Porcelán babámnak

Hogyha szépen kéred, széttéplek,
Darabjaidból egy húsvárat építek,
Majd össze raklak, ahogy te kéred,
Úgy hogy nem hullajtom ki egy csepp véredet
sem, mert a te örömöd engem megrenget,
nézd a kezem, hogy remeg mert veled élvezek.
Csitt, ne szólj semmit s egy hangot se ejts,
Fenekeden nyomot hagyok, el ne felejts!
Én mondom meg, ha büntetés s te kéred, ha ajándék.
Bár nem érdekel mit szólnak, ne tudják meg anyádék.
A titok, mint emlék, ha esetleg elfelejtenéd,
ott lappangjon benned s ha kell adok még,
Hogy amikor a székedre gyors le huppansz
A sajgó emlékre elmédben újra rá bukkansz.
Porcelán testeddel apró puzzleként játszom,
Össze zúzom s úgy rakom össze, ne is látszon,
S a szíved, ha kezembe adod, félre teszem,
Hogy miközben veled játszom, el ne vesszen.
Mert az az én dolgom, ami az enyém
Azt bármivel szemben megvédjem én