni tőle. Nem válaszoltam, mert tattól féltem, hogy bármit is mondok, elijesztem magamtól.
- Tudja mit? - mondta a végén – Ha maga is jónak látja, innentől kezdve tegeződjünk.
- Rendben van - mondtam és megcsókolva hátradöntöttem az ágyra. Mikor felsikamlott a kezem a melltartója felé megállította a kezemet.
- Ne – mondta – ma nem így akarom – csodálkozva kérdeztem - Akkor hogyan?
Nem válaszolt, csak kétértelműen felhúzta a szemét és elővéve a kötelet a kezembe adta.
Vége.