Méreg

Csípős hideg van, a szoknya nem véd semmitől, de valahogy mégsem fázom, puncim forrósága átterjed minden porcikámra. Mindjárt itt van, egyáltalán nem örülök, ma sem volt felhőtlen napunk, viszont képes vagyok csak szexuálisan koncentrálni rá. Kitipegek, a cél elegánsan beszállni villantás nélkül, amit persze ő nem áll meg megjegyzés nélkül. Harci hangulat van, a délelőtti vita szaga még a levegőben bűzlik, ami neki jó táptalaj egy esetleges támadáshoz, hogy bebizonyítsa, már megint én kergettem az őrületbe. Megszoktam már, a helyzetet egy mély sóhajtással nyugtázom és bámulok kifelé az ablakon. A fényeket nézem, de semmi nem érdekel, csak bámulok a fejemből kifelé az ellenkező irányba. A fogadtatás hűvös. Se puszi, se egy kedves tekintet, se egy laza rácsodálkozás, hogy azt vettem fel amit ő akart. Ezek szerint nem tetszem, ez talán magyarázat az összes viselkedésére. Kipattan a botrány, futjuk ugyanazokat a köröket századjára de annyira elbeszélünk egymás mellett, hogy minden szó felesleges. Van ebben valami perverz, hogy sosem vagyok jó neki. Mintha mindig találni kéne valami álokot a lekezelésemre. Mintha mindig azt várná, hogy visszatámadok és így van oka megbüntetni. Igy próbál uralkodni felettem, hogy kiprovokál minden egyes pimaszságot. Hozzáteszem, az alaptermészetem ilyen, a világért sem szeretném magam tökéletesnek beállítani. Az összecsapásaink viszont kegyetlenek, lelkileg eléggé megnyomorított a csendes terrorja-egy darabig. Aztán a szerelem és a megfelelni vágyás tompított a harciasságomon, nem akartam már fölékerekedni, csak szépen meghúzódtam és mosolyogtam. Élvezi amikor szenvedek, hiába tagadja, elárulja a vigyor az arcán. Szóval nézek kifelé, megy a megszokott sláger és én egyszercsak kifakadok. Ömlik belőlem a szó és tekerem fel a hangerőm. Meglepetten néz, nem is értem milyen álomvilágban él ő, úgy pislog, mintha váratlanul érné. Kiabálunk egy sort, én közben rá sem nézek, az egész olyan filmes. A kapcsolatunk olyan filmes és teátrális. Egymás ellen játszunk, versengünk, harcolunk a semmiért. Az együttléteink ezek nélkül is nagy hőfokon égnek, de hát kell a produkció. Elindulunk újra. Végre sikerült, végre ismét pattanásig feszültek az idegszálaink, ahogy a lábamra teszi a kezét, megérint érzéketlenül, én egyből robbanok. Utálom a kezét ilyenkor magamon de ő direkt lefog, megcsókol, a mellbimbómat tépi-izgatni próbál és ingerelni. Lassan megérkezünk, kedélyesre váltunk, felvesszük egymás ritmusát és a lépcsőn végig mögöttem jön, a szoknyámat felfelé húzgálva. Hatalmasat baszunk, amilyet mindig is szoktunk. Játszunk, a végén pedig csak egymás mellett kötünk ki. Megnyugtató érzés hozzábújni és tudom, hogy neki is jó biztonságot adni-reggelig. Ahogy kinyílik a szemünk és eszmélünk, úgy távolodunk el. Napközben talán még teljesen idegenek is vagyunk, de valami mindig közelebb hoz egymáshoz végül.