Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével III.

Ludas Matyi kalandja Döbrögi Évikével III.

Az éjszaka emléke még több nap múltán is égetett, mart, mint a mustár, de akár hogy is élveztem, sajnos közbejött egy sor minden, főleg családi tennivalók és egészen egyszerűen nem volt időm foglalkozni az üggyel. Végül majdnem egy hét is eltelt, mire odáig jutottam, hogy végre a kezembe vegyem a gyeplőt és elkezdjem megtervezni az újabb rohamot.
Persze a képeket és a videót többször is átnyálaztam esténként, ámbátor Évike rendesen került az eset óta, talán, ha egyszer láttam, akkor is csak futólag és látványosan elkapta rólam a tekintetét, amikor észrevett.
Csak mosolyogtam rajta, hagytam neki még egy kis időt, hogy feldolgozza a történteket. Talán már azt gondolta, hogy ennyiben hagyom a dolgot, és nem fogom soha többé zaklatni, de az igazság az, hogy így még izgatóbb volt az, amit tenni készültem vele.
És különben is, még nem ismert eléggé, nem engedek el egy prédát sem, amit a fogam közé kapok, különösen egy ilyen szép példányt nem, amilyen ő.
Szóval aztán egyik nap, amikor kifelé jött a mosdóból utána mentem és elkaptam a karját hátulról.
Összevont szemöldökkel rám nézett, sütött belőle a gyűlölet.
- Nem felejtett el valamit kedves kolléganő? – kérdeztem tőle nyájasan.
- Nem tudom, miről beszél – mondta és kitépte magát a szorításomból.
- Felfrissítsem az emlékezetét?- kérdeztem, mire a tekintette egy pillanatra elködösült, aztán esdeklésre váltott.
- Kérem, ha egy kis emberség van magában, akkor hagyjon nekem békét. Ne kényszerítsen olyan dologra, amit úgy sem akarok megtenni.
- Szórakozik velem? Holnap reggel hatkor, amikor végzett, várjon rám az utca végén, a sarkon. Magáért megyek az autómmal és felveszem. Ha nem találom ott, akkor akár be se jöjjön többet dolgozni – figyelmeztettem, azzal válaszra sem méltatva elvágtáztam vissza a fülkéhez.
Valahogy végigszenvedtem a műszakot, forgolódva aludtam vagy négy órát, és pontban hatkor eltepertem. Már várt rám, láttam rajta, hogy fáradt, ő sem aludhatott túl sokat az éjjel, mert karikásak voltak a szemei.
Kedvetlenül vágta be magát mellém az anyósülésre, még csak annyit sem mondott nekem, hogy „hello”.
- Hova megyünk? – kérdezte, amikor beleléptem a gázba.
- Hozzám – mondtam és többet nem is kérdezett egész út alatt..
Negyed óra alatt otthon voltunk, kinyitottam a bejárati ajtót és intettem, hogy lépjen beljebb.
Letette a retiküljét az előtérben lévő cipős szekrényre és egyenesen megkérdezte.
- Merre?
- Jöjjön, ez itt a nappali – mondtam, és beljebb invitáltam.
Félénken körbejárt, megnézegette a kitett fotókat, majd ledobta magát a kanapéra.
- És most mi lesz? Dugunk? – kérdezte és szúrós szemmel rám meredt.
- Gondoltam kicsit beszélgethetnénk – mondtam és a bárszekrényhez mentem.
- Kér valamit inni?
- Igen, ha lehet valami erőset, rohadt napom volt – töltöttem neki egy pohárka házi citrompálinkát, amelyet egyenesen Olaszországból hozattam egy ismerősöm közvetítésével és magamnak is töltöttem.
- Csirió - mondtam és felhajtottam. Követte a példámat, majd hanyatt dőlt.
- Na jó, nézze, ez nekem nem megy, nem vagyok olyan hangulatban ma. Teperjen le, aztán hagy menjek a dolgomra, ok?
Nem válaszoltam egyből, inkább csak figyeltem a gesztusait. Mindig érdekelt a testbeszéd, sok mindent megtudhatott belőle a magamfajta ember.
- Mindig maga dirigál, ugye? – kérdeztem.
Vállat vont, majd egykedvűen válaszolt.
- Általában igen. Amióta nagylány vagyok.
- És a férje? Neki is maga parancsolt odahaza?
Meglepte a kérdésem, de azért felelt.
- Ha tudni akarja, akkor éppenséggel igen. És ha már szóba jött a volt férjem, akkor hagy jegyezzem meg, hogy nem volt jó a házasságom, sőt, kész kínszenvedés volt. Örültem, hogy végre megszabadultam tőle és végre a saját életemet élhetem.
- Mi volt a baj?
- Az hogy nem volt igazi férfi.
- Verte?
Most először nézett rám érdeklődve, mióta megismerkedtünk. A szeméből értetlenség tükröződött, de legalább már emberszámba vett, az is valami.
- Ha tudni akarja, akkor soha, sőt. Nekem kellett vinnem mindent a hátamon. Kész rémálom volt az egész.
- És a szexuális élete?
- Mit akar tudni róla?
- Élvezte?
A kezében megállt a pohár, majd lassan letette. Látszott, hogy nagyon bosszantom.
- Miért gondolja azt, hogy ilyeneket kérdezhet?
- Csak válaszoljon őszintén.
- Nem, nincsen joga hozzá.
- Válaszoljon, kérem.
- Rendben, ha nagyon akarja. Nem volt szexuális életem, mert a férjem egy puha pöcs volt. Háromhavonta egyszer bújtunk ágyba és akkor is úgy, hogy oldalra fordulva hátulról kellett megbasznom egy műbránerrel, miközben kivertem neki.
- És maga?
- Mit én?
- A maga vágyai?
- Nem figyelt. Az én vágyaim nem játszottak szerepet ebben a kapcsolatban. Soha, már a legelején sem. Kizárólag azért mentem hozzá, mert pénze volt, neki meg kellett egy cicababa, akivel mutatkozhatott. De aztán egy szép napon eljátszotta mindenét, amilyen szerencsétlen hülye volt, én meg mehettem vissza dolgozni. Na jöjjön, másszon végre rám, aztán elhúzok innen a francba. Maga meg nézzen más majom után, akit táncoltathat – végre kezdett bennem körvonalazódni az, amire kíváncsi voltam. Ahogy az orvosok szokták felvettem a kórképet, körbetapogattam a sebeit, és már azt is tudtam, hogy milyen eszköz lesz a legalkalmasabb arra, hogy letörjem az ellenállását.
- Várjon meg, mindjárt visszajövök – mondtam és távoztam a lakás hátsó traktusa felé.
Szerettem ezt a vihar előtti csendet.
Mikor az ember a zsigereiben érzi, hogy minden pillanatban felkavarodhat a szél és lecsaphat a tomboló őrület, de a levegő abban a pillanatban még áll és nem hallani mást, csak a távoli morajlást. Levetkőztem és felvettem a bőrnadrágomat. Magamra kanyarítottam a kedvenc fekete trikómat, amelyből kilátszódtak a tetoválásaim, és kezembe véve gyűjteményemből a kedvenc seprűnyelemet, fütyörészve visszasétáltam a szobába.
Amikor meglátott a szerelésemben, tágra nyílt a szeme és kis híján elnevette magát.
- Ezt most nem gondolja komolyan… - kezdte volna, de lecsaptam rá, mint a legrosszabb rémálma. Megragadtam a hajánál fogva és lerántottam a földre.
Sikoltozott és a kezemet csapkodta, hogy eresszem el, de erősen tartottam és egy mozdulattal hátracsavartam az egyik kezét, majd a másikat. Bilincs kattant a csuklóján, majd rátérdeltem a hátára és betűztem a hóna alá a botot, úgy, hogy áthúztam a másik karja alatt is, hogy mereven tartsa a hátát.
- Mit csinál velem, maga szadista disznó? – kezdett volna újfent bele a dalba, de fogtam a golyós szájpecket, betuszkoltam a szájába, majd megkötöttem hátul.
- Tudja az a baja, hogy túl sokáig parancsolt másoknak aranyom, de ennek a világnak a mai nappal közös erővel véget vetünk – mondtam, azzal lerángattam róla a nadrágját és a bugyiját, majd kihajítottam oldalra. Megfogtam a kötelet, csomót kötöttem a hajára és lehúztam a bokájához, hogy ívben meghajoljon a háta. Szorosan hozzákötöttem mindkét bokájához, úgy, hogy mozdulni sem tudott és a végén oldalra döntöttem. A fazonra nyírt vulvája kidomborodott elől, szinte felkínálkozott a további élményekre.
Odaültem mellé és elkezdtem egykedvűen simogatni a haját, miközben próbáltam megértetni vele a helyzetet.
- A legnagyobb baj az, hogy annyit kellett férfiszerepben tündökölnie édesem, hogy már azt sem tudja, mit jelent igazán nőnek lenni- veszett torokhang volt a válasz és villámló tekintet, de nem zavartattam magam.
- Pedig maga egy igazi szépség, ezért szeretnék magán segíteni, amíg még lehet.
A mai délutánon meg fogja tanulni kedvesem azt, hogy a nő mindig engedelmességgel tartozik a férfinak. Ez a szerepük, ez szerez nekik örömet és megelégedést. Szóval a következő lecke arra szolgál, hogy a helyére kerüljön. De hát, ahogy azt Joker is mondta a filmben: feltöretlen tojásokból nem süthetünk rántottát. A fájdalom sajnos együtt jár a tanulással. Mostantól kezdve úgy fogom hívni, hogy Szuka, ez lesz a rabszolga neve. Azért ez, mert mindössze egy kutya színvonalán áll. És ahogy az állatokat, önt is nevelni kell, hogy engedelmeskedjen a gazdájának - azzal elővettem a pálcát és végigvágtam vele a fenekén. Üvöltött, mint a sakál, és rángatózott, de nem hagytam abba. Több percen át ütöttem teljes erőből, felváltva mind a két felét, miközben egyre inkább forróbbá nem vált és vastag hurkák jelentek meg rajta.
- Ki az úr a háznál, Szuka? – kiabáltam, miközben szeméből patakzott a könny. Az elején még megpróbált lefejelni, de elhajoltam és megragadva a hajánál fogva szembeköptem és adtam neki egy taslit. Mindjárt csendesebbre vette a figurát.
A végén már nem ellenkezett, megadta magát és hagyta, hagy csináljak vele, amit akarok.
Ekkor otthagytam, kimentem a konyhába, letörtem egy jégcsapot a hűtőből és behozva, körbekentem a sebein.
- Jól van, bátran viselkedsz. Jó szuka vagy, megérdemled a jutalmadat – azzal levettem róla a szájpecket. A szájából dőlt a nyál és köhögött. Rám nézett és alig érthetően csak annyit mondott:
- Rohadj meg – A fejemet ingatva sóhajtottam egyet.
- Úgy látszik, még mindig nem volt elég. Rendben, akkor hát folytassuk, jöjjön a második lecke. Csak jelezned kell a fejeddel és annyit mondanod, hogy igen gazdám, és abban a pillanatban véget érnek a szenvedéseid. Csak rajtad múlik, hogy meddig tart.
Megpróbált megharapni, úgy hogy újra fel kellett pofoznom és rátennem a pecket.
Keményen a kezeim közé szorítottam a melleit és fából készült nagyméretű ruhacsipeszeket tettem a mellbimbóira. Megremegett és jajgatott, de nem álltam meg, folytattam tovább a hasán és a végén a csiklójára is jutott egy.
Ezután előhúztam egy közepes méretű slagot a táskámból és szép komótosan körbekentem vazelinnel. Kimeredt szemmel leste, hogy mit művelek és hallottam, hogy a félelemtől szinte majd megveszik. El sem tudta képzelni, hogy mit akarok én azzal.
Megfordítottam és óvatosan felfelé haladva, feldugtam a fenekébe, amíg fel nem ment egészen a gyomráig. Aztán fogtam és beletöltöttem a csövet langyos szappanos vízzel. Láttam a hasán, hogy feszül és eltorzult arca is mutatta, hogy rettenetesen szenved, ezért gyorsan kihúztam és hagytam, hogy a folyadék visszaspricceljen a lavórba, amit odakészítettem alája.
Megrökönyödve nézett rám, mert ilyet még soha sem érzett és tapasztalt, de hát ez volt benne a legszebb.
Eztán egy sor gyertya kerítettem elő, feltettem a hátára őket pár centis közöket hagyva, és meggyújtottam őket egymás után. Nem mert megmozdulni, nehogy megégesse magát, de egy idő után a viasz fényesre égette a hátát, és folyton megremegett, így hol az egyik, hol a másik dőlt el, fekete foltot égetve a bőrébe.
Ekkor megismételtem újra az eljárást a csővel.
A lavórban lévő víz tele volt mocsokkal, de a harmadik alkalom után már szinte csak víz jött visszafelé. Ekkor bekentem a kezemet egészen könyékig vazelinnel és megmutattam neki.
- Csak rajtad múlik, hogy mikor hagyjam abba – azzal beletúrtam az ánuszába három ujjal és elkezdtem kitágítani lassú mozdulatokkal a fenekét. A csipeszek a mellébe martak, a gyertyák a hátán égettek és a feneke is tele volt zúzódással, mégsem ez lehetett a legrohadtabb érzés, hanem az, hogy egy férfi mélyen benn járt az alfelében, folyamatosan tágítva azt egyre feljebb és feljebb.
A végén megadta magát, jelzett a fejével, a párnába verve azt.
Leszedtem róla minden eszközt, kiszedtem a szájából a pecket, és a hátára fordítottam.
Rám nézett és remegve csak annyit mondott.
- Elég volt – nem vert át, nem értem be ennyivel.
- Elég volt, mi?
- Elég volt, gazdám – mondta röviden és elsírta magát.
- Jól van, de még elmaradt a jutalmad. A jutalmad az engedelmességedért.
Azzal kioldottam a kezeit, és kivettem a botot a karja alól. Élettelenül hullottak alá a karjai, teljesen el lehetett zsibbadva.
Aztán letolva a nadrágomat szétfeszítettem a combjait és elölről becélozva keményen bevertem neki a lompost. Nedves volt és síkos, amikor behatoltam, ami biztos jele volt annak, hogy szexuálisan felizgatta a tortúra. Az erős és kemény lökésektől majd kiesett a szeme, fújtatott és sikongatott, mint aki a végét járja. Fájt minden porcikája, de ez még inkább felerősítette az ingereket bennem, egyre vadabbul és vadabbul folytattam a mozgást, miközben egészen ráhajoltam, szinte magam alá gyűrtem egész testemmel.
Teljesen a hatalmam alatt tartottam, azt tehettem vele, amit csak akarok, és ezt roppantul élveztem.
Hihetetlen, de előbb elélvezett, mint én.
Megéreztem belül a remegést, és a következő pillanatban, mint az áradat, úgy jött az orgazmus, szinte elöntötte a nedvesség a hímvesszőmet. Kivettem belőle gyorsan és föléje hajolva a mellén végeztem be az aktust néhány rántással.
Háromnapi adagom landolt rajta és terítette be teljes hosszában.
Véget ért a második csapás a deresen.
Amikor felöltözött és távozott, már kora délután volt. Alig tudta kivonszolni magát az ajtóig, mint aki berúgott, úgy sétált el hazafelé.
Folytatása következik...