Tuamotu (2resz)

Langyos szellő járta át a szobát. N kéjesen nyújtózkodva ébredezett.
Álmában is tudta, hogy a sziget kényelmes kunyhójában heverészik, míg
útitársa valahol a szigeten kóborol. Megbéklyózva mint egy jó fajú
hátas csődör. A gondolat izgalommal töltötte el, tarkója finoman
megborzongott és jobb keze a csípőjén ágyéka felé csúszott. Középső
ujja ölébe siklott és édesen nedvedző nyílását kezdte simogatni. „Nem.
Még nem! Élvezzük ki lassan, teljesen!” parancsolt magára és felült a
széles, fakeretes ágyon. A nagy utazótáska kincseit a matracra
sorakoztatva vidáman készülődött a sziget szabadon bóklászó hímjének
befogására. Könnyű gyolcsból való tépett szegélyű inget vett fel.
Lepelként omlott alakjára, de csak éppen a köldökéig ért. Pocakja és
borotvált öle a trópusi levegővel érintkezett. Az ing mély dekoltázsa
félig szabadon hagyta hatalmas, érett kókuszdiónyi melleit. Kezével
gondosan feltekerte a fekete bőr pányvát. Széles, kalózos bőr övet
csatolt a derekára. A tükörben megpillantotta magát és vidáman kacsintott. A
díszlet teljes.

T fáradtan leült egy fényes törzsű pálma alá. Az elmúlt egy órát azzal
töltötte, hogy hátrafeszített csuklóit megpróbálta kiszabadítani.
Mostanra a remény leghalványabb sugara sem maradt már. „Rendben”
gondolta. „Akkor így maradtam. Bár elfutni sem tudnék, ha a kezemmel
ennyire nem egyensúlyozhatok.” Belátta, hogy a következő találkozás
onnan folytatódhat ahol a teraszról letaszítós jelenet véget ért. El
kellett ismernie, hogy N remek pszihológiai érzékkel, egy perc alatt
elrendezte a gazda és házi kedvence viszonyt. Nem sok beleszólást
engedett a kettejük között kialakuló játék szabályaiba. Céltudatossága
és profizmusa megrémítette, de közben zsigeri izgalommal töltötte el.
A fa alatt ülve a kék égre tekintett és saját esetlenségén szinte
mosolyogva figyelte, ahogy a vér ismét hímvesszőjébe lódul. A levelek
surrogása és a közeli fövenyre felfutó vízhullámok hangja elnyomta azt
a halk neszt amit N meztelen talpa keltett a homokon. Arcán a vadászó
Diána boldog izgalmával lopakodott a pálmatörzs felé. Már belül került
azon a távolságon amit T hirtelen felpattanva felvehetett volna egy
kergetőzéshez. Tudta, mire onnan feltápászkodik, már megkapja majd.
Még egy lépés, még egy lépés…elérte a fatörzset és két gyors apró
ugrással megkerülve, centikkel a meglepett férfi elé állt. T
megrándult a hirtelen ijedtségtől, de felállni nem tudott. Szükség
lett volna kezeire, törökülésben lévő lábai mozgásra képtelenül
megfeszültek. N hatalmas alakja olyan közel volt, hogy felállási
kísérlete közben arca a nő csupasz ágyékához nyomódott. Útitársnője
jól kiszámított mozdulattal még közelebb nyomult és hasát kidomborítva
a fához nyomta. Lábait a homokban kicsit szélesebb terpeszre
csúsztatta és pontosan T arcát célozta meg. „Hoppá!” rikkantotta
vidáman és erős kezével az ágyéka felé vonta a férfifejet.

T nem is ellenkezett. Annyira kívánta a nőt, hogy azonnal,
engedelmesen belefúrta arcát annak ágyékába. Orrán és ajkain érezte
nemiségének édeskés nedvét. Nyelvét előretolva finoman kotorászni
kezdett. Ahogy N szeméremajkai megteltek vérrel, duzzadva nyíltak
szét. Utat engedtek a szolgálatkész férfinyelvnek. T arcával és
homlokával a buja női húsnak nyomódott. A finom, hűs bőr érintése
szinte lebénította az agyát. Nyakát hátrahajtva tűrte, hogy N mind
jobban ránehezedjen. A nő kéjsóváran aprókat lökött csípőjével, a füle
is zúgni kezdett ahogy kívül emelkedett testén. Oldalról és fentről,
majd alulról is látta magát az elképesztő jelenetben. Egy hosszú perc
kellett még és a vágytól részegen, a pálma lombjaira szegezett
tekintettel elélvezett.

T megalázó szolgálatától felizgatva, arcán a nő illatát hordozva
pillantott fel az amazon testre. N hátralépett és a földre dobott
pányvát ügyesen felkapva a nyakörvvel rabszíjra fűzte szeretőjét.
Csípőjét ringatva indult el a parton, erős kezével derék magasan
tartotta T fejét, aki térden csoszogva volt kénytelen követni. A férfi
neki-nekiütközött a masszív comboknak. Mellén érezte a nő kemény
húsát. A nyakánál határozottakat rántó asszonyi kézben olyan erőt
érzett, aminek értelmetlen lett volna ellenállni. „Te jó ég! Teljesen
birtokba vett! A játékszerévé tett!” motyogták fejében a szavak.
Érezte a szíjazattal összekötött herék súlyos himbálózását és saját
ágyékára lepillantva látta ahogy eresen lelógó vesszője kövér,
átlátszó cseppet ejt saját combjára.